Related Posts with Thumbnails

Friss topikok

Egy forró nyári szerelmi történet Côtes d'Armor partjain

2014.09.12. 08:13 Qeki

Bretagne-ban barangolván, minden egyes látnivaló után úgy érzi az ember, hogy ennél szebb már nem jöhet. Ennél szebbet már nem láthat. Majd a következő helyszín látogatása előtt, szinte biztosan tudja, hogy az előző szépségeit az nem képes felülmúlni. Aztán az új partszakaszra érkezéskor rájövünk, hogy nem hogy felülmúlja, hanem élményeinket újabb és magasabb szintre emeli. Egészen addig, amíg bele nem botlasz a szíved legkedvesebbikébe, ami aztán örök szerelmet gyújt benned.

Côtes d'Armor (2).jpg
Első ránézésre káosz uralkodik a parton. Mintha ez a hely valamikor az óriások játszótere lett volna. Ahol az építőkocka volt a legkedvesebb játékszer, és távozásukkor oda ejtette mindenki a kezében lévő sziklát ahol éppen akkor állt. Mégis ahogy közéjük merészkedünk, megértjük őket, hogy pont ott vannak jó helyen, ahol vannak. Ahogy megérintem az egyiket, szinte hallom mély mormogását, hívó szavát és érzem óriási erejét. El is döntöm, hogy legközelebb hajóval is közéjük merészkedem. Mert már akkor tudom, hogy lesz legközelebb.
Ahogy haladunk a part mentén egyre tovább, újra és újra kilyukadunk kisebb-nagyobb strandszakaszokra, ahol az itt pihenésüket töltő látogatók fürdenek. Gyerekek a sziklák közé kiszökő sekély vízben játszanak, apró halak és rákok után kutatva.De én eljövök innen. Magamnak akarom a sziklákat. Szeretném felfedezni, megérinteni minden egyes darabját. Megsimítani és hallgatni őket. Megvárni, amíg szépen-lassan bezárnak a sétányon lévő üzletek, elcsendesülnek az utcák és a strandok. Majd leülök az egyik tetejére.

Côtes d'Armor (4).jpg

Gyönyörködöm és élvezem, ahogyan a nyugovóra térő nap utolsó sugaraiban mutatja meg igazi arcát. Ahogyan rózsaszínbe borul előttem a táj. Hogy mit látok? Oh...bárcsak elmondhatnám! Azt hiszem, valahogy úgy fogalmaznék, hogy ha író lennék, a legszebb regényt írnám róla. Ha költő lennék? A legszebb rímekbe foglalnám. Ha festő lennék? A legmelegebb színeket használnám. Vagy ha zenész lennék? A leglágyabb hangokban komponálnám szépségét. Csak, hogy elmondjam...hogy elmagyarázzam...hogy megérthesse más is.

Côtes d'Armor (8).jpg
De egyik sem vagyok. Így csak ülök a szikla tetején. Szerelmesen fürkészem minden apró porcikáját. Nem kérdezek, nem beszélek. Csak eggyé válok vele. Érzem az életet, ami lüktet belőle. Érzem az energiát, ami a csontjaim legmélyére hatol. Most nem fáj semmi. Most nem érzek csalódottságot, kimerültséget. Csak elmerülök a szirének csodálatos dalolásában és a sellők táncában. Boldog vagyok! Ebben a pillanatban már tudom, örökre elrabolta a szívemet. Tudom, hogy még nem végeztünk. Tudom, hogy még visszatérek, hogy újra lássam és halljam őket.

Bretagne.JPG

Côtes d'Armor (7).JPG

Côtes d'Armor (5).jpgÍrta és fotózta:Ugrai Melinda



A bejegyzés trackback címe:

https://vilagutazo.blog.hu/api/trackback/id/tr186691235

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása