Hű ez nagyon jó, azt hittem csak én járok temetőbe idegen országokban. Annyira érdekesek. A San Juan tengerparti temetőjéről szeretném megosztani azt a szürreális élményt, hogy a temető alatt a tenger morajlik ami már önmagában elképesztő jelenség és élmény, de az igazi csoda az, hogy a temető mögötti dombon hétvégenként piknikező családok sárkányokat eregetnek boldog gyerekhangok kiséretében, és amikor az ember felnéz, olyan megfoghatatlan érzés keríti hatalmába. Mintha lelkek szállnának. Én megszólalni sem tudtam, csak álltam, és szívtam magamba a csodát.
Ezekből már jártam néhányban, fantasztikusak, de egyet hiányolok: Nizzat. Ha valaki arra jár, ne hagyja ki.

Érdekes, hogy pont a magyar temetőkről nem jellegzetes képet választott a kedves szerző. Budapesti temető az nagy-nagy fák, sok repkény, borostyán, bokrok (bukszusok) árnyas sétányok, jórészt elvadul növényzet, kövek... vagypl a vidéki magyar temető tájegységenként, a csiszolt műkő fedlapos sivatagos művirágos vagy a kiskertszerűen virágos...
Ha egy sír, az pedig Radnóti Miklósé.

Rég olvastam ilyen jó posztot. Szépek a képek.

@sajtosbrokkoli: Hasonlo az elmeny a Sydney-i Waverely temetoben is, ami par meterre talalhato a vilag egyik leghiresebb strandjatol a Bondi Beach-tol.
www.youtube.com/watch?v=Ax48XSCacQs&feature=related