Hatodik napunk egy nagyon aranyos jelenettel kezdődött, ugyanis a szomszédos falvak távolabbi, hegyoldalba épült részeit összekötő, keskeny úton autóztunk, amikor az út melletti réten két kisgyereket pillantottunk meg, akik valószínűleg számukra teljesen természetes módon, pórázon sétáltattak egy őzikét.
Miután lefényképeztük, és ezzel alaposan zavarba hoztuk a gyerekeket, elindultunk utolsó úti célunk, a világ egyik legcsodálatosabb és leghíresebb kastélya, Neuschwanstein felé. Az időjárással itt már nem volt szerencsénk, de a szemerkélő eső és a leereszkedő köd ellenére is, útközben távolról megcsodálhattuk Németország legmagasabb hegycsúcsát, a 2962 méteres Zugspitzét. Németországba átérve pár perc után már Hochenschwangauba érkeztünk, ahol szembesültünk vele, hogy a látogatóknak autóikat az itt található parkolók egyikében kell hagyniuk, innen vagy gyalog, vagy jó pénzért hintókban mehetünk fel a másfél kilométerre található kastélyhoz. Neuschwanstein magas sziklára épült kastélya első pillantásra nehezen megközelíthetőnek tűnhet, valójában azonban széles aszfaltozott út vezet a bejárathoz, a séta senki kedvét ne vegye el.
Az impozáns épület már a parkolóból látszik, azonban ottjártunkkor épp felújítás alatt állt, így először mérhetetlen csalódást okozott, hogy a híres sziluett és a csodás homlokzat helyett csak az állványrengeteget láthattuk, de szerencsére miután felértünk, megnyugodtunk, hogy a kastélynak csak a lentről látható oldalát takarták el. Neuschwanstein rengeteg turistát vonz a világ minden tájáról, az esős idő és hétköznap ellenére is rengetegen voltak, így a belépésre várni kell. A kastélyba beléptető rendszeren keresztül juthatunk be és csak csoportosan látogatható, egyedül nem bóklászhatunk és az idegenvezetés is feszített tempóban zajlik. A felnőtt jegy 12 euró, ebben benne vannak a kis készülékek, amiken magyarul hallgathatjuk a kastély, a termek és az építtető, II. Lajos történetét. A viszonylag rövid, körülbelül másfél órás látogatás természetesen egy ajándékboltban ér véget, ahol ráérősen nézelődtünk, kint ugyanis zivatar tombolt. A boltban minden turista esőkabátot vett, így nagyon vicces látvány volt a sok kis fehér szellemalak, mikor a szakadó esőben az erdőn át elindultunk a Marienbrücke felé. A Marienbrücke egy szakadék fölött magasan átívelő kis híd negyedórányi sétára az épülettől, innen nyílik a legszebb kilátás a kastélyra. Aki úgy szeretne gyönyörködni a kastélyban, mint ahogy az a lenyűgöző fényképeken is látszik, annak kötelező ide ellátogatni! A hídhoz vezető útról megcsodálhatjuk Neuschwanstein idősebb szomszédját, a Hochenschwangau kastélyt, valamint a környező hegyekre és tavakra is tökéletes kilátás nyílik. Bőrig ázva értünk vissza a parkolóba, de ez nem tántorított el egy rövid városnézéstől Füssen hangulatos belvárosában, azonban rövid kávézás és vásárlás után az eső és a hideg végül hazakergetett a szállásunkra.
Utolsó ausztriai napunk reggelén esőre ébredtünk, de az időnként felszálló köd látni engedte, hogy a hegyetetőkön bizony hó esik. A fagypont körüli hőmérséklet ellenére felsétáltunk a ház fölötti fenyőerdő aljáig, ahol tobozokat és mohákat szedtünk. A kis szürke mohát csak dekorációnak szántam, de hazatérve megéreztem csodálatos illatát, amit az utazásunk óta eltelt több mint egy év után is ugyanúgy érezni, igazi természetes illatosító, mindenkinek ajánlom! Délelőtt elautóztunk a Paznauntal leghíresebb településére, Ischglbe, majd Kappl központjában nézelődtünk, vásároltunk. A délutánt a teraszon paplanba bugyolálva üldögélve és a ködfoszlányokat figyelve töltöttük, este pedig egy film után már csomagolni kezdtünk, amit nem könnyített meg a tudat, hogy két nap múlva kezdődik az iskola és a munka. Másnap reggel, miután elbúcsúztunk kedves házigazdáinktól – akiktől azóta is kapunk karácsonyi üdvözlőlapot –, nekivágtunk a haza vezető hosszú útnak.
Írta és fotózta: Pécsi Linda
Csak Innsbruckban álltunk meg hosszabb időre, ahol a Swarowski többemeletes múzeumában és boltjában vásároltunk, valamint sétáltunk a gyönyörű belvárosban, de sajnos a város feletti hegyek ekkor is felhőtakaróba burkolóztak. Miután elautóztunk az Inn folyó partján és megnéztük az 1964-es és 1976-os téli olimpia helyszínét, már tovább is indultunk. Visszafelé is Németország délkeleti sarkán keresztül utaztunk, de már csak a Mondsee-nél és a magyar határnál álltunk meg. Csodálatos utazásunk emlékeivel a gondolatainkban el-elbóbiskoltunk, végül éjfél környékén érkeztünk haza.
Csillagtúrák az Alpokban - Észak-Tirol és Vorarlberg: Samnaun és Reschensee
Csillagtúrák az Alpokban - Észak-Tirol és Vorarlberg: Hausberg
Csillagtúrák az Alpokban - Észak-Tirol és Vorarlberg: Ötz-völgyi-Alpok
Csillagtúrák az Alpokban - Észak-Tirol és Vorarlberg: Liechtenstein
