Related Posts with Thumbnails

Csatlakozz Te is!

Hirdetés

Világutazó.net

Világutazó

Add az RSS olvasódhoz

 

Olyan helyen jártál, amiről mások egész életükben csak álmodoznak? Van egy kedvenc helyed, ahova évről-évre visszatérsz, mert elbűvöl? Kedvenc hobbid miatt képes vagy egy fél világot átutazni? Utaztál a világ legnagyobb utasszállítójával vagy leggyorsabb vonatával? Különleges helyen szálltál meg? vagy csak van egy érdekes, izgalmas történeted vagy témajavaslatod? - érdeklődéssel várjuk leveleiteket: vilagutazoblog@gmail.com

 Médiaajánlatunkat kérd e-mailben.




Friss topikok

Hétköznapok a kecsua indiánok között

2014.04.23. 17:26 Qeki

A legtöbben azért keresik fel Perut, hogy a Machu Picchut, Cuscót és a többi közelben található, az inkák korából származó emléket látogassák meg. A perui emberek jelentős része a kecsuák leszármazottja, de a mindennapi életben már kevesen hordozzák magukkal az inka kultúra hagyományait.

Cimkep - Kecsua indianok.jpg

Nekünk volt szerencsénk eljutni Patacanchába, egy kis kecsua közösségbe az Andok vonulatai között. Olyan volt mintha visszamentünk volna párszáz évet az időben, az emberek a mai napig színes, kecsuákra jellemző népviseletet hordanak, a ruhájukat saját maguk szövik és természetes színezékekkel festik.

Kep 2 - Kecsua indianok.jpg

A zord időjárási körülmények között, közel 4000 méter magasan, a burgonya százféle változatán kívül nem sok minden terem meg, így a krumpli jelenti az állatok melletti (amelyet főleg ünnepnapokon esznek) fő táplálékforrást.

Kep 3 - Kecsua indianok.jpg

Ollantaytambóból, az inkák egyik legfontosabb városából, úttalan utakon a helyi önkormányzat terepjáróval jutottunk el a faluba, segítettünk az élelmiszerosztásban és így néhány napot együtt tölthettünk ezekkel az egyszerű, de nagyon kedves emberekkel.

Kep 1 - Kecsua indianok.jpg

Az ő hétköznapjaikat éltük, segítettünk krumplit válogatni – mindegyik fajtának megvan a saját felhasználási módja, birkát terelgettünk, ami közben a nyáj egy részét majdnem elvesztettük, illetve vigyáztunk a gyerekekre a családnál, ahol laktunk. A kommunikáció nem volt mindig egyszerű, a helyiek nagy része ugyanis nem beszéli a „hódítók nyelvét”, így csak a közösség néhány tagjával tudtunk spanyolul beszélni, a többiekkel maradt a mosolygás és a bólogatás.

Kep 4 - Kecsua indianok.jpg

Ahogy bárhol, ahol jártunk a világban, itt is a gyerekekkel értettük meg magunkat leginkább. Az első pillanattól szívesen játszottak velünk vagy éppen pózoltak a fotókon, amit utána persze a fényképezőgép kijelzőjén vissza is akartak magukat mindig nézni. A szívünk azért elszorult attól, ahogy láttuk, hogy gyerekek bőre a hideg és a magaslat miatti erős UV-sugárzás mindenhol megviselt, az arcuk szinte sebesre pirult, míg a lábukat olyan kéreg borítja, mint itthon egy öregemberét. Láthatóan őket ez nem nagyon zavarja és kevés helyen találkoztunk ennyi önfeledten mosolygó gyermekarccal.

Kep 5 - Kecsua indianok.jpg

A család, amelynél megszálltunk egészen különleges volt. Juan és Elena korábban egy pici házban éltek, amelynek egy szobája volt, az egyik felében a konyha, a másik felében pedig felül az ágyak, alul pedig az állatok fekhelye. Ma már három gyermekük van, és egy nagyobb házat építettek, a kis ház pedig megmaradt konyhának. Itt főztünk közösen velük, amely során a főnök a legidősebb fiú, Alberto volt, aki jól boldogult a konyhában, és közben oda tudott figyelni a kistestvéreire is. A tűz mellett rengeteg érdekes történetet hallhattunk a spanyolul jól beszélő Juantól, többek között arról, hogy milyen komoly veszekedés volt a napokban a törzsi tanácsban. Történt ugyanis, hogy egy fiú megszöktette az egyik lányt és mindenki a másikat hibáztatta a történtekért, ami miatt éjszakába nyúlóan ülésezett a tanács ottlétünkkor. 

Kep 7 - Kecsua indianok.jpg

A legkisebb lány Madaline különösen összebarátkozott Gáborral, állandóan az ölében akart lenni, többször ott is elaludt. A törzs idősebb tagjaival is sikerült megismerkednünk, egy kedves öregasszonnyal például hosszasan mosolyogtunk egymásra és próbáltuk elmutogatni, amit mondani akartunk.

Kep 8 - Kecsua indianok.jpg

Nagyon különleges élmény volt néhány napot ebben a kecsua közösségben töltenünk. Szívet melengető volt látni, hogy ezek az emberek milyen boldogok azzal a kevéssel amijük van, a kevéssel, amit tudnak a világról. A nagy részük sosem jutott messzebbre a falutól annál, mint ameddig az állatokat terelgetik nap mint nap. Minket pedig a kulturális és nyelvi akadályok ellenére is hihetetlen melegséggel fogadtak, pedig csak némi lisztet, gyümölcsöt és cukrot vittünk ezért cserébe. Reméljük majd egyszer visszatérhetünk ebbe a faluba és megtudhatjuk, hogy Alberto, aki sokkal okosabbnak tűnt a társainál, lesz-e az új törzsfőnök, illetve Madeline olyan szép nő lesz-e, mint amilyen kislánynak volt.

Kep 6 - Kecsua indianok.jpg

Ha a jövőben is figyelemmel szeretnéd követni Gábor és Rachele további érdekes utazási élményeit, akkor lájkold a Facebook oldalukat és olvasd a legújabb sztorikat a Surfing the planet blogon.


Ha tetszett a poszt csatlakozz Facebook-oldalunkhoz vagy látogass el weboldalunkra.


New Yorkban így várják a húsvétot!

2014.04.18. 07:44 Qeki

Neves new york-i művészek különböző tojásokat álmodtak meg a város különböző pontjaira, a Fabergé Big Egg Hunt, azaz a Fabergé Nagy Tojásvadászat keretében. Ez egy meglehetősen innovatív és magával ragadó kezdeményezés, mely révén adományokat gyűjtenek. Ez év áprilisában több mint 260 tojásba botolhatunk bele New York öt városrészében, ha elég szemfülesek vagyunk! A tojások tervezői közt találhatunk neves írókat, festőket, fotósokat, de ugyanúgy tetoválóművészeket és gördeszkásokat is. A tojásvadászathoz mobilapplikáció is készült, melynek segítségével az lelkes turisták ugyanúgy, mint a fanatikus tojásvadászok, értékes nyereményekhez juthatnak. A tojásokat aukció keretében lehet később megvásárolni, és természetesen az aukcióból befolyt összeget jótékonysági célokra fogják felajánlani.
Elhoztam nektek az én három kedvenc alkotásomat! Az első a híres Flatiron-nál van, a második, egy bankár, a Rockefeller center előtt, a harmadik pedig egy bevásárlóközpontnál, a Central Park mellett- meséli az utazzunkegyutt.blog.hu bloggere.

IMG_6293.JPG

IMG_6298.JPG

IMG_6308.JPGÍrta és fotózta: Szilvi (utazzunkegyutt.blog.hu/)


Ha tetszett a poszt csatlakozz Facebook-oldalunkhoz vagy látogass el weboldalunkra.


Puerto Rico, a Piña Colada hazája

2014.04.15. 07:55 Qeki

Közel 15-16 óra repülőút után végre megérkeztünk San Juan (Puerto Rico) repterére. Sajnos az újdonság izgalma helyett csak az erős fáradtság jelentkezett rajtunk, ezért a repülőtérről a gyors csomagfelvétel után (hurrá megérkezett a csomagunk is, annak ellenére, hogy Londonban és Miamiban is át kellett szállnunk) taxiba huppantunk és már száguldottunk is a szállásunk felé, aztán kidőltünk aludni és másnap reggelig fel sem ébredtünk (éljen az időeltolódás!). Így viszont másnap reggel több szempontból is pozitív csalódásban volt részünk. Egyrészt akkor döbbentünk rá, hogy igen, végre itt vagyunk, másrészt szépen lassan az is tudatosult bennünk, hogy bár január vége van, közel 30 fok a hőmérséklet. Újult erővel vágtunk neki a városnak. Összesen 2,5 napunk volt, hogy felfedezzük a környéket, ugyanis San Juan csak a kiinduló pontunk volt, nem pedig a végcélunk. A terveink megvoltak, a kérdés csak az volt mi fér bele. A szállásunk Condado Beachen volt, San Juan felkapott turista negyedében, ahol hotelek érik egymást, közel a tengerpart, rengeteg az étterem, egyszóval minden adott, hogy az ember jól érezze magát.

