Egy adott ország megismeréséhez hozzátartozik a helyi gasztronómia felfedezése is. Azonban jól tesszük, ha óvatosak vagyunk. Sokszor nem is gondolnánk egy-egy ételről, milyen alapanyagból készületek. Számos olyan hal, gyümölcs, zöldség létezik, amelyet ha nem megfelelően kezelnek akár az utolsó vacsoránkat is jelenthetik.
A fugu vagy gömbhal elkészítése a szervezetében található tetrodotoxin nevű méreg miatt külön mesterségnek számít Japánban. A hal májában, bélrendszerében és petezsákjában található nagyon erős neurotoxin ellenáll a főzésnek is. A gömbhal fogyasztása igazi orosz rulett gyakran csak az adrenalin löket miatt eszik. 1958 óta csak külön vizsgával rendelkező szakácsok készíthetnek nyilvánosan fugut. A szigorú vizsga letételéhez 2-3 év gyakorlat kell, így is sikeresen mindössze a szakácsok 35 %-a megy át a vizsgán. A szakképzett szakácsok és a körültekintés ellenére is akadnak halálesetek.
Nemrégiben tudósok megállapították, hogy a gömbhal nem maga termeli a mérget, hanem a táplálékában szereplő tengerfenéken élő rákok, kagylók stb. által kerül szervezetében, így ma már tenyészthető nem mérgező fugu populáció is.
Hasonlóan veszélyes az ugyancsak tetrodotoxin mérget rejtő ezüst csikóhal fogyasztása. Míg az indiai-óceáni népek már évszázadok óta fogyasztják nagy körültekintéssel, addig az utóbbi években a Földközi -tenger partjainál is megjelent hal Görögországban számos halálesetet okozott.
Az izlandiak nemzeti étele a hákarl, ami tulajdonképpen nem más, mint rohasztott cápahús. A cápahús frissen mérgező, ezért a lefejezett, és kibelezett állatot 6-12 hetes időtartalomra elássák, kővel lefedik, így kipréselődik belőle a méreganyag. Ezután felvágják, és néhány hónapra felakasztják és szárítják. A teljes előkészítési folyamat kb. hat hónapig tart. A megfelelő kezelés után ugyan nem mérgező, de így is sokaknak, még az igen erős gyomorral bíró izlandiaknak is meggyűlik néha a bajuk vele. A hákarl a bátorság és a férfiasság szimbóluma Izlandon.
Namíbiában közkedvelt csemegének számít az ökörbéka, ellentétben a kifinomult konyhai technikákkal, a helyiek az ősi hagyományokban bíznak a béka elkészítésekor. A főzőedénybe speciális fadarabot raknak, melyek semlegesítik a mérget, mások a lábfejek levágására esküsznek. Míg Európában leginkább a béka combját fogyasztják, addig az afrikai országban a bőrén és a belső szervein kívül mindenét megeszik. A helyiek szerint a legkevésbé veszélyes a fogyasztásuk a tavasz harmadik esőzése után a békák ívásának kezdetével.
Az állatok mellett számos kedvelt növény is mérgező lehet, melyet elsősorban a cukormolekulákhoz kötődő ciano-glükozidok okozzák, melyek legtöbbször magának a növénynek jelenteke védelmet a növényevők ellen.
A Pangium edule vagy kepayang Délkelet-Ázsia mangrove mocsaraiban őshonos fa, melynek gyümölcse mérgező. A gyümölcs magja cianidot tartalmaz. Ahhoz, hogy ehetővé váljon, ki kell oldani a hidrogén-cianidot, ezért a magokat megfőzik majd kőris, banán levélben csomagolva negyven napra eltemetik, így a forró vízben és az erjedés során a hidrogén-cianid kiürül. A szingapúri és malajziai konyhában is fontos hozzávalónak számít.
Az Afrikában és a Karib-térségben termő cassava vagy ismertebb nevén tápióka gyökere mérgező lehet, ha nem megfelelően mossák meg és készítik el. A különböző mennyiségben cianidot képező cukorszármazék eltávolítása érdekében a gumókat lereszelik, préselik, hevítik. Napjainkban is a világban több mint 500 millió ember fogyasztja kenyerek, levesek és egyéb ételek alapanyaként.
Jamaica egyik nemzeti ételének számító ackee nevű fa gyümölcsének, nemcsak a magja mérgező, hanem arra is oda kell figyelni, hogy az éretlen vagy túlérett állapotban is súlyos hányást okozhat.
