A Felvidéken tett látogatásom óriási hatással volt gondolkodásomra. Az itt élő magyarokat látogattuk meg, közben Pozsony, Léva, és Selmecbánya is utunkba esett.
Pozsony főtere csodaszép, a szökőkút csobogása összevegyül a vásár zsongásával. Léva várában múzeum működik. A rom mellett egy kis maketten nézhetjük meg, milyen volt eredeti valójában.
Selmecbánya személyes kedvencem. A város régi aranybányájába vezettek le minket, sisakban és esőkabátban. Teljesen sötét volt, a lámpákkal sem láttunk semmit, a fejünk felett denevérek húztak el. Hatalmas élmény, ha arra jársz, mindenképpen látogasd meg.
A városnak mindössze 40 m2 sík területe van, a többi mind emelkedő és lejtő. Nem csoda, hogy egész napos gyalogtúránk után, megkönnyebbülten huppantunk le az egyik vendéglőben. A Felvidéken élő magyarok hatalmas vendégszeretettel vártak minket Alsóbodokon. El kellett gondolkodnom: ők mindennap megküzdenek azért, hogy magyarok maradhassanak; nekünk ez természetes. Viseljük büszkén.
Írta és fotózta: Kollerits Eliza