Ugyanakkor az igazán vonzó része a városnak Old San Juan, az óváros. Szerintem ez egy igazi kis gyöngyszem a rengeteg színes házikójával, a hosszú óceán parti sétányával, ami nem mindennapi látványt nyújt, miközben végigsétál rajta az ember. Akaratlanul is sikerült úgy lefoglalom az utat, hogy az itt tartózkodásunk az év legnagyobb fesztiváljának az idejére esett, a San Sebastian idejére. Na, most ez csak annyi kellemetlenséget okozott, hogy az ember lépten-nyomon dugókba és útlezárásokba keveredett, illetve kismillió enyhén ittas és boldog turistába. De hát valahogy megbocsátható a dolog, ha az ember a Karib-szigeteken van. Maga az óváros fél nap alatt kellemesen bejárható, ha több időt szánunk rá, akkor még az is megengedett, hogy eltévedjünk a kis mellékutcákban.

Két nevezetes látnivalója Old San Juannak a San Cristobal és a San Felipe erőd, melyekbe kombinált belépőjegy is váltható kedvező áron. Múzeumként működnek, melyek kis ízelítőt adnak abból, milyen is lehetett az élet a spanyolok korában. Nem is annyira a múzeum vagy az erőd a lenyűgöző, sokkal inkább az ezekből elénk táruló panoráma az, ami ámulatba ejti az embert. Egy kellemes sétával ráadásul átjuthatunk egyikből a másikba. Ha már Puerto Rico és San Juan, akkor semmiképpen sem szabad kihagyni a kulináris élvezeteket. Ellátogattunk abba a bárba is, ahol a legenda szerint megszületett a Piña Colada, nem csalódtunk sem az italban, sem pedig az utunk során elfogyasztott finomabbnál finomabb ételekben. A vendéglátás mindegyik helyen kiváló volt ahol jártunk. A pincérek extra figyelmesek voltak, soha nem éreztem magam még ilyen jól egyetlen étteremben sem. Ha valaki arra jár, semmiképp se hagyja ki a nachos tálakat. Egyszerűen utánozhatatlan az ízük, és hát persze a koktéloké is.

 Második napon kicsit eltávolodtunk a várostól, és a közelben lévő El Yunque esőerdőt látogattuk meg. Ez elég felkapott program, rengeteg iroda szervez ide fél napos kirándulásokat, amiket még megspékelnek egy tengerparti pihenővel is Luquillo Beachen. Mi is egy ilyen túrára fizettünk be. Külön élmény volt a több nemzetiségből összeverődött 6-8 fős társaság, illetve a látvány sem volt utolsó. A nap első felét az esőerdőben töltöttük, viszonylag sok helyen megálltunk, megmásztunk egy kilátó tornyot ahol páratlan panoráma tárult elénk, ezután pedig egy közel fél órás gyalogtúra várt ránk, melynek végén egy vízesésben lehetett megmártózni (már aki bírja a 10 fokos vizet). Az esőerdő után pedig jött az édes semmittevés a tengerparton. 

Puerto Rico (10).jpgÍrta és fotózta: Decsi Viki

Másnap ismét San Juan-ban bolyongtunk, este pedig indultunk tovább a Carnival Valor fedélzetén egy egyhetes hajóútra. San Juan nekünk csak a kezdet volt, de az biztos, hogy Puerto Rico többet is megér, mint 2,5 nap. Hosszú volt a látnivalók listája, és az idő szűkössége miatt csak kevés dolog fért bele, de azért így is szép emlékekkel hagytuk el vasárnap este a város kikötőjét.


Ha tetszett a poszt csatlakozz Facebook-oldalunkhoz vagy látogass el weboldalunkra.


Téli túra Mordor földjén

2014.04.10. 07:31 Qeki

Az új-zélandi Tongariro Nemzeti Parkról viszonylag kevesen hallottak, de ha megemlítjük, hogy ez a vidék ihlette és szolgált Mordor forgatási helyszínéül a Gyűrűk ura című filmben, rögtön a legtöbben maguk előtt látják ezt a misztikus, vulkanikus tájat. Nem sok híja volt annak, hogy Mordor tüzeit közelebbről is megtapasztalhassuk, de erre néhány bekezdés múlva bővebben kitérünk.

