Falak, melyek egy letűnt kor emlékeit őrzik. Falak épültek már az ősidők óta a települések védelmére. Az alább felsoroltak némelyike egy egész birodalmat védett a betolakodóktól.

Stoni fal, Horvátország

A Peljesac-félszigeten fekvő stoni fal a 14. században épült, miután a Ragusai Köztársaság 1334-ben megvásárolta a félszigetet. A védelmi célokból épített fal a korabeli Európa legnagyobb szabású erőd-város projektje volt, melynek építése a feljegyzések szerint 18 hónapig tartott. Először a félsziget egyik végétől a másikig terjedő védvonalat húzták fel, majd a félsziget déli részén lévő Ston és északi részén lévő Mali Ston városát építették fel. Pelješacot az összesen öt és fél kilométer hosszú nagy fal választja el a szárazföldtől. A falat negyven toronnyal és öt erőddel erősítették meg. Az eredeti falból öt kilométernyi szakasz maradt fenn, a többi a 17. és 20. századi földrengésekben pusztult el.

Trója fala, Törökország

Homérosz Illiászából ismerhetjük Trója legendás városát, mely a mai Törökország északnyugati részén fekszik. A területet Heinrich Schliemann kezdte feltárni az 1870-es években. Az ásatások során kiderült, hogy 9 város épült egymásra az idők során. Trója VI. rétegének, a „homéroszi” Trójának városát 10 m magas fal védte, melynek kőből épült alja befelé dőlt, ezen állt a függőleges agyagfal. A védművet két nagy bástya egészítette ki.  Trója híres falai mai napig láthatók, számos turista keresi fel a romokat minden évben.

Hadrianus fala, Nagy-Britannia

A majdnem 2000 éves fal volt az első erődítmény Nagy-Britanniában. Hadrianus falát a római korban Britannia provincia határára építették, hogy megvédjék a Britanniai kolóniáikat a skót portyázó törzsektől. Építését a római Hadrianus császár rendelte el 122-ben. A Corbridge-től Carlisle-ig húzódó 117 km hosszú mintegy 4,5 méter magas, 3 méter széles falat 9000 katona építette fel nyolc év alatt. A falat kb. 1500 méterenként erődökkel egészítették ki. Két erőd között meghatározott távolságban két-két bástyát helyeztek el. A Római Birodalom bukása után a helyiek a fal köveit elhordták házaik építéséhez. Bár ma már csak egyes szakaszai láthatók, Anglia egyik legnépszerűbb turistalátványossága ma is.  A Hadrianus fala részét képezi az UNESCO által nyilvántartott „ A Római Birodalom Határai” elnevezésű világörökségi csoporthelyszínnek.

Nagy Zimbabwe, Zimbabwe

A Nagy Zimbabwe egy komplex épületegyüttes, amelyet a 11-15. században a sona nép épített. A Zimbabwe szó jelentése „kőházak”. A falakat habarcs nélkül, szabályos sorokban elhelyezett, téglatest formára faragott gránittömbökből rakták ki. Az építményeket nem fedték be, nincsenek íves szerkezetek, kupolák. A maradványok három épületegyüttesre oszthatók, amelyek az „Akropolisz”, „Nagy karám” és a „Romok völgye” fantázianeveket kapták. A Nagy Zimbabwe hatalmas falrendszere az afrikai civilizáció legnagyobb kőből épült műve, mely 1986 óta az UNESCO kulturális Világörökségének része.

Sacsayhuaman, Peru

Az Inka Birodalom fővárosával, Cuzcóval egyetemben a Sacsayhuaman falkomplexum 1983 óta a Világörökség részét képezi. A hatalmas formára vágott kövekből álló fal, kötőanyag nélkül, egymáshoz szorosan illeszkedik. A fal egyes részei teraszosan egy, a város fölé magasodó dombon helyezkednek el nehezen áthatolható labirintusként, így valószínűsíthető, hogy egykoron erőd funkcióját töltötte be az építmény. A szakértők szerint a falrendszernek rituális szerepe is volt – nevének jelentése: a Nap háza -, és egy Nap-templomot is magában foglalt. A spanyolok kőforrásként használták a falrendszert, hogy azok építőanyagként a gazdag spanyol telepesek házait gazdagítsa.

Az a tény azonban, hogy Sacsayhuaman nagyobb része még napjainkban is áll annak köszönhető, hogy  hatalmas köveit (átlagosan 50 tonnát nyomnak, de nem egy közülük meghaladja a 120 tonnát) a spanyolok sem voltak képesek megmozdítani. Kifaragásukhoz és megmozdításukhoz szinte földöntúli erőt kellett kifejteni.

Babiloni fal, Irak

Babilon több százezer lakosának biztonságát óvó hatalmas falrendszerről Hérodotosz így írt: „ A falak tetején egymással szemben emeletes épületeket húztak fel, közöttük pedig egy négyes fogatnak is elegendő utat hagytak. A falakon körben száz torony áll, amelyek, akárcsak az ajtók és küszöbök, bronzból készültek.”A régészeti leletek tanúbizonysága szerint a külső falak mintegy 8 kilométer hosszúak voltak. A város nagyobb része az Eufrátesz bal partján feküdt, de a túlsó oldalra is átterjedt, a közlekedést híd könnyítette meg. A két királyi palota (az északi és déli palota) közvetlenül a folyóparton, a belső fal két oldalán helyezkedett el.

Mellettük állt a világhírű Istár-kapu, amelynek ma már csak 15 méter mély, téglákból álló alapozása és  égetett cserepei maradtak meg. Ezeket összeállítva a kapu rekonstruált magassága 14,3 méter lehetett. A rajta látható állatábrázolások (Adad bikái és Marduk sárkányai) máztalan, bitumenbe ágyazott téglákból álltak a talajszint közelében, feljebb pedig domborműves, mázas téglákból. Az ősi Mezopotámiai városállam Istári kapuja az eredeti ókori világ csodái között is szerepelt, rekonstruált mását a berlini Pergamon Museumban tekinthetjük meg.

Siratófal/nyugati fal, Jeruzsálem

Siratófal más néven Nyugati Fal a második templom idejéből (Kr. e. 516 – Kr. u. 70) való támfal Jeruzsálemben. A Siratófal név onnan ered, hogy a zsidók e falnál imádkozva gyászolják a templom lerombolását, míg a Nyugati Fal név pedig arra utal, hogy egykor a Heródes által újjáépített második templom udvarát határolta. Szent hellyé azért vált, mert közel esik a Templom-hegyi Szentélyek Szentélyéhez, a zsidó vallás legszentebb helyéhez.

Aurelianus fala, Róma

Rómát, mint a legtöbb várost az ókorban, fal vette körül. Ezek a falak a város terjeszkedésével a történelem során máshova kerültek illetve újak épültek. Az egyik ilyen városfal, melyet Aurelianus császár építette a 3. században, a betörő barbárok ellen és az akkori Rómát vette körbe. A Róma hét dombját körülvevő falak hihetetlen nagyok voltak, a 8 méter magas 3 méter széles falon 30 méterenként egy őr állt. Ez a fal nagyjából még ma is épen van, és látogatható is.

Ávila fala,Spanyolország

Az 1130 m-es magasságban fekvő spanyolországi Avilát három oldalról hegyek határolják. Története a római időkig nyúlik vissza, a mórok elfoglalták  majd VI. Alfonz 1038-ban végleg visszafoglalta. A román stílusú 88 gránitbástyával megerősített 9 kaput magába foglaló monumentális városfalat 1090 körül kezdték építeni. Az óvárost körülvevő fal, a mai napig jól karbantartott, eredeti állapotában van. Spanyolországban ez az egyetlen olyan város, melynek teljes egészében megmaradt a városfala.

Konstantinápoly, Törökország

Konstantinápoly falai, melyek a mai Isztambul terültén állnak, egykoron teljesen körbevették a várost, még a tenger felőli oldalon is. Nagy Konstantin vezetésével 413-ban kezdődött meg a nagyszabású városfal-építkezés, amivel biztosítani akarta a külső városrészek védelmét. Akkoriban a birodalom nehéz harcokat vívott a hunokkal. A városfal nem sikerült túl jól, hiszen a 447-es földrengés a 96 tornyából 57-et ledöntött. A helyreállítás nem tartott sokáig: két hónap alatt végeztek a restaurálással. A helyreállított védőrendszer 20 km hosszú volt, a külső falak 8 méter, míg a belsők 12 méter magasak voltak. A város elfoglalásához a törököknek ezt kellett áttörniük.

Kínai Nagy Fal, Kína

A Kínai Nagy Fal építése i.e. 210 körül kezdődött, a legutolsó szakaszokat az 1600as években építették, ezeknek a maradványai azok, amelyek ma a turisták számára is bejárhatók. A kínai uralkodók által építtetett fal feladata volt, hogy megvédje a Kínai Birodalom északi határait a nomád törzsek betörésétől. Becslések szerint leghosszabb kiterjedésekor elérte a 10.000 kilométert.  Ma ennek nagyjából a fele látható, és csak igen kicsi szakasza látogatható. 1987 óta a világörökség része.