Az új-zélandi Tongariro Nemzeti Parkról viszonylag kevesen hallottak, de ha megemlítjük, hogy ez a vidék ihlette és szolgált Mordor forgatási helyszínéül a Gyűrűk ura című filmben, rögtön a legtöbben maguk előtt látják ezt a misztikus, vulkanikus tájat. Nem sok híja volt annak, hogy Mordor tüzeit közelebbről is megtapasztalhassuk, de erre néhány bekezdés múlva bővebben kitérünk.
A Mordor földjén keresztülhaladó Tongariro Alpine Crossing Új-Zéland egyik legkedveltebb egynapos túrája a táj szépsége miatt, és ez így volt már a film készítése előtt is. Ránk az a nehezítés várt, hogy télen kellett leküzdenünk a túrát, és a helyiek tanácsára a szokásoshoz képest fordított útvonalon haladtunk, amely ugyan nehezebb emelkedőket tartalmazott, viszont az időjárás kedvezőtlen alakulása vagy akár lavinaveszély esetén (télen ezzel is számolni kell) itt könnyebb lett volna visszafordulnunk. Szerencsére, egyrészt 2012 júliusában a kevés hó miatt meredek részeken speciális felszerelés nélkül is át lehetett jutni, másrészt egész nap verőfényes napsütés fogadott minket.
Az előző napokban többször is hallottuk a rádióban, hogy az egyik kráter intenzívebb aktivitást mutat és elképzelhető egy közeli vulkánkitörés. Kicsit aggasztott ez minket, de a parkőrök megnyugtattak minket, hogy valódi veszély esetén a park közelébe sem engednének bennünket. Viszonylag nyugodtan indultunk így a túrának, amely először erdőn, majd egy cserjés részen haladt keresztül, amely gyönyörű színekben pompázott.
Innen letekintve a lábunk előtt hevert a környék legnagyobb tava, a Taupo-tó.
Az utolsó menedékházat is hátunk mögött hagyva végre elénk tárult a táj, ahogyan Mordort elképzeltük: barnás színű, kietlen vidék. Ám szokatlan volt a szemünknek, hogy a tájat sok helyen hó borította.
Amikor pedig a Központi-kráterhez értünk, csodás alpesi táj fogadott minket. Az egész krátert és a környező hegyeket is hó borította, a Vörös-krátert leszámítva, ahol a vulkánból kiáradó gőzök miatt melegebb a mikroklíma.
A háttérben pedig feltűnt, a Ngauruhoe-hegy, amely név senkinek nem mond semmit, hiszen a Gyűrűk ura című film megjelenése óta ezt a hegyet mindenki csak a Végzet-hegyének hívja, amelytől már csak a Vörös-kráter megmászása választott el minket. Keresztülhaladtunk a Központi-kráteren, amelyen viszonylag gyorsan lehetett haladni a megkeményedett havon, majd megcsodálhattuk a Smaragd-tavak intenzív színét, már azon a részen, ahol nem volt befagyva.
A túra legnehezebb része várt még ránk, felmásztunk a Vörös-kráter oldalán, időnként meredek volt az emelkedő, és az ösvényről is többször le kellett térnünk, hogy a csúszós részt kikerüljük. Egy fiatal hegymászó srác veregette meg a hátunkat, és mondta nekünk, hogy nem kis szerencsénk volt, hogy ebben az évben jöttünk, hiszen télen általában itt speciális felszerelés nélkül esélytelen az átkelés. Igénybe vett minket ez a rész, de felérve a ránk váró látvány mindenért kárpótolt.
Maga teljességében állt előttünk a Végzet-hegye, Gyűrűk ura rajongóként különösen megérintett minket ez a pillanat. A visszaúton már volt időnk arra is, hogy tényleg kiélvezzük a táj szépséget a napsütésben, tudván hogy eljutottunk oda, ahová szerettünk volna. Visszatérve Mordor tüzeire, július 28-án tettük meg ezt a túrát és alig egy héttel később, augusztus 6-án a Te Māri-kráter kitört, a nemzeti parkot pedig már napokkal előtte zárták. Mi még épp időben érkeztünk.
Ha szeretnéd a jövőben is figyelemmel kísérni Gábor és Rachele ehhez hasonló érdekes utazási beszámolóit, akkor lájkold a Facebook-oldalukat és olvasd legújabb történeteiket a Surfing the Planet blogon.