Cimkep - Vegzet hegye.jpg

A Mordor földjén keresztülhaladó Tongariro Alpine Crossing Új-Zéland egyik legkedveltebb egynapos túrája a táj szépsége miatt, és ez így volt már a film készítése előtt is. Ránk az a nehezítés várt, hogy télen kellett leküzdenünk a túrát, és a helyiek tanácsára a szokásoshoz képest fordított útvonalon haladtunk, amely ugyan nehezebb emelkedőket tartalmazott, viszont az időjárás kedvezőtlen alakulása vagy akár lavinaveszély esetén (télen ezzel is számolni kell) itt könnyebb lett volna visszafordulnunk. Szerencsére, egyrészt 2012 júliusában a kevés hó miatt meredek részeken speciális felszerelés nélkül is át lehetett jutni, másrészt egész nap verőfényes napsütés fogadott minket.

Kep 1 - Cserjes resz.jpg

Az előző napokban többször is hallottuk a rádióban, hogy az egyik kráter intenzívebb aktivitást mutat és elképzelhető egy közeli vulkánkitörés. Kicsit aggasztott ez minket, de a parkőrök megnyugtattak minket, hogy valódi veszély esetén a park közelébe sem engednének bennünket. Viszonylag nyugodtan indultunk így a túrának, amely először erdőn, majd egy cserjés részen haladt keresztül, amely gyönyörű színekben pompázott.
Innen letekintve a lábunk előtt hevert a környék legnagyobb tava, a Taupo-tó.

Kep 2 - Taupo-to.jpg

Az utolsó menedékházat is hátunk mögött hagyva végre elénk tárult a táj, ahogyan Mordort elképzeltük: barnás színű, kietlen vidék. Ám szokatlan volt a szemünknek, hogy a tájat sok helyen hó borította.

Kep 3 - Kietlen mordori taj.jpg

Amikor pedig a Központi-kráterhez értünk, csodás alpesi táj fogadott minket. Az egész krátert és a környező hegyeket is hó borította, a Vörös-krátert leszámítva, ahol a vulkánból kiáradó gőzök miatt melegebb a mikroklíma.

Kep 4 - Kozponti-krater.jpg
A háttérben pedig feltűnt, a Ngauruhoe-hegy, amely név senkinek nem mond semmit, hiszen a Gyűrűk ura című film megjelenése óta ezt a hegyet mindenki csak a Végzet-hegyének hívja, amelytől már csak a Vörös-kráter megmászása választott el minket. Keresztülhaladtunk a Központi-kráteren, amelyen viszonylag gyorsan lehetett haladni a megkeményedett havon, majd megcsodálhattuk a Smaragd-tavak intenzív színét, már azon a részen, ahol nem volt befagyva.

Kep 5 - Smaragd-tavak.jpg
A túra legnehezebb része várt még ránk, felmásztunk a Vörös-kráter oldalán, időnként meredek volt az emelkedő, és az ösvényről is többször le kellett térnünk, hogy a csúszós részt kikerüljük. Egy fiatal hegymászó srác veregette meg a hátunkat, és mondta nekünk, hogy nem kis szerencsénk volt, hogy ebben az évben jöttünk, hiszen télen általában itt speciális felszerelés nélkül esélytelen az átkelés. Igénybe vett minket ez a rész, de felérve a ránk váró látvány mindenért kárpótolt.

Kep 6 - Voros-krater.jpg

Maga teljességében állt előttünk a Végzet-hegye, Gyűrűk ura rajongóként különösen megérintett minket ez a pillanat. A visszaúton már volt időnk arra is, hogy tényleg kiélvezzük a táj szépséget a napsütésben, tudván hogy eljutottunk oda, ahová szerettünk volna. Visszatérve Mordor tüzeire, július 28-án tettük meg ezt a túrát és alig egy héttel később, augusztus 6-án a Te Māri-kráter kitört, a nemzeti parkot pedig már napokkal előtte zárták. Mi még épp időben érkeztünk.

Kep 7- A Vegzet-hegyenel.jpg
Ha szeretnéd a jövőben is figyelemmel kísérni Gábor és Rachele ehhez hasonló érdekes utazási beszámolóit, akkor lájkold a Facebook-oldalukat és olvasd legújabb történeteiket a Surfing the Planet blogon.


Ha tetszett a poszt csatlakozz Facebook-oldalunkhoz vagy látogass el weboldalunkra.


Portugália: Porto és Braga

2014.04.08. 07:56 Qeki

Porto a Douro-folyó tölcsértorkolatában fekszik, története a római időkig vezethető vissza. A folyót keresztező út védelmét szolgáló erőd helyén alakult a város. A XI. századig tartó mór uralom után a Szentföldre induló keresztes csapatokat, később a felfedező utakra induló, helyi mintára készül hajókat készítették fel a helyiek hosszú útjukra. Az angol földdel való kereskedelem fő árucikke a bor volt. A bor tartósítására brandyt adtak dourói borhoz, amely így édes maradt, így alakult ki a máig nagy hírű ital, a portói. Mára az eliszaposodó kikötője már csak kis hajók számára járható, ennek ellenére a város megmarad az észak-portugál kereskedelem központjának. A mai napig a rakpart mellett sorakoznak a bor szállító kis hajók. A város 2001-ben Európa kulturális fővárosa volt.

Porto-340n.jpg

Portóban a Grande Hotel de Parisban szálltunk meg. A szálloda rögtön két meglepetéssel szolgált, a kívülről egy jellegtelen épület egy csodás belsőt takart. Jól esett a szemnek látnia hangulatos belső udvarokat, lépcsőket, gazdagon berendezett társalgókat. A másik meglepetés a kilátás volt. A teraszról - mert az is volt, ott magasodott előttünk Portugália legmagasabb gránittornya, a Torre dos Clerigos. Később a házi ízeket idéző, a kertben elfogyasztható reggeli szolgáltatta a további meglepetést.

 A belvárosi séta során mindenképpen ejtsük útba a város legmagasabb pontján lévő Sé katedrálist, és a már említett Torre dos Clerigos-t. Ha sikerül a torony tetejére feljutni, pazar kilátás lehet a jutalom. A katedrális környékén a szinte középkori hangulatot idéző sikátorokban, keskeny, egymás hegyén hátán álló házakkal szegett utcákban a a híres portugál festett csempékkel - az azulejosal kirakott homlokzatokban gyönyörködhetünk.

 Portoban az élet központja a Douro-folyó. A folyó parti dombokra, sziklákra települt városból hat hídon lehet a túlpartra átjutni. A leghíresebb híd az Eiffel tervezte a Maria Pia vasúti híd. A bal parti, Vila Nova de Gaia városrészbe tárolják a környéken termelt és készített portói nagy részét.

 A számtalan kereskedőházakban meg lehet nézni, hogyan tárolják az italt, és természetesen kóstolni és vásárolni is lehet. A vásárlást azonban nem érdemes elkapkodni, kóstolót csaknem mindenhol adnak. Tudni kell, hogy a jó portói alkoholtartalma 20% körül van, ezért csak óvatosan. A Gaia negyed oldalán kábelvasút köti össze a Morro kertet a Dom Luís I. kétemeletes híd hídfőjével. A hídon közlekedő, időnként föld alá bújó városi villamosokkal szinte minden fontos helyre eljuthatunk.

 Érdemes kilátogatni a kikötőbe is, a felnyitható híd valamint a kikötői daruk balettje nagyon érdekes látványt nyújt a magunk fajta szárazföldi népeknek.

 Portótól nagyjából 60 km-re fekszik Braga. A város észak Portugália vallási központja, portugál Rómának is nevezik a templomok nagy száma - a 112 ezres városban 300 körüli templom - a katolikus vallás erőteljes megjelenése, a gyakorló hívők kiemelkedő aránya miatt. A portugálok úgy tartják, hogy Lisszabon szórakozik, Porto dolgozik, Braga imádkozik. Braga egyik kiemelkedő látványossága a Bom Jesus do Monte, amely Portugália egyik legnevesebb építménye. Bragától 6 kilométernyi távolságban egy dombtetőn áll ez a katolikus zarándokhely.

A templomhoz 581 lépcső visz fel, a panoráma is csodálatos. Az első jelek 1373-ból egy kápolnáról szólnak, a mai barokk templom 1720-as években épült.A domboldalon szökőkutak által díszített és az öt érzéknek szentelt barokk szobrokkal tarkított lépcsősor vezet, melyet gyönyörű kertek öveznek.

Porto-390n-BRAGA.jpg

A történelmi emlékek után térjünk vissza a világi élvezetekhez. Talán nem csak a férfi olvasókat érdekli a az SC Braga jelenleg az AXA Stadionja, amely 30 286 befogadására alkalmas. Az AXA egyike a világ legfestőibb stadionjainak, mivel a Monte Castro-hegy oldalában található, ahonnan jó kilátás nyílik a városra. A hegyoldal egy részét mesterségesen távolították el, hogy otthont adhasson a stadionnak. Az stadion egyike volt a 2004-es labdarúgó-Európa-bajnokság helyszíneinek.

Ezzel a festői képpel búcsúzunk - ideiglenesen Portugáliától, Lisszabon környéki látogatással rövidesen folytatjuk.

Porto-400n-BRAGA.jpgFotók és szöveg: Farkas Imre (facebook.com/UtazzPixelekkel)


Ha tetszett a poszt csatlakozz Facebook-oldalunkhoz vagy látogass el weboldalunkra.


Vulkánkitörés a világűrből nézve

2014.04.07. 18:48 Qeki

A természet erejének egyik legvadabb megnyilvánulása egy vulkánkitörés, mely még a világűrből is félelmetes, nemhogy a Földön átélve. 1994-ben az Endeavour űrsikló legénysége szemtanúja volt egy hatalmas vulkánkitörésnek. A Kljucsevszkaja Szopka (4750 méter) vulkán az oroszországi Kamcsatka-félsziget 160 vulkánja közül a legmagasabb. Ezek az elképesztő felvételek 212 kilométer magasságból készültek a feljegyzések alapján a vulkáni hamu 18 kilométeres magasságig jutott fel a légkörbe.

Vulkánkitörés_világűr.jpg

Vulkánkitörés_világűr2.jpg


Ha tetszett a poszt csatlakozz Facebook-oldalunkhoz vagy látogass el weboldalunkra.


75 repülőgép felszállása egyetlen fotón

2014.04.05. 09:15 Qeki

Mike Kelley nyolc órán keresztül fotózta a Los Angeles-i repülőtérről (Los Angeles International Airport-LAX) felszálló repülőket. Ez idő alatt összesen 370 képet készített, megörökítve szinte az összes felszálló és néhány landoló gépet is, majd Photoshop segítségével 75-ből egy montázst készített. A végeredmény pedig igazán érdekes lett, a két kifutópályának és a különböző géptípusoknak köszönhetően.

Mike_Kelley_planes.jpg

 

Mike_Kelley_planesdetail1.jpg

Mike_Kelley_planesdetail4.jpg

Mike_Kelley_planesdetail5.jpg


Ha tetszett a poszt csatlakozz Facebook-oldalunkhoz vagy látogass el weboldalunkra.


Felfedezésre váró helyek Ázsiában: Lombok

2014.04.04. 08:17 Qeki

Hol? Bali szigetszomszédja, kelet felől.
Mi van itt? A Kis-Szunda szigetek része, mint a híres turistaparadicsomként működő szomszédja, ugyanolyan szép is, csak ide kevesebben járnak. Egyelőre.

Lombok.jpgForrás

Miért érdemes ide utazni? Amiért Balira: gyönyörű, homokos tengerpartok, lenyűgöző paradicsomi tájak. Trópusi édenkert, a szó szoros értelmében. Búvárkodási lehetőségek az egyszerű felszíni nézelődéstől a mélyebb, palackos merülésekig, vízi sportok várják a látogatókat, de egyszerű, száz százalékos semmittevésre, tengerparti pihenésre is van lehetőség.

Lombok_mount-rinjani.jpgForrás

A sziget belsejében túrázni lehet, például megmászni Indonézia harmadik legmagasabb csúcsát, a Rinjani hegyet, vagy ellátogatni a számtalan csodás vízesés, valamelyikéhez. Apró, a világ zajától egyelőre elég jól elzárt falvak is vannak a szigeten, annak 400 négyzetkilométernyi nemzeti parknak minősülő területén.

Lombok_vízesés.jpgForrás

Mikor érdemes ide utazni? Május és szeptember között száraz az évszak, ilyenkor a legbarátságosabb az időjárás. Kevesebben vannak az esős évszakban (október és április között), tehát akit nem zavar az, hogy időnként bővizű záporok frissítik fel a levegőt, ilyenkor is utazhat ide.
Hogyan érdemes ide utazni? Az új reptérről belföldi és nemzetközi járatok indulnak, a tengeren pedig kompok közlekednek a közeli városokból és szigetéről kiindulva.
Hol érdemes megszállni? Szálljon meg a Sudamala Suites & Villa Senggigi szálláshelyen és egy igazán fiatalító élményben lesz része a nagyszerű kilátásnak és a Spa szolgáltatásoknak, vagy próbálja ki a Trawangan Resortot a Gili Trawangan Islandon, amely ugyanolyan távolságra van a félreeső tengerpartoktól, mint a forgalmas piacoktól.

