A hétvégén részt vettem életem első hótalpas túráján (de nem az utolsón) az utazom.com szervezésében.
Hajnalban buszra szálltunk és útnak indultunk az osztrák Gutenstein Alpok lábánál, a Schneeberg tőszomszédságában fekvő Dürre Wand vidékére.

Már a buszon egy rövid ízelítőt kaptunk túravezetőinktől a ránk váró programból és sok érdekességet tudtunk meg a környékről.  Az előzetes időjárás jelentésekből már sejthető volt, hogy hóhiány nem lesz, amire még az útközben szakadó hó is rásegített.  Az idő végül is kegyes volt, néhány km-re az indulási ponttól már nem esett a hó és még a kék eget is megpillanthattuk néha.  A csapat kisebb része Loseinheim falucskájából indult, ahol felcsatoltuk a hótalpakat és kipróbáltuk milyen is 30-40 centis szűz hóba menni. (Hogy miért is jó hótalpazni arról itt olvashattok.) A bátrabbak az Alpok előbástyájának számító Schneeberg 2000 méteres csúcsának meghódítására indultak.

Csodálatos óriási hótól roskadozó fenyőkkel körbeölelve indultunk el felfelé a dombokon, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt az alattunk elterülő völgyre. Utunk során a felhőkbe burkolózó  Schneeberg  2076 méteren fekvő csúcsa is feltűnt egy-egy pillanatra és igencsak messzinek tűnt innen lentről nézve. Útközben meg-megálltunk megcsodálni a fantasztikus tájat és mélyeket szippantani a kristálytiszta alpesi levegőből, mialatt túravezetőnk, Attila számos érdekes történettel színesítette egyébként sem unalmas perceinket.

Néhány órás hótalpazás után megérkeztünk Mamauweise menedékházhoz, ahol mindenki elfogyaszthatta hőn áhított ebédjét, ami kinek egy wienerschnitzel volt vagy egy forró leves, én személy szerint egy isteni eperszószos túrógombóccal a hasamban indultam útnak.

Lefelé menet egy hegyi patakot követve érkeztünk meg a 20-25 méter magas félig befagyott Sebastian-vízeséshez, ahonnan leérve kiindulópontunkra már sűrű köd ült a völgyben. Ismét jöhetett valami kis jutalom egy forró csoki, tea, Jägermeister vagy sör formájában, mielőtt útnak indultunk hazafelé. Emlékül pedig mindenki kapott egy-egy mini hótalp hűtőmágnest, rajta a teljesített túra nevével (még szerencse, hogy jó nagy a hűtőm:)).

Mindenkinek ajánlom, hogy próbálja ki a hótalpazást, mert remek móka és felejthetetlen élmény a friss hóval borított fenyvesek között eltölteni néhány órát. Bár lassan véget ér a hótalpas szezon, de addig is van még néhány túra, ahol kipróbálhatjátok magatokat.
További képek Facebook-oldalunkon és a poszt alján.