Világutazó

A mikronéziai Karolina-szigetcsoport egyik szigete, Ponape egy különös településről ismert. Mikronézia legismertebb régészeti lelete Nan Madol kővárosa, melyet Mikronézia vagy a Csendes-óceán Velencéjeként is emlegetnek. 

A város 90 mesterséges szigetből áll, melyek nagy része a XIII. és XVII. század között épült. A szigeteket 9 méter magas és 4-5 méter széles fallal vették körül és Velencéhez hasonlóan sekély csatornák választottak el egymástól őket. Mintegy 1000 ember lakott itt évszázadokon át. A mértani pontossággal kialakított épületek 4 m vastag kristályosodó bazalttömbökből álltak, melyhez a szigeten a vulkáni működés következtében létrejövő fekete bazaltot használtak. A mai napig rejtély hogy pontosan hogyan építették fel a várost, melyhez 240 tonnányi bazaltot használtak fel. A hatszögletű hasábos szerkezetű bazalttömbök mindegyike nagyobb és nehezebb volt, mint a gízai piramis építőelemei. A helyi őslakosok szerint, akik egyenes ági leszármazottai a város alapítóinak, a köveket lebegtetve, vízi úton hozták a sziget keleti részén található bányából és hozták létre a települést. A kutatások szerint minden egyes sziget más és más célt szolgált; külön szigete volt a papoknak, varázslóknak, harcosoknak, kézműveseknek, hajókészítőknek, élelmiszer-készítőknek és a nagyobb arisztokrata családoknak, de a legtöbb sziget, temetkezési helyként szolgált. Nan Madol egy zárt világ volt vallási szertartások helyszíne, amit alátámasztanak a máig megmaradt romok, melyek többsége vallási építmény lehetett. A szigetek lakói a mennydörgés istenét tisztelték és különböző tengeri állatokat tartottak „szent tavakban”, főleg angolnákat. Máig négy jó állapotban lévő mauzóleum maradt meg a szigeteken, ám az épületek többsége annyira lepusztult, hogy a pontos magasságuk sem határozható már meg.  Állítólag a szigetek alatt menekülési alagutak voltak a nyílt óceán felé, azonban még a mai napig nem tudták feltérképezni ezt a csatornarendszert. Ma csónaktúra keretében látogathatók a szigetek a nagyközönség számára.