Nemrég elindított sorozatunk a Különleges közlekedési eszközök első bemutatkozója a Kambodzsai bambusz vonat után ismét egy gyöngyszemet választottunk, a tobogánt.
A Portugáliához tartozó Madeira szigete maga az édenkert, fantasztikus növényvilága miatt az Atlanti-óceán virágos kertjének is nevezik, ám, aki a botanika mellett egy kis adrenalin szint emelkedésre vágyik, mindenképp próbálja ki a ma már csak turista attrakciót, a tobogánt, melyet valaha a szigeten, mint közlekedési eszközt használtak.
Montét, a hegyi falut, melynek plébániatemplomában nyugszik az utolsó magyar király IV. Károly, a tengerpartról egy felvonóval lehet megközelíteni. Miután leróttuk kegyeletünket és megcsodáltuk a hegy tetejéről nyíló csodálatos panorámát, következik a kirándulás legizgalmasabb része a hegyről lefelé vezető út. A sziget különleges járművei a "szárazföldi szánkók" vagyis a tobogánok már szépen sorban várják a különleges élményre éhező turistákat. Ez egy vesszőből font szánkótalpú kosárszán, amihez két megtermett, jó kondiban lévő férfi is tartozik, akik, hol tolják, hol húzzák a szánt a két kötél segítségével.
Hagyományokhoz hűen a tobogánt "terelgető" férfiak egyenruhaként fehér inget és nadrágot, fejükön szalmakalapot és a lábukon pedig speciális gumitalpú csizmát viselnek, aminek jó hasznát veszik fékezéskor. Mikor a tobogánba elhelyezkedtek az utasok, a szánt irányító férfiak egy kezdőlökéssel megadják a lendületet, majd felpattannak a tobogán hátsó részére és megkezdődik a száguldás lefelé.
A simára koptatott, meglehetősen meredek, keskeny közúton nem egyszerű a szánt irányítani főleg az elsőbbségadás kötelező tábláknál és az éles kanyaroknál lehet némi félsz az utasokban, de aggodalomra nincs ok a kormányosok nem ma kezdték. A körülbelül tíz perces lejtmenet két személynek kb. 25 euro, de megéri, mert felejthetetlen élmény.
A helyi különlegesség eredete bizonyos források szerint egy kétségbeesett apa találmánya volt, aki beteg lányát akarta időben orvoshoz juttatni ezzel az eszközzel. Más források szerint közlekedési eszközként való használata a XVII-XVIII. századra nyúlik vissza, mikor Madeira szigete már kedvelt üdülőhely volt az gazdag európaiak körében. Ekkor még az egyetlen kényelmes módja a közlekedésüknek a gyékényből font függőágyak voltak, melyekkel a meredek utcákon szállították őket. Ám ez igen lassú közlekedési eszköznek minősült, így egy brit kereskedő ötlete volt, hogy legalább a lefelé vezető utat meggyorsítsa ezzel a módszerrel.
képforrás:flickr.com (Photocritic.org, smir_001, S Walker)
