Világutazó

Arizonában, a tucshoni sivatagban található a Davis-Monthan Légitámaszpont, ami a világ legnagyobb repülőgép temetőjének ad otthont. Az 1950-es években hozták létre a 309. számú Légijármű Karbantartó és Felújító Egységet (Aerospace Maintenance and Regeneration Group), ahol több mint 10 négyzetkilométeren, ma közel 5000 hadrendből kivont katonai repülőgép vár sorsára.

A sivatag száraz, alacsony páratartalmú levegője, minimálisra csökkenti a korróziót, ezért ideális hely a használaton kívüli repülők számára. Nagy előnye ennek a terepnek, hogy a szikes, vastag talajréteg lehetővé tette, hogy betonozás nélkül is megfelelő „parkolóhelyet” biztosítson számukra.  A „temetőt” nem szó szoros értelemben kell elképzelni, ugyanis nemcsak egy halom roncsról van szó, hanem hozzávetőlegesen 35 milliárd dollár értékű potenciális alkatrészről. Az itt elhelyezett repülőgépeket különböző csoportokba sorolják: első csoportba tartoznak, amelyek újra hadrendbe állhatók szükség esetén, második csoportban találjuk a még értékesíthető gépeket, a harmadik csoport repülői már csak alkatrészként szolgálhatnak és végül az utolsó csoport tagjai a muzeális értékű darabok. Az összes többi azonban újrahasznosításra vár.

A repülőgépek elhelyezését alapos felkészítés előzi meg. A konzerválási folyamat során az üzemanyag-, hidraulika- és olajtartályokat kiürítik, és konzerváló szerrel töltik fel. A légbeömlő nyílásokat pormentesen lezárják speciális latex alapú anyaggal, a gép többi részét pedig a felmelegedés és a negatív környezeti hatások( szél,állatok stb.) megelőzéseként egy különleges fényvisszaverő szerrel „Spraylat”-tel fújják be. Olyan ikonikus gépek is megtalálhatók itt, mint a Top Gun F-14 Tomcat vadászrepülői vagy a híres B-52-es bombázók.

A másik figyelemreméltó repülőgép temető Dél-Kaliforniában a Mojave sivatagban található. Ellentétben az előzőekkel itt a civil légi forgalomból ideiglenes vagy véglegesen kivont repülőgépek állnak.  Ezen kívül a Mojave Légi és Űrkikötő többek közt arról híres, hogy itt fejlesztették és innen indították tesztrepülésre az első magán finanszírozású űrprogram keretében, Richard Branson, Space Ship One űrrepülőjét. 9/11 terrorcselekmények után megerősítették a bázisok védelmét ma már csak keveseknek van lehetősége arra, hogy testközelből is megcsodálhassák a temetőt.

Íme néhány kép ízelítőül...

 képforrás:ransomriggs, Google Earth

A Mexikói-öbölben 2010. április 2o-án robbanás történt és tűz ütött ki a British Petroleum (BP) egyik olajfúró tornyán a Deepwater Horizon-on, két nap múlva a torony elsüllyedt, azóta pedig folyamatosan napi 800.000 liter olaj ömlik a tengerbe.

Alapvetően két problémával állunk szemben, egyrészről meg kell állítani az olaj további kiáramlását a tengerbe, másrészről a már meglévő olajfoltot kell semlegesíteni és megvédeni az élővilágot az olajszennyezéstől. Előbbi esetben a legnagyobb problémát az okozza, hogy mélytengeri olaj fúrótorony révén 1500 méteres mélységből tör fel az olaj, így a megközelítés igen nehéz. A BP távvezérlésű tengeralattjárók segítségével próbálta megakadályozni az olajfolyást eddig sikertelenül. Legújabb ötletként felmerült, hogy egy csaknem száz tonnás beton-acél olajfogó kupolát helyeznének a sérült csövekre, majd ebből egy tankerbe pumpálnák az olajat. Másik lehetőségként a BP másodlagos fúrásokat végezne és ezen keresztül a felszínre hozná az olajat, de ennek kivitelezése akár hónapokig is eltarthat.

Mivel az olaj könnyebb, mint a víz, ezért a víz tetején úszik, így a tengeri áramlatok és a szél következtében nap, mint nap nagyobb terülteket hódít el. Az eddig felszínre került olajat minden rendelkezésre álló eszközzel próbálják megállítani, nehogy partot érjen (olajfolt felgyújtása, illetve különböző eszközökkel szűrik, fölözik a tenger vizet). Hagyományos kémiai szereket is használnak, mint a felületaktív anyagok melyek diszpergálják, eloszlatják az olajat, illetve olyan kémiai ágenseket, melyek az olajban található molekulákhoz kapcsolódva segítik lebontani azt.
Az olaj már kis mennyiségben is megakadályozza a vizek természetes oxigénforgalmát így a légzésre és a fotoszintézisre egyaránt káros hatást fejt ki. Az olaj szerves oldószer és méregkeverék, rátapadva a madarak tollára, megszünteti vízhatlanságukat, ennek következtében kihűlnek, így repülni sem tudnak. A madarak megpróbálják megtisztítani magukat az olajtól ekkor azonban bekerülve szervezetükbe, szétroncsolja belső szerveiket. Ezek mind együttesen pedig a pusztulásukhoz vezetnek. Természetesen az összes tengeri élőlény hasonlóan reagál az olajszennyezésre. Mostanra már nemcsak a tengert fenyegeti az ökológiai katasztrófa, hanem a partimenti és a Mississippi deltájának élővilágát is.
 

