Egyes kutatók szerint Bahrein a Gilgames eposzban is szereplő Élet szigete,mely térséget tartják magának az Édenkertnek . Hogy ezeknek az állításoknak milyen valóság alapja van azt pontosan nem tudni. Az azonban bizonyos, hogy a föld alatt számos forrás akadt, ami régi útleírásokból is kiderül, így Bahrein egykoron zöld, buja, élettel teli vidék volt. Mára a források nagy része elapadt és a sivatag uralja a tájképet.
A letűnt időket idézi Bahrein büszkesége az Élet fája, vagy ahogy az arabok hívják a Sharajat-al-Hayat. A helyiek szerint ez maga az Édenkert fája, ahonnan Éva letépte az almát. A négyszáz éves fa egyike a világ legmisztikusabb teremtményeinek, mely legkínzóbb szárazságban, magányosan áll a sivatag közepén, több kilométeres távolságra minden látható vízforrástól. A fa "rejtélye", amellyel a szélsőséges időjárási viszonyokat is képes túlélni a mélyen lenyúló és elterülő gyökérrendszere, mely képes a föld alatti érhálózatot hasznosítani.