Related Posts with Thumbnails

Friss topikok

Látogatás a tiltott zónában - Csernobil és Pripjaty

2014.07.01. 12:43 Qeki

Az időpont 2013. június 8-a, a helyszín Kijev, Majdan tér. Persze ezen a nyári napon senki sem gondolta, hogy bő fél évvel az ottlétünkhöz képest micsoda véres harcok dúlnak majd épp ezen a helyen. Reggel 8:30-ra kellett megérkeznünk a Kozatskiy Hotel elé, ahol már várt ránk Igor, a SoloEast Travel munkatársa és a busz, ami elvitt minket az 1986. április 26-án felrobbant csernobili erőműhöz.
Csernobil egy olyan téma, ami szinte mindenkit érdekel, viszont csak nagyon kevesen szeretnének személyesen is eljutni oda. Mi ezen kevesek táborába tartoztunk, ezért tavaly márciusban elhatároztuk, hogy elmegyünk, meglátogatjuk a 27 évvel ezelőtti katasztrófa helyszínét.

Csernobil (1).jpgA 30 km-es zóna határa - További képek a zónáról

A csernobili erőmű körül 30 km-es sugarú körben minden út le van zárva, belépni csak engedéllyel lehet, amit ugyan egyedi szervezésben is meg lehet szerezni, de sokkal egyszerűbb, ha egy, a csernobili túrákra szakosodott irodára bízzuk a dolgot. Az egyik ilyen cég a SoloEast, ők 150 dollárért vállalják a túrát per fő, ebben benne van a Kijev-Pripjaty-Kijev bérelt buszos út, a szükséges engedélyek beszerzése és egy ebéd, egy, a mind a mai napig üzemelő, az erőmű őrzését ellátó katonák laktanyájában. Sőt, ha nagyobb a társaság, az iroda kedvezményt is ad, mi hárman mentünk, így csak 130 dollárt kellett fizetnünk fejenként.
Találkozó tehát reggel 8:30, az út a 30 km-es zóna határáig pár perc híján két óra. Itt mindenkinek le kell szállnia a buszról, aláírnia egy belépési nyilatkozatot, hogy a saját felelősségre lép be a zónába. Ezután zötyögés tovább a buszban, az első megállónk Csernobil városa, régen virágzó kisváros, ami Pripjaty, az erőmű dolgozóinak és családjaiknak épült alvóváros felépültével egyre inkább elnéptelenedett, majd a robbanás meg is adta neki a kegyelemdöfést. Ma az egyszerűség kedvéért így hívják a laktanyát, tűzoltóságot és azt a pár házat, ahol az erőműben dolgozó szakemberek, munkások laknak. Egy parkban ki van állítva pár gép, amiket a romeltakarításban használtak, de nem a reaktor közvetlen közelében. A legveszélyesebb helyeken használt gépeket az erdőben, elzárva, egy részüket a földbe temetve tárolják, mert ezek még mindig halálos sugárzást bocsánatnak ki magukból.

Csernobil (2).jpgAz erőmű takarításában részt vett gépek - További képek a zónáról

A gépek után indulás tovább, elhagyjuk a következő ellenőrzőpontot, már csak 10 km az erőmű. Ebben a 10 km-es körzetben a vadállomány megóvásának érdekében minden állatot, ami nagyobb egy macskánál, kilövik. Csernobilt leszámítva a zóna nagyrészt lakatlan, csak néhány család tért vissza az üresen álló házakba, miután a kétezres évek elején az ukrán kormány megengedte, hogy azok, akik valaha itt laktak és elmúltak hatva évesek, visszaköltözhessenek.
A következő megálló egy óvoda, ahova ezeknek a falvaknak a lakói vitték a gyerekeiket, amíg ők Pripjatyban vagy az erőműben dolgoztak. Az óvoda valaha Kopacsi településéhez tartozott, a sugármentesítés során azonban az egész falut ledózerolták, csak az erdőszéli óvodát hagyták épen.