Íme, néhány "zöld megoldás", hogyan állítsuk meg az olajfolt terjedését anélkül, hogy tovább rombolnánk a természetet.

Egy kis norvég cég kifejlesztett egy szuper nedvszívó ökológiai tőzeget, mely képes a vízfelszínen úszó olaj felszívására. Bár még nem próbálták ki tengeri körülmények között nagy reményeket fűznek hozzá.
 

Egy San Franciscó-i székhelyű non-profit cég ötlete(Matter of Trust) alapján kutya, macska és egyéb házi kedvenc szőrét illetve használt harisnyákat adományozhatunk a szervezetnek, akik ezekből szivacsszerű dolgot hoznak létre, melyek pillanatok alatt magukba szívják az olajat.
 

Nem új ötlet a hajból készült szőnyeg. Először 2007-ben a San Francisco-öbölben a Cosco Busan nevű dél-koreai tartályhajó balesetekor használták a tengerpart megtisztítására. A haj természetes körülmények között a vízből és a levegőből is megköti az olajat, tehát úgy működik, mint egy szivacs. Ezeket a lábtörlő méretű szőnyegeket helyezik el a part mentén, majd amikor a szőnyeget átitatta az olaj laskagomba kerül a szőnyegre, ami kb. 12 hét alatt lebontja az olajat. A szervezet (Matter of Trust), az egész világra kiterjedő hajgyűjtésbe kezdett.


Bioremedációnak nevezzük azt a folyamatot melynek során, a természetes módon jelenlévő mikroorganizmusok képesek a kőolajban levő szénhidrogéneket lebontani (szén-dioxidra és vízre), így megszüntetve az olajfoltokat.  A mikroorganizmusok műtrágya nélkül természetes élőhelyükön is megkezdik az olaj lebontását, de a műtrágya vagy szulfát hozzáadásával hatékonyságuk megötszöröződik. Azonban van egy negatív tényező méghozzá, hogy a velük táplálkozó élőlények lévén bekerülnek a táplálékláncba, így eljutva az emberig is. Ezt a módszert sikeresen alkalmazták az eddigi legsúlyosabb az 1989-es Exxon Valdez hajókatasztrófa olajszennyezésénél is, amikor műtrágyát szórtak ki a Prince William öbölben, hogy elősegítsék a természetesen is jelenlevő baktériumok szaporodását.

forrás:inhabitat.com

A víz erejét és szépségét leginkább a vízesések formájában csodálhatjuk meg, a víz bárhol is ered, akár sziklákat is áttörve, de utat talál magának. Vízesések legtöbbször akkor keletkeznek, ha egy keménykőzetből álló réteg keresztezi a folyóvölgyet, a folyó a gát fölött és alatt lévő puhább kőzeteket fogja gyorsabban lekoptatni. A folyómeder ezáltal egyenetlenné válik, zúgók jönnek létre. Ha az alul lévő gyorsabban pusztuló kőzet nagyon hamar erodálódik vízesés alakul ki. Következőkben nézzük meg a világ leglátványosabb vízeséseit, melyek monumentális méretükkel, hatalmas erejükkel, vagy épp kecsességükkel, de mindenképp lenyűgözik a természet szerelmeseit.

Kaieteur–vízesés

Guyana elsőszámú látnivalója az érintetlen esőerdőben fekszik. A szabadon eső vízesések legnagyobbika, egy Patamona törzsfőnökről kapta nevét, aki itt zuhant mélybe kenujával a Nagy Szellemnek áldozatot bemutatva, hogy biztonságot kérjen népe számára. Azóta a törzs lakói szent helyként tisztelik a vízesést. A víz 250 méter magasról egy homokkő lapról hullik alá és évszaktól függően akár 100 méter szélességű is lehet.

 Langfossen-vízesés

A Langfossen vízesés Nyugat-Norvégiában fekszik. A világ tíz legmagasabb vízesése közül négy Norvégiában található, így 600 méteres magasságával nemcsak Norvégia, de a világ egyik legmagasabb vízesése is. Ellentétben néhány vízeséssel folyamatos vízutánpótlás következtében állandó. Bár Norvégiában már több vízesést állítottak a vízierőművek szolgálatában ezt a csodálatos képződményt egyelőre természetes állapotában figyelhetjük meg.

