Related Posts with Thumbnails

Friss topikok

Ezerarcú Szandzsák - Kalandozás Szerbiában és Montenegróban

2013.01.22. 07:57 Qeki

A Balkán nem tartozik a tipikus turistacélpontok közé, de Ádám segítségével most egy kicsit bepillanthatunk ebbe az izgalmas világba is. 

A Balkán szót meghallva általában a horvát tengerpart, a végeláthatatlannak tűnő utazás a görög üdülőhelyek felé vagy az itthon annyiszor emlegetett „balkáni körülmények” jutnak az ember eszébe. Sokfelé megfordultam már Európában, de nyugodt szívvel ki merem jelenteni: a Balkánnál érdekesebb, változatosabb, vendégszeretőbb vidéken nem voltam eddig. Ennek a sokszínű területnek a magyar utazók számára szinte ismeretlen táját, a Kelet-Szandzsákot szeretném most bemutatni, ahová az interkulturális élménytréningeket szervező Experience Balkan csapatával utaztam el.
Délnyugat-Szerbiában jártunk, az Ibar folyó völgyétől délre. Raška városát elhagyva a falvak ortodox templomainak helyét immáron mecsetek, minaretek veszik át. Ez a Szandzsák, ami nevét a régi birodalmi török közigazgatási egységről kölcsönözte. A tartomány székhelyén, Novi Pazarban kezdődött látogatásunk, a szerbiai muszlimok közel hetvenezres városában. Itt a lakosság több mint nyolcvanöt százaléka bosnyák, a szerbek kisebbségben élnek. 

Novi Pazar-Főtér.JPG
Amikor a főtéren, a helyi egyetem iszlám tudományokkal foglalkozó karának épülete előtt kiszálltunk a kocsiból, éppen a müezzin imára szólító hangja zengett szerte a városban: aki először hallja, annak sokáig emlékezetes marad. A főtérről indulva a város egyik szimbóluma, a szocializmus ideje alatt épült Hotel Vrbak épülete mellett halad el az utazó, s egyből a régi török negyedben találja magát.

Török negyed-Novi Pazar.JPG

Az arab világot idéző borbélyüzletek, ruhaboltok, ékszerüzletek és tradicionális kávézók sorát az Altun Alem vagyis az Aranyvilág mecset zárja. Minden boltban rendkívül kedvesen, barátságosan fogadtak minket: az egyik látványpékségben még azt se hagyták, hogy fizessünk, mikor megtudták hogy magyarok vagyunk.

Hidzsab-Novi Pazar.jpg
Az utcákon sok nő visel hagyományos muzulmán fejkendőt (hidzsáb) még a fiatalok is; a helyiek elmondták, évtizedekig nem volt szokásban ez a viselet, de egyre több huszonéves lány választja a muszlim szokásokat, hasonlóan a fiúkhoz, akik ugyanezért növesztenek hosszú szakállat. A helyi iszlám újjászülető konzervativizmusát jól tükrözi, hogy két nyilvános helyen lehet alkoholt kapni a városban, a legtöbb vendéglőben kedvesen, de kicsit furcsán néztek ránk, amikor bort vagy sört kértünk – tény viszont az is, hogy sehol sem ütköznek meg a nyugati turisták kérésein, kérdésein, mindenki örömmel válaszol, segít, pedig nincs sok külföldi utazó errefelé. 

NoviPazar-Vojvodina.jpg
A helyi focicsapat több mint 80 éves történelme során 2011-ben jutott fel először a szerb első osztályba. Nagy volt hát az öröm: itt a foci nem csak egy szórakozási forma az emberek számára, hanem remek eszköz a bosnyák öntudat kifejezésére: Ott jártunkkor az újvidéki csapatot látta vendégül a Novi Pazar. Sokat elmond a helyiekről, hogy még le sem ültünk a hazai lelátón, a mellettünk levők ismeretlenül is azonnal üdítőt rendeltek nekünk a mozgóárus bácsitól, amikor meghallották, hogy külföldiek vagyunk. A mérkőzés hangulata egyébként egészen más, mint itthon: nagy a zaj persze, petárdák durrannak, lobognak a zászlók (az újvidéki oldalon szerb lobogókat láttunk, a közelünkben ülő pazariak bosnyák, szandzsáki és török zászlókat lengettek), viszont a mértéktelen alkoholfogyasztás, a rongálás és a tömegverekedés nem jellemző, nem is láttunk erre utaló jeleket.
A városközpontba visszatérve először szállást foglaltunk a közel ötszáz éves török kori fogadóban (ún. han), majd elvegyültünk a főtérről induló korzón olajos magvakat rágcsáló, sétálgató emberek közt. Körülbelül Belgrád vonalától délre mindenhol a Balkánon megtalálható a rendszeres esti séta szokása: a gyerekek önfeledten másznak a szobrokra, kergetőznek a forgalom elől ilyenkor lezárt utcákon, a fiatalok itt találnak párt maguknak, idősebbek házastársukkal korzóznak, az öregurak pedig ilyenkor mesélnek életükről a fiatalabbaknak. Nevetgélés, piruló kukorica- és télen gesztenyeillat, csinosan öltözött helyiek képe fogad.
Novi Pazar városképe rendkívül változatos: a török kortól kezdve a jugoszláv időkig mindegyik kor rajtahagyta a nyomát, így teremtve egy egészen sajátságos atmoszférát. Érdemes szóbaelegyedni a helyiekkel: segítőkészen útbaigazítanak minket vagy mesélnek a város hétköznapjairól. Természetesen a Szandzsák legjobbnak mondott szórakozóhelyére is betértünk. Itt találkoztunk azokkal a fiúkkal és lányokkal, akik nyugatiasan öltözködnek, nem követik szigorúan a muszlim vallási hagyományt, sőt, itteni jellegzetesség, hogy nem csak táncolnak és beszélgetnek, hanem hangosan éneklik is a dj által éppen játszott balkáni slágereket.