Csernobil (3).jpgA kopacsi óvoda - További képek a zónáról

Innen még 10 perc buszozás és elérjük Pripatyot, útközben még megállunk egy hídon, ahonnan rálátni az erőműre. Erre a hídra jöttek ki a robbanás másnapján az emberek, innen nézték a radioaktív tűzijátékot, miközben fogalmuk sem volt arról, hogy szervezetüket éppen a halálos sugárzás többszöröse éri minden percben.

Pripjatyot 1970-ben alapították, kifejezetten az erőmű dolgozóinak és családjaiknak, és mivel 1986-ban teljesen kiürítették, valószínűleg ez minden idők legrövidebb ideig lakott városa. A busz a bekötőút végéig visz minket, innen, a növényzet térhódítása miatt, nem megy tovább, gyalog kell bejárnunk a várost. A lakosságot, közel ötvenezer embert harminchat órával a robbanás után, 1986. április 27-én, mindössze két és fél óra alatt kitelepítették, úgy, hogy előtte háromnegyed órájuk volt erre felkészülni. Így a személyes irataikon és néhány ruhadarabon kívül mindenük a lakásokban maradt. A lezárt lakásokat egészen 1987 őszéig őrizték a katonák, ezután viszont megszűnt a rend, és hamarosan megjelentek a fosztogatók, akik mostanra szinte minden lakásból minden mozdíthatót elvittek, beleértve az olyan sugárzó fémtárgyakat is, mint például a radiátorok.

Csernobil (4).jpgA karbantartás hiánya miatt az épületek ablakai kitörnek, az ablakkeretek elrohadnak, de még a falak is eldeformálódnak

A túra során a főteret, a Polisszja szállót, néhány panelházat, a stadiont és természetesen az elkészült, de soha át nem adott vidámparkot nézzük meg. Néha variálódik a program és a stadion helyett az uszodát lehet megnézni, nekünk épp nem az jutott.

Csernobil (6).jpgA pripjatyi stadion maradványai - További képek a zónáról

Sok épület már felismerhetetlen és az összeomlás határán van az erózió és a növényzet miatt, ezért az épületekbe elvileg már nem lehet menni, nekünk persze, amikor a túravezető nem figyelt oda, sikerült. Igor egyébként végig nagyon informatív volt, sok szörnyű történetet hallottunk a romeltakarításban dolgozók sorsáról.

Csernobil (7).jpgÓriáskerék a soha át nem adott vidámparkban - További képek a zónáról

A városban a legszennyezettebb rész egyébként a vidámpark környéke, ide szálltak le azok a helikopterek, amelyek közvetlen az erőmű fölött dolgoztak, személyzetet cserélni.

Csernobil (8).jpgA Vörös-erdő - További képek a zónáról

Nagyjából másfél óra barangolás után vissza a buszhoz, irány az erőmű, mégpedig a híres Vörös-erdőn keresztül. Az erdőt 27 évvel ezelőttig Üröm-erdőnek hívták (Csernobil jelentése: fekete üröm), új nevét a reaktor felrobbanása után kapta. A robbanás után a legtöbb radioaktív fém, ami túl nehéz volt ahhoz, hogy sokáig a levegőben maradjon (és később átfújja a szél Európába, Skandináviába és Alaszkába) az ide, három kilométer távolságra hullott le, szinte minden életet kiirtva, vörösre festette a fák kérgét és leveleit. Bár a fákat két évvel a baleset után ledózerolták és újakat ültettek, mégis minden hely közül ez a leginkább sugárszennyezett. Ezt talán a legjobban az érzékelteti, hogy míg az összes többi helyszínen szép komótosan caplatott végig sofőrünk, hogy segítse a fényképészeket, itt üveghangon, a lehető legnagyobb sebességgel vágtunk át az erdei úton.