Inga-vízesés

A Kongói Demokratikus Köztársaság területén Matadi közelében található az Inga-vízesés. A Kongó folyó 15km alatt több szakaszon 96m-t zuhan, legnagyobb zuhataga a Boyoma. A lezúduló víz térfogata alapján a világ legnagyobb vízesése, melynek vízhozama másodpercenként átlagosan eléri a 42.000 köbmétert, ezt kihasználva két vízi erőművet is építettek rá.

Tugela-vízesés

A Dél-Afrikai Royal Natal Nemzeti Parkban lévő Tugela-vízesés a maga 948 méteres magasságával a világ második legmagasabb vízesése, de mindössze csak 15 méter széles és másodpercenként alig egy köbméternyi vízhozama van. A Tugela–vízesést két ösvényen lehet megközelíteni egyikkel a tetejéhez másikkal a lábához lehet eljutni láncos létrák megmászásával.

Yosemite-vízesés

A Yosemite-vízesés Észak-Amerika Sierra Nevada hegységében található. A Yosemite nemzeti Park területén helyezkedik el. 739 méterével Észak-Amerika legmagasabb vízesése, a világon pedig a hatodik.

Ribbon-vízesés

Szintén a Yosemite Nemzeti Park területén található a Ribbon -vízesés, mely csak időszakosan áprilistól-júniusig folyik, majd a következő tavaszi hóolvadásig elapad. A 491 méter maga vízesés egyetlen keskeny zuhatag formájában folyik le a sziklás hegyoldalon. Az El Capitano szikla nyugati oldalán elhelyezkedő vízesés nevét, ribbon messziről keskeny szalagnak látszó alakjáról kapta. Csak lentről van lehetőség megcsodálni ugyanis nincs kiépített út a csúcsra.

Krimml-vízesés

A tiroli Krimml-vízesés 380 méteres magasságával Európa leghosszabb szabadon alázuhanó vízesése. 1687 méter magasan található, így télen a vízpermet jégpáncélt alkot a környező sziklákon, a legzordabb időben pedig maga a vízesés is mozdulatlan jégpáncéllá dermed. A háromlépcsős vízesés a Hohe Tauern Nemzeti Park területén fekszik, a vízesés mellett négy kilométer hosszú jól kiépített turistaösvény vezet.

Plitvicei -tavak

A Horvátországban fekvő, hegyekkel körbezárt Plitvicei Nemzeti Park vízesései környezeti szépségükkel ejtik rabul a turistákat. Talán joggal nevezhetjük Európa egyik legszebb természeti látványosságának. Az önmagában is lenyűgöző szépségű 16 zöldes-kékes színű tavat 92 kisebb-nagyobb zuhatag köti össze. A legnagyobb vízesés a 77 méter magas Veliki Slapot.

Jog-vízesés

Dél -Indiában található Jog-vízesés a Sharavathi folyóból alakult ki és India legmagasabb vízesései közé tartozik 253 méter magasságával. A zuhatag tetején a folyó négy részre oszlik, melyek mindegyike jellegzetessége alapján kapta nevét: a Király méltóságteljesen, az Ordító hatalmas robajjal, a Rakéta félelmetes gyorsasággal és a Királynő kanyargósan, kecsesen ömlik alá.

Rajna-vízesés

Európa legnagyobb vízesése a Rajna-vízesése 15.000 évvel ezelőtt keletkezett. A gyönyörű természeti képződmény a Svájci Schaffusen városnál található, ahol a Rajna folyó keresztül fut Észak-Svájcon. Mindössze 23 méter magas, de 150 méter szélességben hömpölyög alá.

Dudhsagar-vízesés

Az indiai Goában a Mandovi folyón található többszintű Dudhsaga vízesés elnevezése "tengeri tejet" jelent. Ha felmegyünk a lépcsőkön a 309 méter magasságból lezúduló zuhatag tövéhez az ott kialakult tóban fürödhetünk is.

Cirque de Gavarine

Pireneusok Nemzeti Park területén található Spanyolország és Franciaország határán a 3600 méter kerületű óriási amfiteátrum, melyet meredek sziklafalak vesznek körül. Az 1356 méter magasan fekvő Gavarnie városból gyalog vagy szamárháton közelíthető meg. Európa leglenyűgözőbb látványt nyújtó vízesése, ahol a hegyfalakról számos vízér esik alá, melyek közül a legmagasabb a Gave de Pau 422 méterével.

Khone -vízesés

Kambodzsa határához közel, Laoszban található a Khone-vízesés. Monszun idején a vízesés akár 14 kilométer kiterjedésű is lehet, két nagyobb zuhatagra a Khong Phapheng-re és a Somphamit-ra tagolható. Bár magassága mindössze 22 méter vízhozama alapján az ötödik a legnagyobb a világon, ugyanis másodpercenként 11.600 köbméternyi víz zúdul le rajta.

Niagara -vízesés

Kétségtelenül a világ legismertebb és legnépszerűbb vízesése a Kanada és az Egyesült Államok határán elhelyezkedő Niagara- vízesés.  Az őslakosok nyelvén „mennydörgő robaj” névre keresztelt vízesés, mintegy 12.000 évvel ezelőtt az utolsó jégkorszak idején keletkezett. A kanadai oldalon lévő Patkó-zuhatagot és az amerikai oldalon lezúduló Amerikai-zuhatagot a Kecske-sziget választja el. Az öt nagy tóból négy (Superior, Michigan, Huron, Erie) a Niagara folyóba torkollik, mielőtt az Ontario tóba ömlene. Hatalmas vízhozamával, ami akár percenként 168.000 köbméter is lehet, a világ vízellátásának egyötödét teszi ki. Lehetőségünk van több szemszögből is megcsodálni, sétahajó fedélzetén egészen a vízesés lábáig eljuthatunk, de választhatjuk sziklafalon kiépített kanyargós ösvényt, ahol a vízfüggöny mögül vehetjük szemügyre a természeti csodát.

Angel-vízesés

A venezuelai Canaima Nemzeti Park területén lévő Angel- vízesés a maga 979 méterével csaknem 18-szor magasabb, mint a Niagara ezzel a világ legmagasabb egybefüggő zuhataga. A vízesés magas vízállás idején három zuhatagra tagolódik. A lezúduló vizet a 770 négyzetkilométer kiterjedésű fennsík repedéseibe és hasadékaiba bejutó nagy mennyiségű évi 7620mm csapadék táplálja. A bennszülöttek Kerepkupai vízesésnek hívják, de nevét felfedezőjéről Jimmy Angelről, az amerikai pilótáról kapta, akinek hamvait halála után itt szórták szét. Mai napig csak kisrepülővel közelíthető meg a vízesés.

Victoria-vízesés

Afrika legnépszerűbb turisztikai látnivalója a Victoria-vízesés Zambia és Zimbabwe határán található. A Victoria eredeti, makoloktól származó neve Mosi-oa-Tunya, jelentése "mennydörgő gőzölgés", mely a 300 méteres párafüggönyt nézve tökéletesen illik rá. A Viktória-vízesés 1708 méter széles vízzuhatagával a legszélesebb a világon, amely öt nagyobb zuhatagra oszlik: Ördög vízesés, Fő-zuhatag, Lópatkó-zuhatag, Szivárvány-zuhatag és Keleti-zuhatag. A vízesés az esős évszak idején március és július között a leggyönyörűbb. Ha egy kis adrenalin löketre vágyunk nevezzünk be egy vadvízi evezésre vagy akár bungee jumpingoljunk a folyó fölött átívelő hídról.

Iguazú-vízesés

Argentína és Brazília határán terül el az Iguazú-vízesés, mely 275 különálló, szigetecskékkel, és szikla-kiszögelésekkel elválasztott zuhatagba ömlik le a félhold alakú sziklaperemről, átlagban 60 méter magasról. Iguazú-vízesés legmagasabb zuhataga az Union, mely az Ördögtorok-szakadékba zuhan. Nevét a helybéli guarani indiánok adták, melynek jelentése „nagy víz”. Az argentin oldalon a látogatók vízpermet áztatta ösvényeken csodálhatják meg ezt a bámulatos természeti jelenséget.

A spanyol modernizmusnak nevezett szecesszió egyik legnagyobb alakja Antonio Gaudí kinek neve összeforrt Barcelonával. Nem csak épületeket tervezett, hanem a belsőépítészeti munkából is kivette részét alkotásaiban, sőt bútorokat is tervezett. Az organikus építészet magalapítójaként is emlegetik: egyedi stílusára jellemző a mór, gótikus, barokk elemeket ötvözi az általa elképzelt mesevilággal és a természettel. Gaudí stílusát lehet szeretni, nem szeretni csak egyet nem lehet, közömbösnek lenni iránta.

Gaudí számára az áttörést az 1878-as párizsi világkiállítás jelentette, ahol, mint végzős építészhallgató bemutatta terveit. Itt figyelt fel rá Eusebio Güell, gazdag textil gyáros, aki később legfőbb megrendelője, barátja és mecénása lett. Gaudí hamar kialakította egyedi stílusát: szokatlan mértani formákkal, mintás téglákkal, kerámiacserepekkel, kovácsoltvas elemekkel tarkította nem hétköznapi formavilágát. Hét munkája mára az UNESCO világörökség részét képezi.
 

Casa Vicens

Első jelentős munkája a Casa Vicens, melynek tervezésével 1880-ban Vicens Montaner tőzsdeügynök és kerámiagyár tulajdonos bízta meg. Akkoriban az építkezés helyszínéül szolgáló telek Barcelona határain kívül esett. A ház kettős célt szolgát, egyrészt nyári rezidenciaként funkcionált, másrészt a kerámia és azulej (mázas csempe) bemutatására. Az épület különlegességét a külső kerámiaborítás adta. Ez Gaudí egyetlen műve, mely ma is magánkézben van.
 

