A maori név  polinéz eredetű.  Jelentése: normális, egyszerű, természetes, rendes. Ahogy magukat nevezik: tāngata whenua („a föld népe”).
Őshazájuknak a Társasági-szigeteki Hawaikit tartják. A legenda szerint az első ember, aki megtalálta a mai Új-Zélandot Te Kupe maori hajós volt 925-ben. A szárazföld fehér hegycsúcsait megpillantva felkiáltott: „Ao-te aora!" azaz hosszú fehér felhő. Innen ered Új-Zéland maori elnevezése is Aotearoa.

A maorik 1280 körül telepedtek le a szigeten, mely  mai nevét Abel Tasman holland felfedezőtől kapta, aki 1642-ben akadt rá a szigetekre, és a holland Zeeland tartomány után nevezte el New Zeland-nak.

Egész családokkal, 25-30 méteres csónakokkal (waka), érkeztek az új lakóhelyre. A csónakokban különböző növények szaporításra alkalmas részeit, szárított halat, kumarát (édesburgonya), a kenyérfa gyümölcséből lekvárszerű „pasztát” is vittek magukkal. A vizet bambusz csövekben, kókuszhéjban, lopótökben tárolták.

 
A maorik harcosok voltak, sok háború adódott a törzsek között. Tasman és Cook szigetre lépése egy új korszak kezdetét jelentette, elkezdődött a gyarmatosítás. Az őslakosokat elnyomták, megfélemlítették, hatalmas természeti pusztításokat végeztek. Az európaiak fertőző betegségeket hurcoltak be, amelyek ellen nem volt immunitásuk, így ezrével haltak meg a maorik. A becslések szerint az őslakosok negyed millióan lehettek a 17. század közepén, de számuk a 18. század  közepére 60 ezerre csökkent.

A világ valamennyi népe között az emberi bőrdíszítés művészetét a polinéz népek vitték tökélyre. A nálunk meghonosodott tetoválás szó is polinéz eredetű: tatau.

A tā moko egy tartós új-zélandi maori test- és arcdíszítő eljárás. Vékony vágásokat ejtettek a bőrön a páciensnek nem kis fájdalmat okozva (a bőrt egy uhi nevű eszközzel egy vésőszerű tárggyal metszették fel, mely albatrosz szárnycsontjából vagy emberi csontból készült). A felmetszett sebbe fehérfenyő kormot tömtek, mely a bőr behegedése után  fekete színű mintázatot adott.  A régi maoriak egész testüket tetoválták, különös gonddal díszítették arcukat. A tetoválás a férfiak számára a felnőtté válást jelentette, a díszítések pedig a társadalmi rangot szimbolizálták.

A tetovált harcosfej, azaz mokomokai a maori kultúra fontos eleme. Megőrizték a harcosok tetovált fejét mint harci trófeát, és speciális eljárással konzerválták azt. Úgy tartották, hogy ennek révén lelkük is megmarad. Új-Zéland őslakosai, visszakövetelik szent ereklyéiket, melyek számos külföldi múzeum birtokába kerültek a 19. században. Nemrég tizenhat harcos mumifikált fejét kapták vissza Franciaországtól.

A maorik harci tánca, a haka nemzeti jelleget öltött, s hozzátartozik minden itt élő ember életéhez.

A maori kulturális központ az Északi-szigeten Rotoruában található. Egyes részei alatt forró kénes vízforrások vannak, gejzírek, amik a földből 15-20 méter magasba törnek. Régebben a Rotorua körüli terület bozótos, mocsaras vidék volt, meleg forrásokkal, gejzírekkel. Ma mezők és erdők váltogatják egymást, az új-zélandiak szívesen jönnek ide kirándulni.