A három vulkánból kialakult kis sziget a Csendes-óceán déli részén Chile partjaitól 3600 kilométerre található. A szigetet számos névvel illetik, a bennszülött lakosok nyelvén Rapa Nui-nak (Nagy Evezőnek) hívják, de elterjedt megnevezés "A világ köldöke" is, mely a legenda szerint az egykor bőséges élelemforrásokra utal. A hivatalos neve azonban Isla de Pascua (Húsvét sziget), nevét onnan kapta, hogy 1772-ben a Holland Nyugat-Indiai Társaság expedíciójának vezetője Jacob Roggeveen Húsvét vasárnap fedezte fel.
A lapiták, a polinézek ősei 400-ban érkeztek a szigetre és letelepedtek. A régészti leletek alapján valószínűleg kétféle népcsoport lakta a szigetet a rövid- és hosszúfülűek, akiket a szobrok is ábrázolnak.
A szigetet virágkorában 11.000 lakták, ezt a tömeget azonban nem tudta eltartani a sziget, megjelentek a túlnépesedéssel együtt járó problémák: természeti erőforrások kiapadása, éhínség. Ez évszázados belháborúkhoz vezetett, mely megtizedelte a lakosságot. A 18. században a sziget felfedezését követően megjelentek a betegségek és a rabszolga kereskedelem. A 19. századra mindössze 100 főre csökkent az itt élők száma.
A világ egyik legelszigeteltebb szigetén csak egy város, Hanga Roa van, a mindössze 3800 szigetlakó többsége itt él.
A sziget fő látványossága és egyben legnagyobb rejtélye is a partok mentén sorakozó hatalmas kőszobrok (moai), melyek a szigetet "védik". A majd 1000 szobrot a sziget Rano Ravaku nevű vulkánjának szikláiból faragták ki. A kőszobrok magassága 3 és 12 m között változik, tömegük eléri a 20 tonnát is. A becslések szerint egy-egy szobor elkészítéséhez 30 férfi egy évnyi munkájára volt szükség. A sziget partvonalán szétszórva 600-nál is több ismert moai helyezkedik el, a vulkán sziklabányájában további 400 befejezetlen található, melyeknek faragását abbahagyták, hogy miért azt pontosan nem lehet tudni. Egyes feltételezések szerint elfogyott a mozgatásukhoz szükséges faanyag a szigeten, bár a bennszülöttek máig vallják, hogy a szobrokat egy természetfeletti erő, a „mana” mozgatta. Valószínűleg a faágak és növényekből font kötelek segítségével vontatták, majd rámpa segítségével állították fel a szobrokat.
A kutatók elképzelése szerint a kőszobrok korábban azt a célt szolgálták, hogy a törzs eltávozott tagjainak lelkét őrizzék, tehát nem védelmi, sokkal inkább vallási szerepet töltöttek be. A moaikat legtöbbször csak, mint fejek aposztrofálják, de nagy részük rendelkezik törzzsel és karokkal is.
Bár a sziget a maoikról híresült el, számos más érdekességet is rejt (pl: eddig megmagyarázatlan, hogy a szigetlakók tudtak írni, saját írásjeleik voltak, melyek nem hasonlítottak semmilyen másik nyelvhez).
Az 1970-es években a sziget talajából mutattak ki egy megdöbbentő hatású vegyületet, melyet a Rapa Nui után, rapamicinnek neveztek el. Kezdetben gombaölő tulajdonsága miatt, majd kilökődésgátló szerként illetve rákgyógyszerként használják. A legújabb kutatások központjában pedig élettartam meghosszabbító hatását vizsgálják.