Güell-kripta
A Güell-kripta eredetileg templomnak készült, de csak az alsó szint a kripta épült meg. A Güell Kolónián található. A kolónia területén Eusebio Güell gróf textilgyárának munkásai éltek. Güell templomot is akart építtetni a kolónia területére, ám pénzügyi problémák miatt, véget kellett vetni az építkezésnek. A mester számos építészeti megoldást itt alkalmazott először.
 

Güell park

1800-as évek végén az iparosodás gyors folyamata révén az emberek egyre inkább eltávolodtak a természettől, a hagyományoktól és a vallástól. Ennek ellensúlyozására, Güell megbízta Gaudít tervezzen egy lakóparkot a Pelada hegyre, mely visszavezeti az embereket a régi értékekhez. 1900-ban el is indult az építkezés, de az arisztokrácia nem volt nyitott a projektre így a közel 60 épületből álló parkból mindössze kettő épült fel. Az 1914-re a közterületek elkészültek, így lakópark helyett közpark lett belőle. Testközelből csodálhatjuk meg a számtalan színű, tökéletes csempézést.
A figyelmes és művészetre érzékeny látogatók észrevehetik, hogy a padok kerámiaburkolatai feliratokat rejtenek, többnyire Mária nevét, illetve rövid verseket, de ezek csak súrló fényben látszódnak.
 

Gaudí két híres lakóépülete a Casa Milá és a Casa Batlló Barcelona híres sugárútján Passeig de Gracián található.
 

Casa Milá

Casa Milá Gaudí legismertebb lakóháza. 1905-1910 között egy gazdag pár megrendelésére készült, státusz szimbólumként. Anyagi korlátok híján Gaudí kiélhette és megvalósíthatta minden elképzelését. A gúnynevén "Kőbányának " is nevezett művében tökéletesítette a természet és az építészet összefonódását. Az egész épületben szinte nem található egyetlen egyenes falszakasz sem, a homlokzat dinamikája a hullámzó tengert idézi, a barlangszerű homlokzatot a kovácsoltvas erkélyek lágyítják meg. A tető kéményei is szobrokat mintáznak, amik egyedülálló megoldásnak számítanak.

Casa Batlló

Josep Batlló textil gyáros már meglévő házát 1904 és 1906 között alakíttatta át Gaudíval. Az eredeti ház Gaudí tanára Emili Salas Cortéd tervei alapján készült, Gaudí csak áttervezte a homlokzatot, de a szerkezetet érintetlenül hagyta. Az épületet két emelettel és kerámialapokkal pikkelyszerűen borított tetőszerkezettel bővítette, mely óriási hüllőre hasonlít. A ház másik közismert neve a Csontok háza a bizarr formájú építészeti megoldások miatt.

Sagrada Família

A Sagrada Família hivatalos neve,Temple Expiatori de la Sagrada Família (A szent család engesztelő temploma). A templom építésének ötlete José María y Bocabella gazdag könyvkereskedőé volt, akinek álma egy olyan székesegyház megépítése volt, ahol rangtól és pénzügyi helyzettől függetlenül mindenki együtt imádkozhat. Barcelona akkori szegénynegyedében kezdték meg az építkezést.  Az épület alapjait Francesc Paula de Villar tervezte, de összeférhetetlenség miatt 1883-ban Gaudít bízták meg a templom építésével, aki az eredeti terveket átdolgozva saját stílusára formálta. A mester 40 évet dolgozott élete főművén, aminek annyira rabja lett, hogy teljes vagyonát is az építkezésbe ölte. Maga Gaudí is tudta, hogy műve megalkotása akár két évszázadot is igénybe vehet főleg, hogy folyamatosan változtatott a terveken. Híres mondása is ebből táplálkozott, mikor megkérdezték tőle mikorra készül el a templom. Ő csak ennyit mondott: "Az ügyfelemnek nem sietős" és a Jövő Templomának nevezte. A sors fura fintora, hogy a templom közvetlen közelében érte baleset, de ekkor már a remeteként a templomban élő mestert senki nem ismerte fel, így a szegények korházába szállították, ahol három nap múlva meghalt. Pápai engedéllyel testét az addigra már elkészült kriptában helyezték örök nyugalomra, így élete főműve lehetett nyughelye.

Gaudí halálakor csak a keleti homlokzat és egy torony és a kripta volt kész. Az eredeti tervek alapján tizenkét 107 m-es, négy 130 méteres és egy 170 méteres középső torony tör majd a magasba. Bár még a befejezéstől messze áll a mestermű, de a székesegyház középső hajójának tetőszerkezete lassan elkészül, így megkezdheti eredeti funkciójának betöltését, így novemberben XVI. Benedek pápa egy szentmise alkalmával személyesen szenteli fel a templomot. A templom elkészítésének végső időpontja az optimisták szerint Gaudí halálának 100. évfordulójára, vagyis 2026-ra tehető.