Csernobil (9).jpgA felrobbant reaktort körülvevő szarkofág - További képek a zónáról

Tűnjék bármilyen paradoxnak, az egész zónán belül az erőmű környéke a legkevésbé szennyezett, mivel itt a talajt húsz centi mélységig teljesen kicserélték. A felrobbant 4-es reaktortól 300 méterre parkolunk le, húsz percre van engedélye egy csoportnak az itt-tartózkodásra. A készülő új szarkofágot biztonsági okokból nem szabad fényképezni, minden mást viszont igen. Maga az erőműt védő régi szarkofág elég rossz állapotban van, szemmel látható lyukakkal tarkított rozsdahalmaz az egész épület.

Csernobil (10).jpgA csernobili laktanya, előtte a buszunk - További képek a zónáról

Az erőmű után már visszafelé indulunk, a terület határában még egyszer megállva a Pripjaty folyó partján, ahonnan az összes blokkot le tudjuk fényképezni. Csernobilban a laktanyában, a kötelező sugármérés után kapunk enni, meglepően finom levest, rántott húst és palacsintát. Természetesen minden étel a zónán kívülről érkezik. Itt még megnézzük a kiürített és részben lerombolt falvak, városok emléktábláit, majd irány Kijev, ahova este hat és hét között érkezünk meg. Útközben még egy megálló a 30 km-es határnál, újabb dózismérés, külön egy a busznak, amit át is kutatnak, hátha valaki elvitt valamit szuvenírnek Pripjatyból, ami elég rossz ötlet lenne egyébként.

Csernobil (11).jpgSugárzásmérés a zóna elhagyásakor - További képek a zónáról

A visszaúton vezetőnk tartott egy kiselőadást nekünk, laikusoknak Csernobil veszélyességéről. Szerencsére nem túl komoly a radiofizikai elemzés, néhány értéket kaptunk csak összehasonlításképpen. A természetes háttérsugárzás nagyjából mindenhol ugyanannyi, 0,08 μSv/óra, ez az az űrből érkező sugárzás, ami a tengerszinten átlagosnak tekinthető. A 30 km-es zóna határában ez az érték 0,2 μSv/óra volt, az erőmű mellett 3,31 μSv/óra, Pripjatyban, a vidámparkban 5,6 μSv/óra, a Vörös-erdőben pedig 11,87 μSv/óra, itt azért már nagyon sípolt a doziméter. Ezek a számok túl sokat nem mondtak, bár a 0,08 és majdnem 12 közötti különbséget mindenki meg tudta érteni, de Igor megnyugtatott minket, hogy az övezetben eltöltött cirka hat óra alatt annyi sugárzás ért minket, mintha Kijevből elrepültünk volna Los Angelesbe. Ez azért mindenképp jó hír, főleg ahhoz képest, hogy a robbanáskor, és az azt követő napokban az erőmű környékén a sugárzás 10–300Sv/h volt. Figyeljünk, nem μSv/óra hanem Sv/óra. 6 Sv/óra fölött szinte biztos a halál, egyes helyeken tehát a halálos dózis ötvenszerese érte az embereket.

Csernobil (5).jpgA természet szép lassan visszafoglalja Pripjatyot - További képek a zónáról

Összességében egy nagyon érdekes, tanulságos út volt, minden fillért megért, aki pedig kedvet kapott hozzá, annak azt tanácsolom, siessen, egyrészt a régi szarkofág már csak ideig-óráig látható, másrészt pedig ki tudja, mikor pusztul el teljesen a város.

Csernobil (12).jpgÚt Kijevbe - További képek a zónáról

A beszámolót írta és a képeket Pintér Norbert készítette, akinek Csernobilban és Pripjatyban tett látogatásának fotógalériáját itt találjátok, további érdekes képekért pedig csatlakozzatok Facebook-oldalához.



A bejegyzés trackback címe:

https://vilagutazo.blog.hu/api/trackback/id/tr106090337

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása