A sivatagokról korábban egyetlen kép ugrott be végtelen homokdűnékkel, zéró növényzettel, még kevesebb vízzel, na és az elviselhetetlen forrósággal, amitől legkevésbé sem vált vonzó úticéllá. Ez a véleményem jelentősen megváltozott azóta, hogy volt szerencsém megismerni az USA jó pár különleges sivatagát, amikre még a legrosszabb indulattal sem mondható hogy egyhangúak lennének. Itt van például rögtön a Joshua Tree Nemzeti Park, az egyik megunhatatlan kedvencem, ami California déli részén, Palm Springs-től 50 mérföldre fekszik. A park két nagy sivatagi tájegység (a Mojave Desert és a Sonoran Desert) találkozásán fekszik, melyek eltérő szintkülönbségéből adódóan két teljesen különböző ökoszisztémának ad otthont. A homokdűnéket itt azonnal el kell felejteni, annál azonban sokkal érdekesebb kép fogadja az ide látogatót. Olyan mintha a Flinstone család világába csöppennénk, ahol  jellegzetes homokkő képződmények, rengeteg kaktusz, és egy különleges pálmafaj - a Joshua Tree, adja meg az alapot. A csapadék minimális, viszont földalatti forrásoknak köszönhetően, ez az igénytelen pálma -ami tulajdonképp a park névadója, köszöni szépen jól érzi magát.

Gyakori földrengések és extrém klíma alakította ki a táj semmihez nem fogható jellegét, hirtelen özönvízszerű esővel, állandó erős széllel, és sokszor teljes szimmetrikus alakzatokat hagyott maga mögött. Helyenként egész zavarba ejtő figurákkal is szembe találhatjuk magunkat, de láthatunk itt kőkunyhó szerű üregeket, és legalább egy-két kisebb természetes boltívet is. Ha valaki szeretné megtudni milyen érzés lehet egy másik bolygón sétálni akkor a Jumbo Rock környékén érdemes kiszállni az autóból. Innen megnézhető a  koponyaszikla (Skull Rock) és egy kis sétával az  amfiteátrum (Amphitheatre) is könnyedén megközelíthető, ami leginkább egy óriás 3D-s puzzle-hoz hasonlítható.

Egy más jellegű kősivatag is található még mindig California határain belül, a High Sierra déli kapujában. Az Alabama Hills sziklakertje mindössze pár kilométerre fekszik Lone Pine-tól, és a Joshua Tree Nemzeti Parkkal egyetemben, ez sem hasonlít egy szokványos sivataghoz. A  Mount Whitney lábánál fekvő Alabama Hills vulkanikus maradványokat őriz, megkövesedett láva formájában, s ennek tetejében túlméretezett gránittömbök és homokkő formációk díszítik a tájképet. Mivel a homokkő puha kőnek számít - legalábbis a gránithoz viszonyítva, így könnyebben formálta a szélsőséges időjárás, és az extrém alakzatokon túl számtalan természetes boltív is megbújik a kődzsungelben. Egész biztos vannak még olyanok amik felfedezésre várnak, de eddig több mint 20 kisebb- nagyobb boltívet azonosítottak már be, és legtöbbjüket külön névvel láttak el. A legnagyobb a Mobius Arch, ő a fotósok kedvence, ugyanis a megfelelő szögből fényképezve keretbe foglalható vele, a Whitney Portal, azaz az USA összefüggő államainak legmagasabb csúcsa. A Movie Flat road göröngyös földútja vezet át a parkon, melynek neve is jelzi, hogy számos filmet forgattak itt, kihasználva a terület természeti adottságait.

Az Alabama Hills viszont messze nem az egyetlen sivatag, ami filmes múltra tekint vissza. A Star Treknek, és más sci-fiknek is a Death Valley biztosította a tökéletes helyszínt, ám a halálvölgy különlegessége nem ebben rejlik. Kevesen tudják, de a Sahara csak pár tized fokkal döntötte meg a Death Valley melegrekordját, így földünk második legforróbb sivataga. Csak a mihez tartás végett megjegyzem, a márciusi hőmérséklet a 40C-t is meghaladta ottjártunkkor. (Nem fehér embernek való az biztos... )

Itt már megjelenik a sivatagokra jellemző kép, de a Mesquite Flat Sand Dunes homok buckáin túl más érdekes látnivalóval is szolgál az USA legnagyobb nemzeti parkja. A völgy alsóbb részeit vastag sótakaró borítja, ami a Dante's View kilátó pontról még inkább szembetűnő. A Death Valley névadásához egy régi történet kötődik, miszerint a Sierra hegyei felől érkező mormonok megpróbálták lerövidíteni a Nevada felé tartó útjukat, mely során sokan odavesztek. Viszontagságos útjuk végén az egyikük visszanézett és búcsúzóul így szólt: "Isten veled te halál völgye" és ezzel a híres mondattal be is írta magát a Death Valley történelmébe. A szerencsétlenül járt mormonokhoz hasonlóan a mi szívünkbe sem lopta be magát a barátságtalan táj, de a különleges sivatagok közt mindenképpen előkelő helyet érdemel.