NoviPazarDiskoteka.jpg
Másnap először tettünk egy kis kirándulást a várostól nyugatra. Stari Raš romjai az első középkori szerb főváros helyére emlékeztettek bennünket, majd a Sopoćani kolostorban egy ortodox szerzetes segítségével a világ egyik legszebb középkori freskóját tekintettük meg. Az út innen meredeken emelkedik egészen a Balkán legnagyobb kiterjedésű fennsíkjáig, a Pešterig. Felérve a fennsík télen elzárt, autentikus falvai közé, már messziről feltűnik két hatalmas minaret gyakorlatilag a puszta közepén.

Delimede-Pester_minaretek.jpg

Delimeđe újonnan épült minaretjei nemcsak a Szandzsák vagy a Balkán, hanem egész Európa legmagasabbjai, a maguk 80 méteres magasságával. Tettünk egy gyors látogatást a mecsetben, amely iszlám iskolaként is funkcionál, majd visszatértünk Novi Pazarba, ahonnan egy igazi, dzsezvában felszolgált bosnyák kávé után dél felé vettük az irányt.

bosnyak_kave_dzsezvabolj.jpg
Körülbelül félórányira Novi Pazartól található Ribariće kisvárosa az Észak-Koszovóba is átnyúló Gazivoda-víztározó partján. A település és környékének földrajzi helyzete már önmagában is érdekes: egy gyakorlatilag teljesen bosnyákok lakta vidék a szerb-koszovói-montenegrói hármashatáron.

Gazivoda víztározó.JPG

Ribarićetől 3 km-re a hegyek között található a Crna Reka sziklakolostor, ahová tettünk egy rövid kitérőt. Ha erre jár az ember, kár kihagynia, az idegenvezető szerzetes – akitől egy ajándék dvd-t is kaptunk – megmutatta a hegy belsejében kialakított kis szentélyt is. 

CrnaReka_szerzetes.jpg
Ribarićetől már csak néhány perc a szerb-montenegrói közúti határ, ahonnan az Ibar folyó újabb kanyonja fölött elhaladva a Szandzsák legjellegzetesebb montenegrói városába, Rožajeba vezet az út. Rožaje egy tízezres bosnyák hegyi városka, mely számos látnivalót rejt magában.

bosnyak tajhaz_Rozaje.jpg

A főútról letérve először tájháznál álltunk meg, tovább haladva egy többszáz éves fadzsámi mellett sétáltunk el, majd a központ egyik kis utcájában a Ganića Kula hagyományos, erődszerű lakótornya tűnt fel előttünk. Ezek a kullák elsősorban a mai Koszovó területén maradtak fenn leginkább, s hogy mi volt a szerepük, az a híres albán író, Ismail Kadare Kettétört április című művéből érthető meg leginkább. A hagyomány szerint azért éltek kullában a családok, hogy a vérbosszú elől elrejtsék az üldözött férfiakat. A földszinten az állatokat tartották, az első emeleten éltek a nők és a gyerekek, fent pedig, nagy közös helyiségben a férfiak aludtak. Sokuk évtizedekig nem hagyta el kényszerű börtönét... A helyi kulla ma múzeumként működik, ahol meglepetésünkre monarchiabeli magyar pénzeket is találtunk a kiállított tárgyak között.

Rozaje_Gania_kula.JPG
A városka fölötti dombról szép rálátás nyílik a településre és a távoli hegyekre is, érdemes túrára indulni, hiszen dél felől 2400 méter fölé magasodó csúcsok övezik a települést. Érdekesség, hogy az itt található, közel 1800 méter magason lévő nemzetközi határátkelő kilépő és belépő oldala között majdnem 20 km van. Innen a koszovói Peja városába vezet az út, de ez már egy másik történet...



A bejegyzés trackback címe:

https://vilagutazo.blog.hu/api/trackback/id/tr845033375

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fénycsepp 2013.01.22. 21:10:36

jó cikk.kár, hogy annyira hódít a muszlim konzervativizmus a muszlimkonál:nem erre emlékszem gyerekkoromban. akkoriban csak idős nők viseltek kendőt, oszt jónapot.
süti beállítások módosítása