A metró szó eredetileg a "Metropolitan Raliway" (az első londoni földalatti-rendszer neve után) kifejezés rövidítéséből származik, nagyvárosokra jellemző közlekedési eszköz, melynek eredeti funkciója, hogy az embereket gyorsan eljuttassa A pontból B pontba legtöbbször föld alatt.

A következőkben a moszkvai metró esetében azonban  azt láthatjuk, hogy bizonyos esetekben önmagán túlmutatva az adott kor különleges politikai-ideológiai eszközévé, egyben idegenforgalmi látványossággá válhat.

A moszkvai metró, mélyen a város alatt fut 301 km hosszan, több mint 9000 metrószerelvénnyel , 12 metróvonalon 182 állomáson keresztül. Egy átlagos hétköznapon 7 millió utas használja, így a moszkvai a tokiói után a világ második legforgalmasabb metróhálózata.

Ám a puszta közlekedési funkciónál többet jelent, aki a moszkvai metróval utazik egy pazar látványvilágú és különleges atmoszférájú föld alatti városban érezheti magát.
Létrehozásakor a hétköznapjaik sivárságából egy ideologizált pazar "sztálinbarokk"  világba akarták eljuttatni az embereket, mely gyökeres ellentéte volt otthonaiknak.  A költségvetést nem kímélve a kor legjelesebb művészei, a legdrágább építészeti  anyagokat és eljárásokat felhasználva alkották meg. A sztálini korszak állomásai tehát méreteikkel,  gazdag díszítésükkel ámulatba ejtették és ejtik mai napig az embereket. Némely állomás óriás kristálycsillárjaival bálteremre mások boltíveikkel és kazettás mennyezetükkel templomra emlékeztetnek.  A szobrok, domborművek és egyéb díszítőelemek a szovjet korszak szimbólumrendszerét alkalmazva a forradalmat, Lenint, a Vörös Hadsereget vagy épp a dolgos népet ábrázolják.

Legmélyebb állomása (a Győzelem park) 84 méterrel a földfelszín alatt található, s itt van a világ leghosszabb mozgólépcsője is (126 méter, 740 lépcsőfok).A sztálini időkben egyes belvárosi állomások díszítettsége még a Kremlével is vetekedett (és vetekszik ma is). Az állomások többsége a sztálini klasszicista illetve szocialista realista stílusban épült.