A mai posztban Kisgyörgy Éva - Travellina osztja meg velünk az egyik legkülönlegesebb utazási élményét. Ajánlom figyelmetekbe Travellina honlapját, ahol további számos érdekességet olvashattok!
A hegyi gorillákból már csak mintegy 700 él szabadon a világon, mind Kongó, Ruanda és Uganda találkozásánál, így természetes közegükben csak ezekben az országokban lehet meglátogatni őket.
Semmilyen állatkerti látogatás, olvasmány, mások által előadott élménybeszámoló nem készíti fel az embert arra a megrázó érzésre, amikor belenéz 1-2 méterről egy gorilla szemébe természetes lakóhelyén, az erdő közepén. A gorillalátogatás nem olcsó mulatság, 500 dollár az engedély. Mivel még ilyen ár mellett is meglehetősen nagy rá a kereslet, érdemes hónapokra előre lefoglalni. Az engedélyek száma ugyanis meglehetősen korlátozott: a gorillacsaládokat csak egy-egy 8 fős csoport látogathatja meg egy nap, egy órára. Jelenleg Ruandában 9, Ugandában 5 család látogatható, Kongóban nem szerveznek ilyen utakat.
Időnként előfordul, hogy egy-egy ruandai vagy ugandai család áttéved Kongóba, így aznap még kevesebb a kiadható engedélyek száma. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy ezért az árért vörös szőnyegen visznek majd a gorillák elé: meglehetősen járatlan utakon, sűrű őserdőben kell őket megtalálni, 3000 méter tengerszint felett, hegynek felfele kaptatva. Természetesen minden csoporttal helyi fegyveres kísérők is mennek, egyrészt mert ők jobban ismerik az utat hozzájuk, másrészt megvédeni a látogatókat a vadállatoktól és a vadállatokat az emberektől.
Mondanom sem kell, hogy abban a pillanatban, amikor az ember szembe találja magát egy 200 kilós ezüsthátúval, akkor nem számít se a fáradtság, se az eső, se a szúrós növények, se a magas árfekvés. Óriási élmény. A mi csoportunk ráadásul egy olyan családot látogatott, ahol volt egy 2 napos újszülött - neki csak a feje búbját láttuk, de kísértetiesen hasonlított egy hajas kisbabára.
A gorillák egyáltalán nem bánták a látogatást és nagyon érdeklődően, barátságosan fogadtak minket, a felnőttek egykedvűen rágcsálták a bambuszt, a kicsik játszottak, birkóztak, nyoma nem volt semmiféle King-Kong mítosznak.Vegetáriánus, kedves, imádnivaló mackók.
Sajnos még mindig sok az orvvadász, akik csak azért képesek lelőni őket, mert Kínában még mindig divat a gorillamancsból készült hamutartó. Szerencsére a helyiekben mára tudatosult, hogy a turizmusból jóval több bevételt kapnak, mint az orvvadászatból, így éjjel-nappal járőrök cirkálnak az erdőkben. További fotók, valamint tudnivalók a gorillákról a Travellina oldalon.
