A Kondor-Túra Társaság tagjának, Gyurgyónak, tavalyi Fekete-tengeri motoros élményeiről már olvashattatok nálunk. Idén nyáron a Sasok földjét vagyis Albániát vette célba. Íme egy kis ízelítő kalandjaiból. A teljes úti beszámolót itt olvashatjátok.
Shqipëria, ahogy maguk az Albánok nevezik földjüket, magyarul a Sasok Földjének fordítható. A köztudatban nem a legbiztonságosabb turista célpontok között tartják számon a helyet, aminek nyilvánvalóan van is némi alapja. Magam sohasem tapasztaltam negatívumot sem a hatóságokkal, sem a polgárokkal kapcsolatban. A közúthálózat nagy része (kb 60%-a burkolatlan, amit sokan offroadnak neveznek (és gyakran tényleg kihívás), én hardroadnak becézem a megkülönböztetés végett.
Eddigi útjaim során sokat emlegettem, hogy a legkiválóbb motoros célpont egy magamfajtának a Balkán lehet, ha kalandra vágyik az ember fia, irány Albánia!
Mindenképpen jó kompromisszum bárki számára, aki netán vágyik egy kis offroad „kikapcsolódásra”, tudja értékelni a természet közelségét és felül tud emelkedni a buta rémhíreken, netán pont azért vágyik oda, hogy saját tapasztalataival átélhesse vagy cáfolhassa azokat.Az út 18 napig tartott, kb 4500 km-t tettem meg ez idő alatt, persze nem a legrövidebb aszfalt utakat kerestem. Igazi útvonalterv nem volt, csak vázlat, szokás szerint.
A következő érdekes úti célpont immár Albánia belsejében Koman volt, ahová azért érdemes elmenni, mert egy felduzzasztott hegyi folyón (víztározón) komppal el lehet hajókázni Fierzéig. Kb. 3 óra a meredek sziklafalak, gyönyörű hegyek között. Az oda vezető út utolsó 20km-e aszfalt volt ugyan, de nagyon meggyötört állapotban, ide megfelelő futómű nélkül utólag költséges szórakozás eljutni. Megérkezvén szembesültünk a ténnyel, hogy a komp nem közlekedik, mivel elromlott… Beszédbe elegyedtünk egy francia házaspárral, Monicával és Pierrel, akik már két napja várták ott parkoló lakóautójukkal, hogy esetleg megjavítják a szerkezetet.
Visszafordulni nem szoktam, és végre találkoztam egy újabb nem hétköznapi kihívással. Az egyik ottani kis bár tulajdonosával, Marioval megegyeztem, hogy az ő édesapja ladikjával lecsorgunk Fierzéig. Persze nem ingyen, 70 eurót kért a maffiózó a szállításért. Ami nem kevés összeg, de a franciákat rábeszéltük, hogy tartsanak velünk, ha már kompozni nem tudnak, legalább sétahajózzanak egyet, és így beszálltak a költségbe. Amikor megérkezett a kis hajó, elgondolkoztam, hogyan is képzelik az XT bepakolását, de nem sok időm maradt mélázni, megfogtuk és kézzel beemeltük négyen.
Szinte meglepődni sem volt időm, Mario, aki jól beszélt angolul, mutatott egy fényképet, amelyen 5(!) motor volt a csónakban… Tehát minden ok volt, a következő 3 óra felejthetetlen élményt adott. Kompon hajózva teljesen más lett volna, sok utas között, magas fedélzeten. A komp díját nem tudom mennyibe került volna, de nem is érdekelt belegondolva a két utazás közötti különbségbe. A motor kiemelésekor adódott egy kisebb malőr, a palló kicsúszott, de szerencsére nem esett a vízbe a Bárány. Letört a rendszámtábla-tartóm, amit a porban fekve 40 fokos melegben visszacsavaroztam.
Kép és szöveg: Gyurgyó Ha kíváncsi vagy Gyurgyó további kalandjaira kattints ide.
Neked is van érdekes utazási élményed? Küldd el nekünk!