Lombok_lovas kocsi.jpgForrás

Hasznos tippek: Amit érdemes nem kihagyni azok a reggelik a tengerparton, de például Jap Indonéziából azt javasolja, hogy béreljünk egy Cimodot (lovas kocsit) amivel bejárhatjuk a szigetet.


Ha tetszett a poszt csatlakozz Facebook-oldalunkhoz vagy látogass el weboldalunkra.


Malajziában jártunk - Kuala Lumpur

2014.04.03. 08:27 Qeki

Emlékszem, rokonaink halálra aggódták magukat és nem értették, miért pont Malajziába utazunk. De mi Ázsiára vágytunk, kalandra, dzsungelre, tengerpartra, távolra, valami másra.És megkaptuk ezt az érzést. Egyszer sem éreztem magam veszélyben, Malajziát biztonságosnak tartottuk, az emberek mindenhol nagyon segítőkészek voltak. A malajziai közlekedés is nagyon színvonalas, a tömegközlekedés fejlett, a taxizást és autóbérlést is bátran ajánljuk és repülőútjaink során sem tapasztaltunk aggodalomra okot adó dolgokat.

Kuala Lumpur (3).jpg

A bal oldali közlekedést gyorsan megszoktuk, és az utakon egyáltalán nem agresszívabbak, mint Magyarországon.A maláj főváros, Kuala Lumpur minket egyáltalán nem nyűgözött le, egy nap bőven elég volt rá. A város kaotikus és zsúfolt, a belvárosi luxus felhőkarcolóktól nem messze kosz és nyomor uralkodik, egyetlen pozitívuma a buja zöld növényzet.

Kuala Lumpur (4).jpg

Kuala Lumpurban a legkevésbé elviselhető dolog a nyomasztó párás levegő. Járdát és zebrát alig láttunk, a gyalogosokat itt nem tartják sokra. A táblák nem egyértelműek, ellenben az, hogy kell a Petronas-toronyhoz eljutni, az mindenhol ki van táblázva. Sok a patkány az utcákon, de a Petronashoz több kilométeres luxus légkondicionált felüljáró vezet. Kuala Lumpur (1).jpg

A kínai, muszlim és indiai templomok szépek tudnak lenni, de furán hatnak a modern luxus és lepukkant egyvelegben. Metrózni jó, mert az izzadás helyett egy kicsit fázhatsz is. Érdekes megfigyelni a nők öltözködését Malajziában. A maláj nők színes hidzsábot hordanak és a kézfejükön, illetve az arcukon kívül nem látszik ki más.

Kuala Lumpur (2).jpg

Az indiai szárit viselők csinosabbak és kevésbé bebugyoláltak, a kínaiak viszont egészen szemérmetlenül tudnak kinézni. Kuala Lumpurban élveztük a food tour-t, így betekinthettünk a kínai, indiai és a maláj konyhába is.

Éjszakai piac.jpg

Turisták által kevésbé populáris helyekre vittek el minket, voltunk éjszakai kínai piacon, ittunk kókuszlevet és cukornádlevet, megkóstoltunk furábbnál fura trópusi gyümölcsöket. Nekem a legjobban a banán-ízű nangka nevű gyümölcs (másnéven jackfruit) tetszett, illetve a carrot cake nevű sós-csípős étel is, ami életében nem látott répát. A durian volt az egyetlen undorító gyümölcs, amihez szerencsénk volt. Rothadó hússzagú sületlen tészta-állaga még elviselhető lett volna, de fokhagymás-sós íze feltette a pontot az i-re. Az indiai étteremben kipróbáltuk a hagyományos banán-levélről kézzel evést.

Malajzia-dzsungeltúra.jpg

Érdemes befizetni egy egész napos dzsungel-túrára is, ha az ember Kuala Lumpurban jár. Nekünk nagyon tetszett, szórakoztató és izgalmas program volt, amelyet megkoronázott a vízesésekben csúszkálás. Kuala Lumpurban autót béreltünk és a Maláj-félsziget keleti partjára utaztunk, útba ejtve a kuala gandahi elefánt rehabilitációs központot. A bal oldali közlekedéssel nem sok gondunk volt azon kívül, hogy az index helyett állandóan ablakot mostunk. Az út menti csicsás és lehangoló városok nem nyújtottak különösebb élményt egészen Kuala Terengganuig. Észak felé haladva a part menti táj egyre vonzóbbá vált