Az elmúlt évtizedekben a milliomosok között a  legtrendibb dolog a szigetvásárlás volt. Sokan csak azért vásároltak magánszigetet, hogy elbújjanak a világ elől, mások számára ez is csak egy befektetés volt. Az Egyesült Királysághoz tartozó Brit Virgin-szigetek több mint 50 kisebb-nagyobb szigetből áll a Karib-térségben. Ezen a paradicsomi helyen vásárolt magának egy kisebb szigetet (Necker Island) Sir Richard Branson 1979-ben és építtetett minden luxust kielégítő nyaralóhelyet.  Branson nem csak ennek a szigetnek a tulajdonosa, övé Nagy-Britannia is kicsiben, a híres Dubai The Word szigetcsoportból. 

A 30 hektáros paradicsomi helyet korallzátonyok veszik körül. Az Ördög szikla tetejére épült balinéz villából, a Nagy Házból gyönyörű kilátás nyílik a Karib-térségre. 

 Két hatágyas szoba és két lakosztály várja a vendégeket. Emellett további hat Bali ház is a vendégek rendelkezésére áll, melyek a sziget különböző pontjain épültek. A sziget épületei minden képzeletet felülmúlnak, csak szuperlatívuszokban lehet beszélni mind az építészeti megoldásokról, mind a berendezésekről, melyek tökéletesen illeszkednek a balinéz stílusvilágba.

A sziget mind a pihenni vágyók, mint az aktív kikapcsolódás szerelmeseinek egyaránt számos lehetőséget nyújt. Természetesen nagy választékban állnak rendelkezésre a legkorszerűbb vízi sporteszközök, mint: szörf, vízisí, tengeri kajak, vitorlás stb., emellett a teniszpályán és a konditeremben is levezethetik fölösleges energiájukat a nyaralók.

Látnivalókban sincs hiány:pár perces hajóúttal megközelíthető a Virgin-szigetek egyik legnagyobbja a Virgin Gorda, ami igazán lenyűgöző hely. A szigetet a 400 méter magas Gorda-csúcs uralja, a parton a hatalmas gránitsziklákkal körbevett strand a The Bath található. A sziget déli oldalán a Devil's Bay pedig remek hely a búvárkodás szerelmeseinek.

A sziget nem csak nyaralásra, kikapcsolódásra tökéletes hely, de esküvői helyszínnek sem utolsó, így gondolta ezt Larry Page a Google egyik alapítója és tulajdonosa is, aki itt fogadott örök hűséget feleségének. Branson jó üzletember révén a szigetet bérbe adja, maximum 28 főre, amihez természetesen a 60 fős személyzet is jár. Nagyon mélyen a zsebünkbe kell nyúlnunk, ha itt szeretnénk tölteni akárcsak egy éjszakát is, aminek az ára 51.000 dollár. A paradicsomi sziget nyaralói között pedig nem kisebb nevek tűnnek fel, mint a néhai Diana hercegnő, Steven Spielberg vagy Robert De Niro. www.neckerisland.virgin.com

képforrás:www.islandhideaways.com

A Karib-tengeren, Puerto Rico partjai mentén található Bioluminescent Bay vagy Bio Bay egyike a világ érintetlen csodáinak. Vieques sziget partjainál elhelyezkedő öböl ugyan nem egyedülálló jelenség a világon, de a leglátványosabb biolumineszcens öböl. Hogy pontosan miről is van szó? A biolumineszcencia, élő organizmusok kémiai reakciója (fény a luciferinnek nevezett vegyület oxidációjakor keletkezik és ezt a reakciót a luciferáz enzim katalizálja) általi fénykibocsátást jelent, hő leadás nélkül, ezért „hideg” fénynek is szokták hívni. Szerepe lehet a párválasztásban, táplálkozásban, védekezésben, kommunikációban stb. Ebben a konkrét esetben ezt a jelenséget a Dinoflagellátákhoz (ostoros egysejtűek) tartozó planktonikus, ostoros egysejtűek hozzák létre. Az öböl sekély vize, szűk kijárata a tengerre és a mangrove erdők tökéletes életfeltételeket biztosítanak a dinoflagelláták számára. A mangrove fák vízbe hulló levelei, elhalt ágai és gyökerei ugyanis hatalmas szervesanyag-utánpótlást jelentenek, mely kedvez a B12 vitamint termelő baktériumok jelenlétének, ami pedig nélkülözhetetlen az egysejtűek számára.  A dinoflagellátáknál a mechanikai stresszhatás, illetve már nagyon kis nyomásváltozás is kiváltja a lumineszcenciát. Tehát a vizet ért legkisebb zavar is generálja a kémiai reakciót, ami a csónakok közelében vagy akár az úszó ember által megkevert vízben megdöbbentő fényeffektusokat eredményez.
Az öbölre a 17. században spanyol felfedezők bukkantak, akik a fényjelenséget az ördög művének tekintették, így megpróbálták megakadályozni, hogy az öböl vize keveredjen az óceánnal, ezért hatalmas sziklákat gördítettek a víz útjába. A sors iróniája, hogy mivel csökkent a vízáramlás az öböl és az óceán között, megnövekedett a víz B12 vitamin szintje, ennek következtében a dinoflagelláták koncentrációja megnövekedett, így megsokszorozva a ragyogást. Ma egy liter vízben közel 250.000 biolumineszcenciára képes egysejtű van, ezzel ez a világ a legnagyobb koncentrációjú helye. Vieques szigetet 1941-től 2003-ig az Egyesül Államok Haditengerészete katonai gyakorlótérnek használta. Prominens személyek és helyi tüntetők nyomásának hatására 2003-ban a haditengerészet kivonult a szigetről, azóta közkedvelt turistacélpont. Bár az öbölben az úszás már nem engedélyezett, az éjszaka vezetett kajaktúrákon megcsodálhatjuk ezt a fantasztikus látványt.

