Az elhagyatott helyek sorozatunk következő posztja Kolmanskopot mutatja be. Kolmanskopot az 1800-as évek végén német gyémántbányászok építették, de az első világháborút követően a város hanyatlásnak indult, majd lakatlanná vált, mára pedig a Namíb-sivatag homokja foglalta vissza a területet.

Délnyugat-Afrika partjai mentén húzódik a több száz kilométer hosszú Namíb-sivatag, mely nevéhez méltón (helyi nyelven jelentése a hely, amelyben nincs semmi) igen elhagyatott hely. Ám nem volt ez mindig így. Az 1900-as évek elején, mikor még Namíbia német gyarmat volt rendkívül gazdag gyémántlelőhelyeket fedeztek föl ezen a területen, köszönhetően egy vasúti munkásnak, aki homoklapátolás közben talált rá az első gyémántra.  A lelőhelyek fölötti kizárólagos kontroll biztosítása érdekében a part mentén mintegy 300 kilométer hosszan és a szárazföld belsejébe 100 kilométernyi mélyen benyúló Sperrgebiet-et (tiltott területet) hoztak létre a németek. A partvidék központja a Lüderizt kikötőjétől mindössze néhány kilométerre épült Kolmanskop város volt.

A gyémántlelőhelyek felfedezését követően 1900-as évek elején, a gyémántláz kitörésének idején több ezren érkezte a sivatagba a meggazdagodás reményében. Néhány éven belül egy egész várost építettek fel a hozzá tartozó infrastruktúrával, iskolával, kórházzal, kaszinóval, színházzal, tekepályával és luxusépületekkel. Az első világháború kitörését követően a gyémánt világpiaci ára lezuhant, és  így a település is lassan elnéptelenedett és az 1950-es évek végére teljesen kihalt. 1980-ban a CDM bányavállalat több épületet helyreállított, amik ma múzeumként funkcionálnak.

Néhány éve a tiltott zónát a Namíbiai kormány Nemzeti Parkká nyilvánította annak reményében, hogy a természeti látványosságok és az elnéptelenedett szellemvárosok nagy turisztikai vonzerővel bírnak majd. A Diamond Area 1 a külszíni gyémántbányászat miatt a mai napig teljesen elzárt a látogatók elől.

képforrás:itt további érdekes képekkel