Oroszország északi partjainak jó része az Északi-sarkkörön belül fekszik, ahol a hosszú sarki tél miatt több hónapig szinte teljes sötétség uralkodik. Ezeken a hajózás szempontjából fontos útvonalakon a mai, modern navigációs eszközöknek köszönhetően a tájékozódás jóval könnyebb, de nem volt ez mindig így.
A Szovjetunió vezetése úgy határozott, hogy egy világítótornyokból álló hálózatot épít ki az északi tengerparton, melyek a hajók tájékozódását segítik elő. Azonban néhány világítótorony több száz kilométerre állt minden lakott területtől, így szükséges volt, hogy önellátó legyen. Erre a legjobb megoldásnak a nukleáris energia bizonyult. Ezek a kis reaktorok éveken keresztül semmiféle emberi beavatkozást nem igényeltek (? bizonyos források szerint, RTG- radioizotópos termoelektromos generátor használtak ).
A Szovjetunió összeomlása után az automata világítótornyok is hamarosan a süllyesztőbe kerültek. A fémtolvajok és fosztogatók a rádióaktív veszély és figyelmeztetések ellenére minden mozgatható berendezést elvittek. Manapság az elhagyatott helyeket kedvelő bátor kalandorok keresik fel ezeket a tornyokat.
Nekem kicsit sántít a történet illetve a képek alapján nem úgy néz ki, hogy ez egy teljesen automata rendszer lett volna. Ha valaki esetleg járatosabb ezen témában örömmel venném ha hozzászólna!