képforrás:www.weburbanist.com

Mindegy, hogy a dzsungel mélyéről, hatalmas sziklákról vagy egy sebes folyású folyóról  van szó az emberek hidakat építenek, hogy legyőzve a természet állította fizikai akadályokat átjussanak a túloldalra.  A hídépítés egyidős az emberiséggel, kezdetben a természet adta képződményeket használták (kidőlt fatörzsek, liánok). Évezredeken keresztül használták a fatörzsekből készített gerendahidakat, két végén rögzített kötelekből függesztett hidakat stb., melyek a mai modern hidak alaptípusai voltak. A bemutatásra kerülő hidakat kizárólag gyalogosok használják. Főleg a fejlődő országokban (+néhány kivétel, mint Svájc, Írország stb.) a mai napig találkozhatunk ezekkel a szerkezetekkel. A mai szemmel nem túl biztonságos hidak, állapotuktól függetlenül számos helyen a helyi lakosság számára az egyetlen lehetőséget jelentik az átkelésre természetesen vannak kivételek, melyek csak a turisták igényeit elégítik ki. Nézzük a világ legfélelmetesebb hídjait a teljesség igénye nélkül. A fotók önmagukért beszélnek.

Tipp: 10 lélegzetelállító gyaloghíd

Loboc-híd, Fülöp-szigetek

Ghasa, Nepál

 Kakum Nemzeti Park, Ghana

Taman Negara Nemzeti Park, Malajzia

Arenal-híd, Costa Rica

Inka- híd, Peru

Kashmir, India

Cherraphunji, Meghalaya, India

Új-Zéland

India

 Kabua, Kongó

Trift glecser, Svájc

Capilano, Kanada (romesz ajánlása)

Carrick-a-Rede, Írország

Hussaini – Borit tó, Pakisztán

 forrás:dirjournal.com

 Tipp: 10 lélegzetelállító gyaloghíd

Az ökoturizmus egyik kedvelt formája az adrenalin függő turisták számára a cápaturizmus. A cápák egyharmadát veszélyezteti a kihalás főleg az orvhalászat miatt. Tény, hogy veszélyes ragadozók jól jövedelmező üzletágat jelentenek élve is, de az állatvédők és biológusok is felhívják a figyelmet, hogy hosszútávon a cápaturizmus megváltoztathatja természetes viselkedésüket, ami szintén negatívan hathat túlélésükre. 

Dél-Afrika partjait joggal nevezhetjük a cáparajongók Mekkájának. Eddig körülbelül 126 cápafajt figyeltek meg a környéken, a legnagyobb népszerűségnek kétségtelenül a nagy fehér cápa örvend.  A nagy fehér cápák kedvelt helye az élelemben (fókák, pingvinek stb.) gazdag partvidék, különösen a Fóka-sziget, ahol a mindössze 400 méteres sziklazátonyon akár 60 ezer dél-afrikai medvefóka is összezsúfolódik, így ez a legmegfelelőbb hely a megfigyelésükre.  A legmerészebbek a hajók oldalához erősített ketrecben lemerülve ismerkedhetnek meg a hírhedt cápákkal.  Mivel a fehér cápák a felszínen táplálkoznak, így nincs szükség búvárgyakorlatra, mindösszesen neoprén ruhába kell bújnunk és snorkel felszereléssel beállni a ketrecbe és várni felbukkanásukat. A ragadozókat halvérrel, és a csak beetetésre szolgáló csalival vonzzák a ketrechez, ami azt jelenti, hogy az utolsó percben kirántják a cápák szája elől a húsdarabot.  Szigorú előírásokat kell betartani a túravezető cégeknek, az állatokat szigorúan tilos etetni, ellenkező esetben bevonják az engedélyüket.

Bizonyos helyeken lehetőség van a nem kevésbé veszélyes kékcápákkal szabadon együtt úszni láncruhában, de választhatunk kevésbé veszélyes tigris- vagy bikacápákat is. Mexikóban pedig a világ legnagyobb cápáját a cetcápát csodálhatjuk meg, hatalmas mérete ellenére ez a legveszélytelenebb az emberre nézve, mivel csak planktonokkal táplálkozik.

