Életem egyik legpezsdítőbb, legspontánabb, legfergetegesebb élménye volt, mikor belecsöppentünk a tavalyi nyaralásunk utolsó napján Barcelona legszuperebb fesztiváljának – Sónár - egyik rendezvényére.
Nem kellett hozzá más, mint napsütés, rengeteg őrült, partizásra elszánt fiatal, pálmafák és egy kis estrella (spanyol sör). Utolsó nap volt, szerettünk volna minél több életérzést kiszippantani a maradék időnkben a városból, de magunk sem gondoltuk, hogy hatalmasat sikerül szakítanunk J. Gondoltuk, Barcelona kapja meg a megérdemelt, méltó tiszteletet, és legszebb ruhánkkal háláltuk meg a vendégszeretetet. Elindultunk hát utolsó körutunkra, vissza a Ciutadella Parkba, a számomra egyik legkedvesebb parkba (rengeteg gyönyörű zöldövezet ékesíti a várost).
A nyaralásunk legelején ott kezdtünk, aznap esett az eső, így ezt a helyet „kihalva” mértük fel első körben. Visszatérve, verőfényes napsütés várt minket, és valami furcsa zsizsegés a levegőben ;).
A parkot most hátulról közelítettük meg, szebbnél szebb növények vettek körbe minket. A lábaink sietősre vették az iramot, izgatottak voltunk, s a fáradság ellenére tettre készek. Ahogy a tisztásra értünk elcsodálkoztunk, mennyi ember tölti meg a helyet, ahhoz képest, ami legutóbb fogadott minket. Furcsa mód, szinte csak fiatalok voltak, mint ha vártak volna valamire. Tettünk egy kört, s a tömeg csak gyűlt. Érezni lehetett, hogy itt valami készülőben van. A tér közepén állt egy kis keleti stílusú építmény, amit egy dj pulttal egészítettek ki. Ekkor már tudtuk érdemes maradnunk, s megnézni mi lesz ebből. Nem sokkal később már tele volt a tisztás, a port felverve kavarogtak az emberek, csoportokba tömörülve beszélgettek. Aztán megszólalt az első hang, s hatalmas őrjöngés támadt…mindez délután 3-kor, a napsütésben Barcelona egyik legszebb helyén.
Írta és átélte: Török Lejla
Nem túlzok, mikor azt írom, hogy gyönyörű lányok, és szexi félistenek tomboltak körülöttünk. Körülbelül 10 másodpercig szóhoz sem tudtunk jutni, aztán bekapcsolódtunk az őrületbe. Nekem egyszerre járta a testem a hideg és meleg, egyszerre volt könnyes a szemem, és fogsoraimat teljes egészében mutató mosolyom. Nem bírtunk magunkkal, beszaladtunk a tömeg közepébe, és akkor már két kézzel csápoltunk egy ismeretlen elektronikus zenére. Tűzött a nap, de ez senkit nem érdekelt, mindenki levetkőzte, amit csak lehet, de leginkább a gátlásokat, és a gondokat. Nem lehetett nem vigyorogni az idegen emberekre, és velük együtt nevetni tovább. Úgy telt el pár óra, hogy észre sem vettük. A legnagyszerűbb az egészben az, hogy egészen váratlanul ért minket ez a hatalmas impulzus.
Barcelonát az első perctől kezdve imádtuk (s itt hosszan sorolhatnám a miérteket), de ez az utolsó ajándék tőle, végérvényesen megszerezte a ’legizgalmasabb város’ címet!
