Harmadnap egy laktató alpesi reggeli után kirándulni indultunk. Először a völgy aljáról induló Diasbahn felvonóval 1830 méterig utaztunk fel, ahol a Sunny Mountain élménypark található egy mesterséges tóval és étteremmel, innen indultunk bakancsosan a távoli kolompszó és a 2250 méteres Hausberg felé.
Mióta az első alpesi tájképet kiraktam puzzleból, azóta szerettem volna a hegyek között kirándulni, és ez a túra pont olyan volt, amilyennek mindig elképzeltem: a hegyoldalból lelátni az innen oly mélynek tűnő völgybe a kis házakkal, a szemközti hegyek oldalán fenyvesek sötétlenek zöld mezőkkel tarkítva, az erdőhatár felett a füves rétek világosabb sávja tűnik fel, és szemben, alig magasabban mint mi, az Alpok szürke sziklacsúcsai hófoltokkal pettyezve terülnek el a kék ég előtt.
Hosszan szerpentinező úton haladtunk felfelé a legelőn békésen kérődző, halkan kolompoló teheneket is elhagyva, mikor a tábla szerint jobbra kellett fordulnunk, de se út se hegycsúcs nyomát nem láttuk, csupán a majdnem függőlegesen emelkedő alhavasi növényekkel borított hegyoldalt. Ennek ellenére nekivágtunk, elvégre Ausztriában a túraútvonalakat jelző táblák csak nem csalnak, és igazunk is lett, pár perces kaptató után elértük a csúcsot jelző keresztet.
Felérve láttuk, hogy ez igazából csak egy kis oldalcsúcs a hegyoldalban, így miután üzenetet hagytunk a keresztre rögzített kis dobozban lévő könyvecskére és megebédeltünk, már tovább is indultunk. Aki eddig csak a magyarországi középhegységekben kirándult, annak figyelembe kell vennie, hogy 2000 méter felett bizony nem úgy megy a túrázás, mint 500 méteren, hamarabb elfárad az ember, és inkább számoljon több idővel, minthogy ráesteledjen a hegyen. Mi is kénytelenek voltunk feladni a következő csúcs, a 2690 méteres Alblittkopf meghódítását, mert bár nagyon közel voltunk, de túl lassan haladtunk és vissza kellett érnünk a felvonóhoz, amit már délután 5-kor leállítanak. Így viszont még bőven volt időnk egy gyors autós kirándulásra a völgy DK-i vége felé.
Írta és fotózta: Pécsi Linda
Még amikor otthon keresgéltem közeli látnivalók után, akkor vettem észre a műholdképen a Galtür mellett található Staussee Kops-ot, ami egy gyönyörű víztározó Vorarlberg és Tirol határán, 1809 méteres tengerszint feletti magasságban. A tározó 1969-ben készült el, fala 122 méter magas és 400 méter széles, a korlát viszont mindössze derékmagasságú, úgyhogy csak óvatosan kukucskáljunk le a mélybe. Galtürtől délre kezdődik a fizetős Silvretta-Hochalpenstrasse, ami 2037 méter magas hágójával (Bielerhöhe Pass) köti össze a Paznauntal és Montafon völgyeket. Az út mentén még két víztározó található, egyiken még hajózni is lehet, de sajnos mi odáig már nem mentünk el, sötétedéskor kimerülten indultunk vissza szállásunkra.
Csillagtúrák az Alpokban - Észak-Tirol és Vorarlberg: Samnaun és Reschensee
