Verőfény, lengedező pálmafák, fehér homokos part. Nyirkos, ködös őszben, hosszú, kemény télben mindannyian elkívánkozunk ezekre az egzotikus helyekre, még akkor is, ha nem küldenek el melegebb éghajlatra. A folyton alkotni vágyók talán még jobban elkívánkoznak, amikor itthon kevés a fény és korlátozottak a természetfotózási lehetőségek.Életemben egyszer lehetőségem nyílt rá, hogy ezeket az álmokat gyakorlatban is megvalósítsam.
Majd 30 évnyi fotós szakmai pályafutásom túlnyomó részét kidolgozó laborokban töltöttem. Sosem kaptam megbízást, kiküldetést, támogatást, holott bennem / és még jó néhányunkban/ ott van az állandó alkotási és bizonyítási vágy, még akkor is, ha ezekhez a költséges lehetőségekhez mindent önerőből kell fedezni. Úgy éreztem, hogy egy egyszeri kézzelfogható örökség egy részének felhasználása egy ilyen célra még nem jelenti az örökség elherdálását és, mint sok alkotó egyedül nekivágtam az útnak. Mihelyst az utazáshoz szükséges összeg a rendelkezésemre állt, megengedhettem magamnak, hogy az utat alaposan megtervezzem. Sokan kérdezték tőlem, hogy miért pont Mauritius. Mivel azt előre tudtam, hogy minimum két hetet fogok eltölteni, a döntésnek többek közt stratégiai oka is volt, főleg a közlekedés tekintetében. Sok trópusi szigetcsoport több kisebb-nagyobb szigetre van tagolódva és ezek köz elég nehézkes és drága közlekedés, viszont a kb. Tolna megye nagyságú Mauritius legtöbb látnivalója szárazföldön is megközelíthető. Sajnos még magyar nyelvű útikönyvet nem találtam, így a néhány újságcikk meg az utazási irodák álltak a rendelkezésemre, melyek azért elegek voltak az érdemi döntéshez. Nincs nagy tömegturizmus, jó a közbiztonság, a szigetet majdnem végig korallzátony veszi körül, mely lehetővé teszi a nyugodt fürdőzést, továbbá megvannak a szigetnek a maga botanikai és geológiai látványosságai, melyek mind sok fotótémát jelentenek a több vallási kultúrát képviselő szigetlakók között.
Sikerült egy részletes térképet is szerezni, ahol külön *-gal voltak feltüntetve a látnivalók és az összes szálloda név szerint is szerepelt. Az egyik egzotikus célra berendezkedett utazási irodánknál lehetőség volt arra, hogy egy hetet a sziget északi és egy hetet egy délkeleti hoteljében foglaljak, majd töltsek, mely két külön miliőt segített megismerni. Természetesen az út külön szakmai felkészülést is igényelt, mivel az út egyik fő célja a nyaralás mellett a fotózás volt. A hagyományos gépparknál nem volt kétséges, hogy 20-30 tekercs film minimum szükséges vakuval, zoomokkal és egy fix 28-as nagy látószögű optikával. A fejlődő technika és az út kedvéért beruháztam egy Minolta Dimage-7 digitális fényképezőgépre is, viszont egy ilyen különleges távoli út előtt szembesültem egy aktuális problémával. Nevezetesen, hogy messzi idegenben végül is korlátozott a digitális gép kapacitása, ha azt nem tudom hol letölteni. Hiába vettem még plusz egy 128 megás memóriakártyát, a gyári 16 megással együtt, közepesen jó minőségben csak kb. 210 felvétel tárolható. Még egy plusz kártya vétele felesleges, mivel azt már itthon nem lehet kihasználni, kölcsönzése sem megoldott. Javasolták a laptop vételét is, melyre kint le lehet az anyagot tölteni, de mi van, ha utána pl. a laptopra már nincs szükség? Majdan megoldást jelenthetnek a Gb-s memóriakártyák, de addig marad a probléma és a hagyományos egyensúly.
Sajnos a Bécsből induló Air Mauritius járat már sötétedéskor indult, így a szárny mögötti helyről csak a kivilágított Athén apró fényeiben meg a felkelő nap első sugaraiban lehetett gyönyörködni, de miután a szigethez közeledtünk, megláttam az igazi zöld pontot az India óceán közepén. Érdemes volt a transzfert itthon megrendelni, mivel nincs annál jobb érzés, mikor hosszú éjszakai repülőút után a reptéren a saját nevemet tartó szimpatikus kreol sofőr vár és irány a hotel. Mivel a szigetet nemcsak a hollandok, az angolok, hanem a franciák is gyarmatosították, jelenleg is sokan értik a francia nyelvet. Nemhiába érettségiztem annak idején franciából, most hasznát vettem és a sofőrrel alapszinten el tudtam beszélgetni. Megtudtam, hogy a sziget északi részében az átlagosnál is melegebb van, 35 fok felett is van a hőmérséklet, mely éjszakára alig mérséklődik. Kell legalább egy nap, míg az ember magához tér a fárasztó éjszaki repüléstől és a hirtelen hőhullámtól, és lassan kezdi érzékelni az első benyomásokat.
Hihetetlenül erős fény, botanikus kertnek beillő szállodai park, örökzöldekkel, sosem látott madarakkal, soha nem érzékelt pompás virágillatokkal, sosem kóstolt zöldségekkel, gyümölcsökkel. Noha ez a szálló az egyik legolcsóbb a szigeten, nekem úgy tűnt, hogy ennek a partja a legszebb leglátványosabb. Igazi, fotózásra termett, óceáni tájkép, folytonos kirakat felhőkkel. Annyira megtetszett, hogy a hét majd minden napján megörökítettem. Mauritiuson nincsenek égig érő szállodák, az egyemeletes nád ill. téglaépületek szinte feloldódnak a zöldben.A szigetlakók főbb megélhetési forrása a közelmúltban még a cukornád termesztés volt, de az utóbbi időkben a turizmus van nagyon fellendülőben.
A magammal vitt 5 gépes csomagból már kimaradt a vizalatti fényképezőgép. Ennek pótlására bejelentkeztem egy üvegfenekű hajózásra, mely műszaki okokból végül is nem indult, viszont a kikötőtől nem messze váratlanul belebotlottam a helyi hindu közösség évente egyszer megrendezett nagy vallási ünnepségébe a Cavadee-ba.
Különleges tömjénfüst, színpompás felvonulás ünnepi díszekbe, hatalmas félkörívű virágkoszorúkkal. Egy csipetnyi India. A digitális gépet hamar leváltottam, mivel a gyors riporthoz azért csak praktikusabbak a megszokott tükörreflexes gépek. Amennyire a hőség engedte „csipegettem” a felvonulók közül, ha már a téma az úttesten menetelt mezítláb.
Szöveg és képek: Csaba Zoltán
Az északi szállótól nem messze volt a híres Pamplemousses-botanikus kert, ahol a sok helyi növénykülönlegesség mellett sok más tájról betelepített érdekesség is található. A leglátványosabb kétségtelenül a hatalmas serpenyő alakú levelek közt nyíló vizililiom. Szerencsémre a legszebb különlegességeket verőfényes időben tudtam megörökíteni a délelőtt folyamán, aztán kora délután hirtelen akkora trópusi zápor keletkezett, hogy még esőkabáttal is bőrig áztam.
Álmaink egyik szigete – Mauritius (második rész)