A cápák szívesebben táplálkoznak tonhallal vagy fókákkal, mint emberrel, azonban minden merülésnek vannak kockázatai. A vadállatok kiszámíthatatlanok, így, hogy ne érje a cápaturistákat meglepetés mielőtt közelebbről megismerkednének ezekkel az állatokkal, oktatáson kell részt venniük, ahol felkészítik őket a váratlan helyzetekre. Cápaturizmus ellentmondásos téma, sokan ugyanis attól tartanak, hogy az ember megjelenése káros hatással lesz, a tengeri ökoszisztémában a tápláléklánc csúcsát elfoglaló cápákra. A cápák száma ugyanis a mesterségesen rendelkezésre álló élelemtöbblet miatt emelkedni fog, ezzel pedig súlyosan megváltozhat a természetes ragadozó-zsákmány ciklus. Másik aggodalomra okot adó dolog a cápák természetes viselkedésének megváltozása, erre hívják fel a figyelmet a biológusok. A beetetés miatt a táplálékszerzést összekötik a hajók és emberek jelenlétével, így míg eddig csak véletlen folytán kerültek kapcsolatba az emberrel, a turizmus hatására adaptálódnak és a viselkedésváltozások súlyos hatással lehetnek, akár növelve a cápatámadások gyakoriságát. Egyes helyeken, mint a San Francisco-tól nem messze fekvő Farallon-szigetek körüli vizeken betiltottak minden csalogatási módszert (halvér stb.) ezzel is védve a cápákat a turisták kíváncsiskodó tekintete elől.

A 2010-es Foci Vb idejére a Dél-Afrikából induló cápatúrákra a foglalások száma megduplázódott, azt is mondhatjuk beteltek a hajók.  A cápaturizmus méreteit jól jelzi, hogy olyan utakat is szerveznek, amelyek során a kalandvágyó turisták két hét alatt végigjárhatják az összes fontosabb afrikai zátonyt. Amellett, hogy ez a fajta turizmus igen veszélyes, rendkívül költséges is. Tehát igen mélyen az zsebünkbe kell nyúlni, ha akár csak néhány percig látni szeretnénk ezeket a nagyszerű állatokat.

képforrás:goinoffsafaris.com.au,Gianluigi Guercia,Dan Kitwood

Mi jut az eszünkbe amikor a  város szürke betonrengetegében sétálva egyszer csak meglátunk egy lávafolyást? Talán, hogy eljött az Armageddon? Nem, szerencsére nem erről van szó! Csak Edgar Müller, a 3D-s utcai festészet egyik úttörője, használja az aszfaltot, mint a vásznat és játszik az érzékeinkkel. Egy igazán jó háromdimenziós festmény tökéletes illúziót kelt.  A technikát, mellyel ezek a festmények készültek anamorfizmusnak hívják és a középkor óta alkalmazzák a legnagyobb festők köztük (Michelangelo, Leonardo).  A német művész festett már vízesést, lávafolyamot, barlangot. A hatalmas 250 négyzetméternyi jeges szakadékot 3 asszisztensével öt napon át készítette. Itt megnézheted hogyan készültek: http://www.metanamorph.com/

képforrás: www.metanamorph.com

Madagaszkár egyik legkülönlegesebb természeti képződménye a tsingy, ami a helyiek nyelvén annyit jelent: "ahol nem járhatunk gyalog". A tsingy egy mészköveken létrejött karszttípus, mely az évezredek alatt a csapadék oldásos tevékenységének eredményeként jött létre.

A 30 méteres tűszerű képződményeket, mély erdős szurdok tagolja és az átszivárgó esővíz mély barlangokat vájt ki. A szigeten több helyütt is találkozhatunk ezekkel a tűerdőkkel: Ankaranai-, Bemarahai-, Namoroka- és Bemarivo karszton. Szerencsére ellentétben a sziget többi részével ez a zord vidék áthatolhatatlanságával távol tartja az embert, de számos állatnak és növénynek nyújt otthont. Az Ankarana alatt élnek a Föld egyedüli barlanglakó krokodiljai, melyeknek a száraz évszakban a föld alatti folyók nyújtanak menedéket. Nem jelentenek nagy veszélyt az emberre, mert a barlangokban lévő alacsony hőmérséklet miatt igen "lassúak" ellentétben a vastag bőrű angolnákkal, melyek igen agresszívak gyakran támadnak meg gumicsónakokat. A Bemarahai Tsingy Nemzeti Park a Világörökség része, ami a szigeten őshonos húsz makiféle közül számos fajnak ad otthont, köztük a Decken-szifakanak (képen) és a véznaujjú makinak is. A sziget madár-, kétéltű- és hüllővilága is igen sokrétű és sérülékeny, amit jól mutat, hogy a világ valaha volt legnagyobb madarát, az Elefántmadarat az 1600-as évekre kipusztították. Madagaszkáron kívül Brazília, Új-Guinea, Nyugat- és Kelet-Ausztrália, Sarawak (Malaysia), Tanzánia és Kenya területén is találunk hasonló karsztképződményeket.