Dél-Amerikát rengeteg fejlett civilizáció lakta a spanyol hódítókat megelőző évszázadokkal, sőt évezredekkel korábban is. Az Inkák által emelt Machu Picchu a kontinens elsőszámú turista attrakciója, amit 2007 óta a Világ Hét Új Csodájának is egyike lett. Ezen óriási kontinensen a végtelen dzsungel nem csak az Inkák, hanem rengeteg más misztikus kultúra romjait is elrejtett évszázadokon át, csak úgy, mint a Tayronai indiánok által épített kolombiai Elveszett Várost (Ciudad Perdida, Lost City) is, amit 1972-ben néhány madarászból lett sírrabló fedezett fel és fosztott ki.
Négy évvel később a kormány elkezdte a szakszerű feltárását a helynek, ami 6 évig tartott, ezt követően a kiépítetlen infrastruktúra, a kartelek és a szélsőbaloldali gerillák véres harca évtizedekig nem csábított látogatókat ide. Az elmúlt másfél évtized stabilitásának hatására 2005 óta folyamatosan és biztonságosan látogatható Ciudad Perdida, amit az utazók előszeretettel mondanak Kolombia válaszának és kiegészítésére a perui Machu Picchura.
Mindkét romváros évszázadokig rejtve volt a dzsungel mélyén, miután eddig meg nem fejtett okok miatt elhagyták lakosai, ezért felfedezésük óta csak nő a legendák és mítoszok száma velük kapcsolatban. Ezek a misztériumok vonzzák a turistákat és az utazókat ezekre a csodálatos helyekre, amiknek remek hátteret biztosít az Andok hófödte nyúlványai, a végtelen dzsungel és Pachamama spiritualitása.
Míg a Machu Picchut évente több mint egymillióan látogatják, addig az Elveszett Várost - ami 650 évvel hamarabb épült perui társánál, alig tízezren. De ha belegondolunk abba, hogy öt évvel ezelőtt ez a szám nem haladta meg a 2000 látogatót éves szinten, észre kell venni ezt a rohamléptékű ötszörös gyarapodást, ami egyértelmű bizonyítéka a kalandkedvelő turisták az Inkák elveszett városának meglátogatását próbálják összekötni a kolombia Lost City felfedezésével.
A Peruban évtizedek alatt tökéletesen kiépített turistaszolgáltatás a látogatóknak kényelmes, ezért igazi kalandok nélküli csodát biztosít, míg Kolombiában ennek hiányában az utazó hatnapos kemény túra keretén belül tud csak abban az élményben részesülni, amire mindig is vágyott Indiana Jones és más kalandorok történeteit, látva, olvasva, hallgatva.
Ahol sebes sodrású folyókon és ősi kultúrájukat megtartó Kogi indiánok falvain kel át a vad dzsungelben, miközben a szomját az ösvényt átszelő forrásoknál enyhíti, esténként függőágyban alszik, hogy elég erőt gyűjtsön a romokhoz vezető 1263 lépcső leküzdéséhez.
Az Elveszett Városba érve egész napot ellehet tölteni, a teraszok, közösségi terek, ösvények, felfedezésével, ahol évszázados őrlőköveket is lehet találni, valamint néhány ember nagyságú sziklába vésett térképet, amiknek jelentését eddig még senkinek sem sikerült megfejteni.
A kimerítő, de élményekkel teli túra negyedik napján mindenkinek jól esik megmártózni az Örök Ifjúság Forrásában.
A 6 naposra tervezett túra egy nappal tovább tartott nekünk, ugyanis a dzsipünk nem tudott eljönni Mamey falujáig, mert egy szakaszon a heves, trópusi eső az utat egyszerűen belemosta a szakadékba. Ezekről és sok más kalandomról bővebben olvashattok a blogomon, illetve remélhetőleg még találkozunk itt is a Világutazón.
Az lélegzetelállító pillanatokban gazdag, kalandos túrát követően érdemes aktívan kikapcsolódni, pihenni és legalább két éjszakára belevetni magunkat Kolombia legmocskosabb, hippi, bohém és hátizsákos éjszakai életébe a Karibi-tenger partján lévő Tagangában.
Szöveg: Hungarian Geographic
