Luxemburg egy mini állam, nagyhercegség Északnyugat-Európában. A 2 586 km² területen fekvő városállamot földrajzi fekvése fontos stratégiai és katonai helyszínné tette történelme folyamán. Az ország 1815-ben, a bécsi kongresszust követően nyerte el a nagyhercegségi rangot I. Vilmos holland király uralkodása idején.
1867-es londoni egyezmény aláírása után örökös semlegességét és demilitarizált státust kapott Luxemburg. 1890-ben nyerték el függetlenségüket, amikor Adolf nassaui herceg megalapította mai napig uralkodó Nassau-Weilbourg dinasztiát. Mai államformája örökletes és alkotmányos monarchia.
Az irigylésre méltóan gazdag, jóléti állam fővárosa a festői szépségű Luxembourg. Ezer éves történelmének kezdetén 963-ban, Siegfried (Sigefroy),Ardenek grófja megszerezte az Alzette folyó partján álló kis római erődöt, Lucilinburhus-t („Kis Erőd”). Fokozatosan bővült a város, a 14. században kolostorokat, templomot, kórházat, piacot az erőd köré építették. A mély folyóvölgy szikláiba vájt városfalat ebben az időben kezdték felépíteni. A háromszoros falat 24 bástya védte, ezeket 23 kilométernyi kazamata kötötte össze. Ezeréves története során a várat húsz alkalommal ostromolta ellenség. 1354-ben a város Luxemburg Nagyhercegség fővárosa lett."Észak-Gibraltárja " címet adták Luxembourg városának, olyan erős védelmi erődítménnyel büszkélkedett. A több évszázadon átívelő katonai építészet csodálatos példája volt egészen a lerombolásáig. Az 1867-es londoni örökös semlegességet kimondó egyezmény aláírása után, a nagyhercegséget kötelezték, hogy a várost körülvevő falakat lebontsák és erődítményének 1,8 km2-nyi területét nyitott várossá alakítsák.
Az egykori erőd, ami köré a főváros és az ország épült mára elpusztult, de az alatta fekvő 23 km hosszú és 40 méter mély, 40.000 m2 alapterületű kazamaták egy része fennmaradt. A bombabiztos helyiségekben mintegy ezer katonát tudtak elszállásolni a felszerelésükkel és lovaikkal együtt, de fegyver- és lőszergyártó műhelyeknek, konyháknak, sütödéknek és vágóhidaknak is helyt adott.
Fort Thüngen
A régi, 17-18. századi negyede a Bock-sziklától délre terül el. A Marché-aux-Poissons negyed volt az első szabadtéri területe, itt található a 10. században épült, gyönyörű templom a Méchelskierch (Szent Mihály templom). 987-ben kezdték építeni a várban a későbbi Szent Mihály-templom elődjét.1688-ban nyerte el mai formáját egyesítve a román és barokk építészeti stílust, felújítása után is megőrizve eredeti stílusjegyeit.
Szent Mihály templom (Méchelskierch)
Notre Dame katedrális
A főépület, egykori jezsuita templom a 17. században épült késő gótikus stílusban, reneszánsz díszítő elemekkel. Az északi oldalon Szűz Mária szobor díszíti a kaput. A nagyhercegi család generációi a kriptában vannak eltemetve. A háromhajós székesegyház három karcsú tornya a város szinte minden pontjáról látható.
Adolphe híd (Adolphe-Breck)
A hidak (96 híd van) közül kiemelkedik az Adolphe híd (Új híd) 1900-1903-ban épült, ahonnan mindkét irányból gyönyörű kilátás nyílik a városra. A híd készítésekor az akkori világ legnagyobb fesztávú (153m) hídja volt.
Nagyhercegi Palota (Groussherzogleche Palais)
Luxembourg szívében találjuk a Hercegi Palotát (1572), ez Luxemburg Nagyhercegség, az uralkodó hercegi család otthona.
II. Vilmos (Guillaume II.)
Arany Hölgy (Galle Fra)
A luxembourgi belváros egyik nevezetessége az oszlop tetején található aranyszobor.A 21 méter magas gránit obeliszk tetején áll egy női alak aranyozott bronzszobra, kezében babérkoszorút tartva. 1923-ban készült az I. Világháború áldozatainak emlékére.
Passerelle Völgyhíd (Passerelle Viaduct)
A Petrusse völgyén átívelő (Öreg híd) 45 méter magas viadukt 1859-1861 épült.
Az ország 1948-ban adta fel semlegességét, s egy évvel később csatlakozott a NATO-hoz, majd 1951–ben az Európa Szén- és Acélközösség, 1957-ben alapító tagja volt az Európai Gazdasági Közösségnek (az Európai Unió elődjeként kezelhető szövetség), 1960-tól pedig a Benelux államok tagja. Az Európai Unió több fontos intézményének is Luxemburg ad otthont: Európai Bíróság, Európai Számvevőszék, Európai Beruházási Bank.
Igazi kozmopolita város, amely ennek ellenére megtartotta a személyes varázsát!
A luxemburgiak jelmondata:"Azok akarunk maradni, amik vagyunk".
1994 óta, az erődítmények és az óváros az UNESCO világörökség része.