Európa egyik legkevésbé ismert szegletében, mindössze Dél-Dunántúlnyi területen fekszik Montenegró, a fekete hegyek országa. És valóban, Podgorica környékétől eltekintve mindenhol hegyek, szurdokok és kanyonok terülnek el, amelyek a legmélyebbek közé tartoznak az egész világon. Ebbe a vadregényes országba utaztunk 8 napra.
Odafelé a kényelmes utazást szem előtt tartva a Horvátországon keresztül vezető utat választottuk. Hétköznap lévén gyorsan haladtunk az autópályán, de még így is beiktattunk egy pihenőéjszakát Lozovacban, hogy megnézhessük a Krka Nemzeti Parkot. Lozovacból busszal, míg Skradinból hajóval lehet eljutni a vízesésekhez, mi, hogy a táj szépségét élvezni tudjuk az utóbbit választottuk. A fő vízesés környéke kellemes tempóban két óra alatt körbejárható és fürdésre is lehetőség van.
Másnap kora reggel indultunk útnak, hogy mihamarabb megérkezzünk a montenegrói Ulcinjba, ahol a szállásunk volt. Jól haladtunk, bár a kis bosnyák tengerparti szakasznál és a horvát-montenegrói határnál is várni kellett negyed órát, de a magyarokat nem piszkálják a határőrök. A Montenegróba látogató turisták szinte kizárólag a tengerpartra utaznak, ezért a parttal párhuzamos főúton állandóak a dugók, és a sebességkorlátozások miatt is lassan lehet haladni. A turisták főleg Nyugat-Európában dolgozó balkáni vendégmunkások, akik nyáron hazatérve a családjukkal együtt a saját országuk tengerpartjára jönnek pihenni, ezért megtévesztő módon rengeteg felső kategóriás svájci, német és svéd rendszámú autót lehet látni. A másik végletet a nagyon sok öreg, kettes Volkswagen Golf jelenti, szinte minden második autó ilyen típusú.
A tengerpart legjelentősebb városa Budva, ahol a montenegrói kormány tudatos fejlesztéspolitikai tervei szerint sorra épülnek a luxushotelek, míg a délen fekvő Ulcinjban az elmúlt években két hatalmas szállodát tettek a földdel egyenlővé, hogy ne veszélyeztesse Budva turisztikai hegemóniáját. A déli részeken hotelek helyett a családok apartmanházakat építenek és a turizmusból élnek. Szinte mindegyik ház tetejéből kiállnak az acéloszlopok, hogy a növekvő turistaszámot követve több szintet építhessenek rájuk. Ennek ellenére minden tengerparti város hangulatos, igazi mediterrán üdülőhely. Dél felé haladva egyre inkább érezhető az albán hatás, a hegyoldalakban megjelennek a minaretek és mire elérjük Ulcinjt igazán átérezhetjük a balkáni hangulatot.
Szöveg és képek: Pécsi Linda
Ulcinj Montenegró legdélebbi városa, az albán határtól mindössze 10 km-re, így a várost többségében ez a nemzetiség lakja. A térség különlegessége a napos órák extrém magas száma. Első nap a városhoz tartozó, 13 km hosszú homokos strandot, a Velika Plazát fedeztük fel, melynek vize a tűző napsütés ellenére elég hűvös volt. A montenegrói strandok egy megállapodás szerint fele részben fizetősek – itt telepített napernyők és napozószékek vannak -, míg másik részük ingyenesen használható. A strandon lehetőség van jet-skizni, banánozni és a víziejtőernyőzést is ki lehet próbálni. Dél körül azonban mindig feltámad a szél, ami hosszan viszi a homokot, ezért a strandolást célszerű délelőttre, vagy késő délutánra időzíteni. Este a belváros felé vettük az irányt, ahol a szűk utcákban hömpölygő tömegben lehetetlen parkolóhelyet találni. Az óváros egy sziklaszirten terül el, csodálatos kilátást kínálva a tengerre és a város többi részére. A belvárosban található a kisebb strand, mellette húzódik a korzó, ahol a turisták és a helybéliek üldögélnek esténként. Itt betértünk egy étterembe, ahol azonnal megállapították, hogy magyarok vagyunk és végig rendkívül kedvesek voltak velünk, segítettek az étlap fordításában, lesték minden kívánságunkat. Meglepő módon Montenegróban szinte mindenhol beszélnek angolul, így mindent egyszerű elintézni. Miközben a tengerparti minaretből felhangzott a müezzin éneke, elindultunk vissza a szállásunkra.