Ha eddig úgy tűnt volna elfogult vagyok Californiával kapcsolatban akkor ezt most megcáfolom, ugyanis az USA legszebb sivataga kétségtelenül az arizonai Festett Sivatag. Eddig úgy gondoltam, egy sivatag lehet érdekes, vagy akár különleges, de a Painted Desert megérdemli a "gyönyörű" jelzőt. Vörös-fehér lápkő dombok hullámzása töri meg a horizontot, és a zöld növényzettel olyan színes egyveleget nyújtanak, hogy még a Death Valley Zabriskie point-ja is elbújhat mögötte.

A Festett Sivatag igazi fotós célpont, élénk színvilága minden méteren kiváló témát biztosít, a távoli képek láttán pedig felmerülhet a kérdés, hogy mégis milyen bolygón járunk. Csak jelzem, ez még mindig a Föld, méghozzá Arizona államban vagyunk valahol a semmi közepén. 

Aki Sahara-hoz hasonló homokdűnékre vágyik annak a Colorado-i Great Sand Dunes tökéletes célpont lehet, de ha már különleges sivatagokról van szó, akkor színes homoknál ne érjük be kevesebbel. Ha rózsaszínű dűnéket akarunk látni, akkor egészen Utah déli részéig kell utazni, itt fekszik a vörös hegyek szomszédságában a Coral Pink Sand Dunes Állami Park. A dűnék a nap állásától függően változtatják a színüket, ezért ha valaki nem éri be a halvány rózsaszínnel, és intenzívebb színekre vágyik, akkor vagy a hajnalban, vagy késő délután látogasson el ide.

Ezek az órák a legalkalmasabbak arra, hogy élénk korallszínű homoktenger látványában részesülhessünk, ami a színskálán a rózsaszín és a narancs között van valahol félúton. A téli hónapokban, jó ha van nálunk egy meleg kabát, ugyanis a magas fekvése miatt itt a sivatagi időjárás másik végleletét is megtapasztalhatjuk, akár mínusz tartományon is túl.

És ha azt gondolnád a teremtő már minden szint elhasznált a palettán, akkor most megnézheted mire képes a fehérrel. Ki tudja, még az is előfordulhat hogy ezek után a fehér lesz a kedvenc színed. Zárásként jöjjön egy igazi csemege, az USA legvakítóbb sivataga. Le a téli kabát, fel a napszemüveg, és irány a New Mexico déli részén elterülő White Sand Nemzeti Park. Aki idáig beérte volna az autóból való kilátással, annak most itt az ideje kiszállni és felmászni a hófehér dűnékre. Az sem baj ha egy kicsit megfeledkezünk felnőtt mivoltunkról, és gyerek módjára csúszkálunk a lejtőkön, elvégre ki tudna ellenállni egy kis nyári szánkózásnak?  Azonban vigyázat, errefelé nagyon erős az UV sugárzás, és a fényvisszaverődés szinte 100%-os, ezért a gyors leégést elkerülendően ne maradjon otthon a fényvédő krém, sem a napszemüveg. A vakító fehérség nagy előnye viszont, hogy a nap nem melegíti fel a homokot, így az a legnagyobb melegben is hűvös marad, a látvány pedig még színek hiányában is elsőosztályú.

Írta és fotózta: Kiss Juditka (topusatippek.blogspot.com)

A felsoroltak nem fedik le teljesen az USA összes különleges sivatagát, inkább csak rávilágítanak arra, hogy mi minden látnivaló van ott is ahol a legkevésbé várnánk. Még egy ilyen élettelennek tűnő barátságtalan tájban is van valami ami megfog, annyira hogy újra látni akarjam. A finom gipszdűnék, a homokkő boltívek, vagy a vörös lápkődombok látványa pedig segít átértékelni egy korábban alkotott véleményem, és egész hihető, hogy még akár egy sivatag is lehet különleges, sőt mi több szép. Fotós túrák az Egyesült Államokban, kezdőknek, profiknak és megrögzött kirándulóknak egyaránt.