Related Posts with Thumbnails

Friss topikok

Extrém séta az El Camino Del Rey ösvényen

2013.04.29. 10:49 Qeki

Még évekkel ezelőtt láttam az El Caminito Del Rey-ről készült videókat a Youtube-on, de akkoriban az anyagiak hiánya mellett azzal együtt, hogy néhol a mai napig azt írják róla, hogy illegális meg így-úgy életveszélyes, annyira valószínűtlennek tűnt eljutni ide, hogy el sem gondolkodtam komolyan a dolgon.

ecdr_19.jpg
Viszont eltelt pár év, változtak a körülmények, december óta azon filózgattam, hogy hova utazzak tavasszal, és akkor megosztottátok a Világutazó blog Facebook oldalán az El Caminito Del Rey-ről írt 2011-es cikketeket, én pedig újból elkezdtem utánanézelődni, hogy hogyan is működik ez.

ecdr_14.jpg
Bár engem az illegális mivolta sem zavart volna, de kiderült, hogy több cég is foglalkozik itt túrák vezetésével, ami már gyanússá tette azt, hogy talán mégsem illegális az ösvényen korzózni. A helyzet a következő: eredetileg a vasúti hídról lehetett legegyszerűbben megközelíteni az ösvényt, viszont lebontottak egy bő 20 métert, ezért kezdődik a sziklafalon a semmi közepén az út, ezzel is megnehezítve a feljutást. Most ahelyett, hogy rásétálnál, alulról kell felmászni az útra, ami talán nem teljesen egyértelmű egy átlag turista számára, akinek nincs vagy vezetője vagy sziklamászási tapasztalata.

ecdr_10.jpg
Az El Caminito Del Rey nem illegális, viszont a síneken rohangálást valóban 6000 eurós büntetéssel sújtják. Nem mintha mindig lenne, aki ellenőrizné, az emberek vidáman szaladgáltak ki-be a vasúti alagútba, mondjuk szerintem az is elég büntetés, ha ott kap el a vonat, és a falhoz lapulva kell kivárnod, míg 10 centire az orrodtól elsüvít melletted 100-zal, egyéb lehetőségekről nem is beszélve.

ecdr_3.jpg

Ami a veszélyt illeti, az El Caminito Del Rey-en komolyan igyekezni kell, hogy meghaljon az ember. Természetesen mindenféle védőfelszerelés nélkül nem ügy, viszont ha szeretnénk elkerülni, akkor igazán könnyű. A via ferrata drót elejétől a végéig fel van szerelve, és azt rendszeresen ellenőrzik, ha kell, cserélik. Azt kell mondjam, ide nem sziklát mászni, via ferratazni érdemes menni, mert ezek a részarányukból fakadóan már-már csak érintőlegesen részesei az élménynek, aminek a csúcsát mindenképp a kilátás jelenti.

ecdr_8 (1).jpg
Nem tudom pontosan, milyen lehet tériszonnyal élni, nekem kicsit gyanús, hogy több ember állítja, hogy van neki, mint ahányan nem, talán nem mindenkinek pontosak a fogalmai róla. Nem tériszonyosnak lenni nem azt jelenti, hogy bármikor kiülnék a 200 méter magasan lévő vasrúdra biztosítás nélkül lábat lóbálni, igenis fura, félelmetes érzés áttipegni egy ilyenen. De aki nem szédül le 2 méter magasból, az már 200 méterről sem fog szerintem, ráadásul ezek a magasságok a helyszínen már felfoghatatlanok, egyszerűen nem jönnek át. 

ecdr_7.jpg

Az El Caminito Del Rey egy egészséges ember számára egy minimális fizikai megterheléssel, és némi mászással járó nagyobbacska sétát jelent - napi 14 óra számítógép mellől álltam fel, farmerben (ami nem kifejezetten sportruházat, ugye) sétáltam végig, és másnapra még izomlázam sem lett.

ecdr_12.jpg
Magát az El Caminito Del Rey-t végig lehet rohanni 1 óra alatt is, de nekünk nagy szerencsénk volt a túravezetőnkkel, Steve-vel is, aki egy vérprofi sziklamászó volt a Barbary Rock Adventures képviseletében, évente 40-50 túrát vezet az ECDR-en, és tényleg mindent tud róla, amit tudni érdemes. Az út során végig fotózott, így mindenkiről készültek szuper képek, és túránk úgy vált 5 órássá, hogy oda-vissza 3-5 percenként megálltunk, és mutatott vagy mesélt valami érdekességet. Ilyen például, hogy az úton lévő lyukak sem olyan veszélyesek, mint amilyennek tűnnek, ugyanis olyan sosem történt, hogy valaki alatt beszakadt volna a beton.

ecdr_9.jpg

Azokat minden esetben a magasból lepottyanó sziklák becsapódása okozta, többek közt ezért is érdemes védősisakot hordani az út során. De ismerte azokat a helyeket, ahonnan a legjobb fotókat tudott rólunk lőni, és mutatott például szundikáló denevért is egy barlang plafonjában lévő lyukban, ahova magunktól be sem mentünk volna. A hab a tortán a túra végén az volt, hogy a sziklafal közepén kezdődő - számunkra visszafele inkább végződő - útról, 27 méter magasból kötélen ereszkedtünk le egyesével. A vicc az, hogy egy köteles ereszkedés nem kifejezetten El Caminito Del Rey-specifikus dolog, mégis talán ez volt a legfárasztóbb és legveszélyesebb része a túrának. Ha rosszul engeded a kötelet, becsípődhet a kezed, és onnantól kezdve se fel, se le, jöhet a mentés. Persze nem kötelező magadnak intézni, ha jól értettem, a túravezetőnk is le tudott volna engedni minket, de mi mind magunk csináltuk.

ecdr_15.jpg
Így hát összegezvén a dolgokat: remélem, az írás nem vett el sokat a hely varázsából, viszont feloldott annyit, hogy belátható legyen, tényleg bárkinek nyugodt szívvel ajánlható az El Caminito Del Rey, aki nem fél a magasságtól, átlagosnál nem rosszabb formában van, és gyönyörű tájakat szeretne látni. A megfelelő védőfelszerelés (amit a túravezetők általában biztosítanak) megléte és a vezetői utasítások betartása mellett nagyon kicsi a baleset esélye. Szóval akiben megmozdított valamit a képek látványa, és megteheti, de eddig bizonytalan volt, az ne legyen, hanem menjen, mielőtt felújítják. Azért szétesetten mégis mókásabb.

ecdr_17.jpg
ecdr_13.jpg

ecdr_18.jpg

ecdr_16_1.jpg

ecdr_5.jpgSzöveg és képek: Taker



A bejegyzés trackback címe:

https://vilagutazo.blog.hu/api/trackback/id/tr195251337

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Első mohikán 2013.04.30. 06:24:34

Na akkor elmondom milyen az, amikor valaki tériszonyos:
Vidéken, családi házban nőttem fel, a legnagyobb magasság amit elértem (fizikailag :-)), az a cseresznyefa alsó ága. Mikor beköltöztünk a megyeszékhelyre -17 éves voltam- egy tízemeletes panel negyedik szintjére, nem mertem a szobámban az ablakhoz állni. És ma sem! Most -42 évesen- a harmadik emeleti lakásom erkélyét nem használom, mert fosok a magasságtól, fosok, hogy leszakad. Megjártam azóta a Tátra -szinte- összes turistaútvonalát, beleértve természetesen a láncos szakaszokat is, de érdekes módon ott -talán a Rovátka kivételével- nem szédültem illetve féltem sehol. Ellenben például a vidámparkban -a pestiben- a régi faszerkezetű hullámvasútra csak a párom hosszas könyörgésére voltam hajlandó felülni; és annyira be.artam, hogy majdnem infarktus lett a vége. A barátnőm vigyorogva ül fel bármilyen hullám- vagy magas izére, ugrott ejtőernyővel, csillogó szemmel nézi a tévében az amerikai szuper hullámvasutakról szóló filmeket stb., de a Tátrában én fogom a kezét, én nyugtatom, amikor bepánikol a láncos hágón. Ha van, amibe kapaszkodhatok -amiről tudom, hogy biztosan megtart-, akkor legyen bármilyen mélység alattam, semmi gond. De ha kapaszkodó/drótkötél/lánc nélkül kell botorkálnom pl. egy kitett gerincen, akkor bepánikolok. Illetve ha csak egy szemernyi kétségem is van az adott szerkezet/biztosítás stb. megbízhatóságáról -pl a hullámvasút, hiszen emberek építették, tartják (?) karban-, akkor betámasztok és se előre se hátra.
A fene érti ezt.

