Világutazó

Emlékszem, rokonaink halálra aggódták magukat és nem értették, miért pont Malajziába utazunk. De mi Ázsiára vágytunk, kalandra, dzsungelre, tengerpartra, távolra, valami másra.És megkaptuk ezt az érzést. Egyszer sem éreztem magam veszélyben, Malajziát biztonságosnak tartottuk, az emberek mindenhol nagyon segítőkészek voltak. A malajziai közlekedés is nagyon színvonalas, a tömegközlekedés fejlett, a taxizást és autóbérlést is bátran ajánljuk és repülőútjaink során sem tapasztaltunk aggodalomra okot adó dolgokat.

A bal oldali közlekedést gyorsan megszoktuk, és az utakon egyáltalán nem agresszívabbak, mint Magyarországon.A maláj főváros, Kuala Lumpur minket egyáltalán nem nyűgözött le, egy nap bőven elég volt rá. A város kaotikus és zsúfolt, a belvárosi luxus felhőkarcolóktól nem messze kosz és nyomor uralkodik, egyetlen pozitívuma a buja zöld növényzet.

Kuala Lumpurban a legkevésbé elviselhető dolog a nyomasztó párás levegő. Járdát és zebrát alig láttunk, a gyalogosokat itt nem tartják sokra. A táblák nem egyértelműek, ellenben az, hogy kell a Petronas-toronyhoz eljutni, az mindenhol ki van táblázva. Sok a patkány az utcákon, de a Petronashoz több kilométeres luxus légkondicionált felüljáró vezet.

A kínai, muszlim és indiai templomok szépek tudnak lenni, de furán hatnak a modern luxus és lepukkant egyvelegben. Metrózni jó, mert az izzadás helyett egy kicsit fázhatsz is. Érdekes megfigyelni a nők öltözködését Malajziában. A maláj nők színes hidzsábot hordanak és a kézfejükön, illetve az arcukon kívül nem látszik ki más.

Az indiai szárit viselők csinosabbak és kevésbé bebugyoláltak, a kínaiak viszont egészen szemérmetlenül tudnak kinézni. Kuala Lumpurban élveztük a food tour-t, így betekinthettünk a kínai, indiai és a maláj konyhába is.

Turisták által kevésbé populáris helyekre vittek el minket, voltunk éjszakai kínai piacon, ittunk kókuszlevet és cukornádlevet, megkóstoltunk furábbnál fura trópusi gyümölcsöket. Nekem a legjobban a banán-ízű nangka nevű gyümölcs (másnéven jackfruit) tetszett, illetve a carrot cake nevű sós-csípős étel is, ami életében nem látott répát. A durian volt az egyetlen undorító gyümölcs, amihez szerencsénk volt. Rothadó hússzagú sületlen tészta-állaga még elviselhető lett volna, de fokhagymás-sós íze feltette a pontot az i-re. Az indiai étteremben kipróbáltuk a hagyományos banán-levélről kézzel evést.

Érdemes befizetni egy egész napos dzsungel-túrára is, ha az ember Kuala Lumpurban jár. Nekünk nagyon tetszett, szórakoztató és izgalmas program volt, amelyet megkoronázott a vízesésekben csúszkálás. Kuala Lumpurban autót béreltünk és a Maláj-félsziget keleti partjára utaztunk, útba ejtve a kuala gandahi elefánt rehabilitációs központot. A bal oldali közlekedéssel nem sok gondunk volt azon kívül, hogy az index helyett állandóan ablakot mostunk. Az út menti csicsás és lehangoló városok nem nyújtottak különösebb élményt egészen Kuala Terengganuig. Észak felé haladva a part menti táj egyre vonzóbbá vált

Aztán szemünk elé tárult a csodálatos Terrapuri Heritage Village. A szállás (resort) „ősi királyságot” jelent és úgy is néz ki. A néhány házikóból álló Penarik falu mellett, a semmi közepén helyezkedik el a Terrapuri Heritage Village. A falakkal körülvett szállás-komplexumot egyik oldalról mangrove erdő, másik oldalról lenyűgöző tengerpart határolja, ami csak a miénk volt. Minden egyes restaurált villa egy-egy tipikus tradicionális maláj stílust hivatott bemutatni. Az ízléses és rusztikus berendezés, a kiszolgálás, az ételek, a környezet mind lenyűgöző volt. És ezt a „hatcsillagos” szállást mindössze 15000 Ft/éjért félpanzióval.

Írta és fotózta: Tünde

Az eredeti kettő helyett végül három éjszakát maradtunk, azt hiszem, ez mindent elmond. Érdemes megemlíteni, hogy a világ végén, a borneói Labuk Bayben belefutottunk egy magyar párba, de alapvetően nyugat-európaiakkal, ausztrálokkal és indiaiakkal találkoztunk és ismerkedtünk utunk során.Amit szerettünk Malajziában. Imádtuk a helyiek kedvességét és vendégszeretetét; a burjánzó trópusi esőerdőket csodálatos állat- és növényvilágukkal; az ízletes ázsiai ételeket; a frissen facsart gyümölcsleveket; a kókuszlekvár (kaya); az érintetlen festői tengerpartokat; a maláj-indiai reggelit, a roti canai-t; a maláj tejes teát, a teh tarik-ot. Pozitív csalódás volt, hogy utunk során senki sem akart minket lehúzni, illetve meglepődtem azon is, hogy kezdeti félelmeim ellenére egy pióca áldozatává sem váltam, és óriásszöcskén kívül más gusztustalan rovarral vagy bogárral nem találkoztam. Amit nem szerettünk Malajziában. A párás meleg levegőt és az ezzel járó folyamatos izzadást; a szúnyogokat; a szemetet és a környezettudatosság hiányát; a pálmaültetvényeket; a rókaképű és sovány kóborkutyákat; a csonka farkú macskákat; a duriant (gyümölcs); a maláj desszerteket; Kuala Lumpurt.Mind a Maláj-félsziget, mind Sabah felejthetetlen élményekkel gazdagított minket és szívből ajánljuk Malajziát mindazoknak, akik távoli különleges tájakra vágyódnak. Sajnálom, hogy nem volt időnk a Cameron-felföldre, Sarawakra és sok másra sem. Három hetes utazásunk arra volt elég csak, hogy belekóstoljunk ebbe a délkelet-ázsiai országba. Malajzia valóban tökéletes úticél Ázsia-szűzeknek. Terima kasih (malájul: köszönöm), Malajzia!

Malajziában jártunk - Borneó