Terrapuri (1).JPG

Aztán szemünk elé tárult a csodálatos Terrapuri Heritage Village. A szállás (resort) „ősi királyságot” jelent és úgy is néz ki. A néhány házikóból álló Penarik falu mellett, a semmi közepén helyezkedik el a Terrapuri Heritage Village. A falakkal körülvett szállás-komplexumot egyik oldalról mangrove erdő, másik oldalról lenyűgöző tengerpart határolja, ami csak a miénk volt. Minden egyes restaurált villa egy-egy tipikus tradicionális maláj stílust hivatott bemutatni. Az ízléses és rusztikus berendezés, a kiszolgálás, az ételek, a környezet mind lenyűgöző volt. És ezt a „hatcsillagos” szállást mindössze 15000 Ft/éjért félpanzióval.

Terrapuri (2).jpgÍrta és fotózta: Tünde

Az eredeti kettő helyett végül három éjszakát maradtunk, azt hiszem, ez mindent elmond. Érdemes megemlíteni, hogy a világ végén, a borneói Labuk Bayben belefutottunk egy magyar párba, de alapvetően nyugat-európaiakkal, ausztrálokkal és indiaiakkal találkoztunk és ismerkedtünk utunk során.Amit szerettünk Malajziában. Imádtuk a helyiek kedvességét és vendégszeretetét; a burjánzó trópusi esőerdőket csodálatos állat- és növényvilágukkal; az ízletes ázsiai ételeket; a frissen facsart gyümölcsleveket; a kókuszlekvár (kaya); az érintetlen festői tengerpartokat; a maláj-indiai reggelit, a roti canai-t; a maláj tejes teát, a teh tarik-ot. Pozitív csalódás volt, hogy utunk során senki sem akart minket lehúzni, illetve meglepődtem azon is, hogy kezdeti félelmeim ellenére egy pióca áldozatává sem váltam, és óriásszöcskén kívül más gusztustalan rovarral vagy bogárral nem találkoztam. Amit nem szerettünk Malajziában. A párás meleg levegőt és az ezzel járó folyamatos izzadást; a szúnyogokat; a szemetet és a környezettudatosság hiányát; a pálmaültetvényeket; a rókaképű és sovány kóborkutyákat; a csonka farkú macskákat; a duriant (gyümölcs); a maláj desszerteket; Kuala Lumpurt.Mind a Maláj-félsziget, mind Sabah felejthetetlen élményekkel gazdagított minket és szívből ajánljuk Malajziát mindazoknak, akik távoli különleges tájakra vágyódnak. Sajnálom, hogy nem volt időnk a Cameron-felföldre, Sarawakra és sok másra sem. Három hetes utazásunk arra volt elég csak, hogy belekóstoljunk ebbe a délkelet-ázsiai országba. Malajzia valóban tökéletes úticél Ázsia-szűzeknek. Terima kasih (malájul: köszönöm), Malajzia!

Malajziában jártunk - Borneó


Ha tetszett a poszt csatlakozz Facebook-oldalunkhoz vagy látogass el weboldalunkra.


A kaleidoszkópként tündöklő Nasir al-Mulk mecset

2014.04.02. 07:45 Qeki

Az iráni Shiraz városában fekvő Nasir al - mulk mecset gyönyörű, de meglehetősen hagyományos külső falai egy igazi kaleidoszkópót rejtenek. Minden reggel a nap első sugari a színes ólomüveg ablakokon át a folyosókat egy káprázatos színekben, fényekben és mintákban gazdag csodaországgá alakítják, a padlótól a mennyezetig.
A színes ólomüvegek mellett a mecset egyéb építészeti díszítőelemi sem elhanyagolhatóak, a bonyolult geometriai csempe minták, a festett boltívek és a látványos kupolák. A különleges rózsaszínű csempéjéről ismert mecset beceneve rózsaszín mecset.
Az épület 1876-1888 között épült a Qajar dinasztia számára Muhammad Hasan-e-Memar és Mohamed Reza Kashi Paz-e-Shirazi tervei alapján.

nasiralmulkmosque1.jpg

nasiralmulkmosque11.jpg

nasiralmulkmosque3.jpg

nasiralmulkmosque4.jpg

 

nasiralmulkmosque2.jpg

nasiralmulkmosque5.jpg

nasiralmulkmosque6.jpg

nasiralmulkmosque9.jpg

nasiralmulkmosque7.jpg

nasiralmulkmosque10.jpg

nasiralmulkmosque8.jpg

nasiralmulkmosque12.jpg


Ha tetszett a poszt csatlakozz Facebook-oldalunkhoz vagy látogass el weboldalunkra.