A cikkhez: fantasztikus az útvonal, a táj, a hegyek "szerkezete", ahogy függőlegesen rétegeződött, a hangulat stb. Egyszer talán elindulok ide én is. Mindenesetre a bakancslistámra felírtam.

Mészáros Laci 2013.04.30. 11:40:40

tériszony: nekem egyszerűen csak zselatinná válnak a térdeim, és perceken belüli halálomról vizionálok, de ez már nem annyira zavar, egyébként is nemsokára itt az ideje.

egyensúlyozás: bár a fülünkben vannak egyensúlyérzékelők, a szinte rezzenéstelen egyensúlyhoz szükséges a perifériás látás "belekapaszkodása" a környező tárgyakba. szóval 2 méter és 200 között van különbség, ha utóbbi esetben nincsen közeli stabil "optikai támasz".

zsg? 2013.04.30. 11:40:46

Hát, én nem tudom, a tériszony skálának én melyik végén vagyok, de hogy itt betojtam volna, az biztos:)

Nálam úgy működik, hogy amíg széles és stabil dolog van a lábam alatt, addig nincs baj. Lásd Eiffel torony. Ellenben ha imbolyog, vagy bizonytalan a lépés, akkor teljes pánik. Egyszer egy acélszerkezetű kilátótoronyban elkapott egy szélvihar, elkezdett hintázni a torony. Na, onnan úgy kellett pajszerral lefeszegetni, úgy kapaszkodtam.

takács bálint - zsebtévé 2013.04.30. 12:41:41

Melyik részén van ez az Útnak?

tb - zstv

István Farkas49 2013.04.30. 22:48:39

@Mészáros Laci: valahogy nálamis az optikai támasz hiánya okoz tériszonyt.Voltam 40méteres kémény tetején,külső hágcsón másztunkfel addig semmigond ,de odafent amikor a felhőkre felnéztem úgy éreztem dől az egész,kellemetlen érzés eztény.Mega láblógatásról anyit hogy széles fala volt annak a kéménynek de azért szüknek éreztem.:))AM A 10 EMELETES SZÉLÉN LÓBÁLTAM A LÁBAM OTTNEM ZAVART.

Első mohikán 2013.04.30. 22:48:44

@Mészáros Laci:
Pontosan. Én is akartam erről néhány sort írni, de lemaradt. Ha kitett gerincen vagy egy kis területű csúcson állok -pl. Koprova-, akkor iszonyúan félek, mert egyszerűen nem érzem a saját egyensúlyomat, mintha forogna velem a világ. Nincs elég közel oldalirányban hozzám semmi, amihez a saját helyzetemet szemmel viszonyítani tudnám. A biztos egyensúlyérzékhez -főleg "szélsőséges" helyzetben, amilyen egy meredek hegygerinc- valóban szükséges a fülön kívül a szemmel való visszacsatolás, hogy valóban azt látjuk, amit a fülünkkel érzünk. Ha ez nincs meg sokan szédülnek, mint -sajnos- én is.

@zsg?: De fura! Én pont fordítva vagyok. Egyszer a Tátrában elkapott bennünket egy szélvihar, amikor a felvonó -nem a Lomnicira felvivő, hanem az eggyel alatti, a Kőpataki-tóig felvivő- kabinjában ültünk, nemcsak oldalra, hanem fel-le is hintázott métereket. Le is állították, míg el nem csendesedett a szél. Az alsó állomáson orvosok várták a zokogó kiszállókat, annyira bepánikoltak sokan. Érdekes módon nekem nem volt semmi gondom, hiszen alig 15-20 méterre lógtunk a földtől. Ellenben a "nagy" felvonón -a Lomnicisen- rettegtem, hiába sikott puhán, mint egy sétahajó, a magasság miatt benne volt a zabszem a...zsákomban.

nyista (törölt) 2013.05.07. 16:10:05

@takács bálint - zsebtévé:

Ez nem Szent Jakab útjának a része, neve sem camino, hanem kicsinyítő képzővel van ellátva, azaz el caminito del rey (ösvény). Egy század elején épült hegyi út, vizierőműhöz vezetett, mára ilyen az állapota.

Elég hosszú ideig be volt tiltva, mert nagyon sokan estek le, youtube volt tele ilyen videókkal.