Related Posts with Thumbnails

Friss topikok

Kalandok az Amazonas dzsungelében

2014.03.31. 07:14 Qeki

Amazóniáról, Földünk legnagyobb esőerdejéről, sokakhoz hasonlóan mi is rengeteget álmodoztunk. Erről a hatalmas, részben még ma is felfedezésre váló, rejtélyes világról, amit az Amazonas-folyó vidékét borító dzsungel jelent, és amibe volt szerencsénk egy kicsit belekóstolni, amikor Brazíliában jártunk. Miután három és fél napot töltöttünk egy „lassú hajón” (itt nincsenek utak, a hajó jelenti az egyetlen közlekedési módot), amely felvitt minket az Amazonas torkolatától Santarémig, a helyi kikötőben várt ránk Gil Serique, az idegenvezetőnk, akivel korábban felvettük a kapcsolatot. Gil egy nagyon különleges ember, aki az őserdőben nőtt fel, és ezalatt a néhány nap alatt egy igazi barátra leltünk benne, akivel azóta is tartjuk a kapcsolatot.

Kép 1 - Gil és mi egy hatalmas fa elott.jpg

Gil először elvitt minket a santarémi piac közelébe, ahol volt szerencsénk látni a folyóban úszó rózsaszín delfineket, majd a saját szemünkkel tekinthettünk meg szójabab-ültetvényeket és az ehhez kapcsolodó őserdő irtás nyomait. Szomorú dolog volt ezt saját szemünkkel is látni, és Giltől megtudtuk, hogy a kormánygyakorlatilag szemet huny a dolog felett. Kép 3 - Erdoirtás.jpg

Az igazi kalandok csak ezután kezdődtek. Valódi túrára indultunk az őserdőben, egész pontosan a Tapajós Nemzeti Parkban, ahogy az Amazonas-medence ezen részét nevezik. Úgy éreztük magunkat mint egy Tarzan filmben: Aparecida, a fiatal lány aki vezetett minket, egy nagy késsel vágta az utat előttünk, itt nincsenek ösvények. A dzsungel páratartalmát elég nehezen viseltük, illetve nehéz volt megszokni azt is, hogy szinte percenként a fejünkre esett egy levél a fáról, melyet a majmok rúgtak le, vagy épp egy bogár hullott fentről a hajunkba. Este a sűrű erdő mélyén vertünk tábort, amikor végre találtunk egy vastagtörzsű fát, amelyhez a függőágyakat köthettük. Bár a függőágyak a szabad ég alatt voltak, építettünk egy kisebb menedéket a hátizsákjainkak, ha esni kezdene (mégis csak az esős évszakot írtuk). Címkép - Az amazóniai esoerdo.jpg

Miután a nyárson sült csirkét leöblítettük néhány pohár caipirnhával, be is sötétedett teljesen. Amikor a tűz teljesen kialudt, igazi vaksötétség köszöntött ránk, és ekkor jött az egész nap legizgalmasabb része, habár meg sem mozdultunk a függőágyban és semmit sem láttunk. Az őserdő ilyenkor kell életre és a nappal alig érzékelhető zajok helyett, az élővilág igazi szimfóniáját hallgathattuk. Hangos tücsökszerű ciripelés, különböző, számunkra teljesen ismeretlen madárhangok, amelyeket időnként teljesen háttérbe szorít a majmok üvöltése. Ez utóbbitól először meg is ijedtünk, mert azt hittük egy éhes jaguár közelít felénk, aminek persze semmi esélye, hiszen ezek az állatok messziről elkerülik az embert. Egy csoport majom közvetlenül a fejünk fölött lévő fán gyűlt össze és folyamatosan hulltak a levelek és kisebb faágak a függőágyunkba. Ahogy gondolhatjátok nem sokat aludtunk, de hihetetlen élményben volt részünk. Kép 4 - Tábor a dzsungelben.jpg

Másnap reggel, miután idegenvezetőnk vezetésévél hálistennek kitaláltunk a dzsungelből, megismertük az őserdőnek azt az arcát, amit csak az esős évszakban láthatunk. Az erdőnek a parthoz közeli szakaszát ilyenkor teljesen elárasztja a folyó, így a dzsungelnek ezt a részét hajóval fedezhettük fel.

Amellett, hogy különleges élmény a sűrű erdőben hajózni, a közel hatméteres vízszint miatt sokkal közelebb lehettünk a fák lombkoronájához és könnyebb volt állatokat látnunk, mint a száraz évszakban lett volna. Néhány különleges madár mellett láttunk több nagyobb zöld leguánt és lajhárokat. Ez utóbbi állatok elképesztő lassú mozgása tényleg megmosolyogtatott minket. A növényvilágból az egzotikus őserdei gyümölcsök mellett talán a hatalmas amazóniai tündérrózsák ragadták meg leginkább a fantáziánkat.

Kép 7 - Tündérrózsa.jpg

A túra és a hajókirándulás után a hátra lévő napokat pedig Gil házában töltöttük Alter-do-Chaóban, ahol hallgattuk beszámolóit egy elszigetelt törzsben töltött napjairól és egyéb kalandokról.

Ha szeretnél hasonló, érdekes beszámolókat olvasni Gábor és Rachele utazási élményeiből, akkor kövesd őket Facebook-oldalukon és olvasd legújabb történeteiket a Surfing the planet blogon.



A bejegyzés trackback címe:

https://vilagutazo.blog.hu/api/trackback/id/tr155886535

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.