A Halál völgye - vagyis a Death Valley - mintegy 14000 négyzetkilométeren fekszik Kalifornia és Nevada határán, és ezzel a terjedelemmel meg is szerezte az USA legnagyobb nemzeti parkja címét. A névválasztás nem a véletlen műve, ugyanis ebben a forró katlanban minden a túlélésről szól.
Death Valley nem más mint egy hegyekkel körülvett hatalmas természetes kemence, ahol nyáron gyakran emelkedik 50 fok felé a hőmérséklet, próbára téve minden nemű életet. A 57 fokos meleg rekordját egyedül a Sahara döntötte meg (57.7C) és ezzel ugyan, ha nem is a világ, de Amerika legforróbb sivatagává lépett elő a Death Valley. Egy újabb rekord, ha még valaki számolná... Mivel a nyári hónapokban itt extrém hőmérsékleti viszonyok uralkodnak, ezért mi a Márciust választjuk remélve hogy még nem fűtöttek be nagyon az égiek, de tévedünk... A déli órákban már 35 fokot mutat a hőmérő, és még mindig melegszik az idő. Ezek a szélsőséges körülmények ellenére is különleges látványt nyújt a tavaszi sivatag, kifejezetten a légkondis autó kényelméből.
Kényelem ide vagy oda a Mosquito flat homokdűnéinek nehéz ellenállni, így rövid sétára indulunk, amiért el is nyerjük méltó jutalmunk. Félreértés ne essék, nem találunk kincsesládát a homokba rejtve, de a tavasz itt igazi bónusz és a virágzó sivatag vidám látványával ajándékoz meg minket. Sárgába öltözött bokrok mutatják, hogy létezik egy kevésbé kíméletlen arca is ennek a gyilkos sivatagnak. Nem visszük azért túlzásba a sétát, hogy tartalékoljuk az energiánkat és már haladunk is tovább a Scotty Castle felé, ami egy igen furcsa színfolt a park északi csücskében.
Ha egyetlen szóval kéne jellemeznem a Scotty Kastélyt, a szürreális épp megfelelő lenne. Az egész völgy egy futurisztikus sci-fi forgatási helyszínére emlékeztet, és valahogy sehogy sem illik ebbe a Star Wars hangulatba egy mediterrán stílusú luxus palota buja pálmaligettel körülvéve. Felmerül bennünk a kérdés, hogy vajon kinek jut eszébe egy ilyen pazar hétvégi nyaralót felépíteni a legforróbb sivatag közepébe? Mindenesetre mi hálát adunk az enyhülést adó pálmafákért, még ha csak rövid időre élvezhetjük is az árnyékukat. Majd újabb ¾ óra autókázás következik keresztül a forró sivatagon, amit monotonnak semmiképp nem jellemeznék. Mellettünk színes sziklák, és fehér homokkő dombok váltakoznak olyan érzetet keltve mintha egy másik bolygón utaznánk, és csak a szemből érkező biciklisek látványa zökkent vissza a valóságba, hogy még mindig a Föld bolygón járunk. És megint jön is a kérdés: biciklivel? Majdnem 40 fokban? Emelkedőn felfelé? Komolyan? Ez már nekem sok, de azért elgondolkodunk hogy lehet hogy mi vagyunk túl puhányok(?)
A Furnice Creek-en keresztül haladva megállunk az egykori borax bányánál, azaz a bánya maradványainál, hogy a Death Valley történelmi aspektusát is megismerjük. Megtudjuk, hogy próbálkoztak itt aranyásással, ami nem sok sikert hozott, majd hamarosan kiderült hogy bóraxban viszont igen gazdag a terület, így évtizedeken keresztül folyt a kitermelés ilyen embertelen körülmények között.
Elhagyva a Furnice Creek-et azaz a park központját, egyre magasabbra emelkedünk, s mikor már azt gondoljuk ezt az extrém tájképet nem lehet tovább fokozni, elérjük a Zabriskie pontot. Nehezen találom a megfelelő szavakat, hogy leírjam amit látunk. Annyit biztosan mondhatok ez itt egy teljesen idegen világ. Különbözik mindentől amit valaha láttam, és szinte már azt várom, hogy mikor bukkan fel Yoda valamelyik színes kődomb mögül Luke Skywalker társaságában. Mindenesetre a Zabriskie pont után már egy Mars expedíció sem biztos hogy sok újat mutatna.
A tetőpont azonban még mindig hátravan. Továbbmegyünk egészen a Dante's view pontig ahonnan 1670 m magasból nézünk le a Halál völgyére teljes hosszában. A látvány mindenképpen öt csillagot érdemel. Ilyen magasságból jól látható a völgyet beborító vastag sótakaró, ami mint kiderül, egy hatalmas sóstó kiszáradt medre. A Dante’s view pontnak egy másik különlegessége, hogy a jó szöget megtalálva az USA legmagasabb csúcsa (Whitney portal) és a legmélyebb pontja (Badwater basin) egy képen megörökíthető.
Visszaérve a mederbe jobban szemügyre vesszük a sótakarót, ami pengeéles kristályokból épül fel, ezért nemcsak az ökoszisztéma védelme de a saját érdekünkben sem ajánlott az átjárás. Arról nem beszélve, hogy ez itt az „Ördög golfpályája” (Devil's golf course) és nem biztos hogy "gazda" jó néven venné a betolakodást. Ilyen sokatmondó nevű megállók mint pl: Devil's golf course, Pokol Kapuja (Hell's gate), vagy Rossz föld, (Badland) folyamatosan emlékeztetnek hogy mégiscsak a Halál völgyében járunk, így a Rossz-víz bázis-hoz érve (Badwater basin) már fel sem kapom a fejem.
Pedig ennél mélyebbre már tényleg nem lehet süllyedni, ez itt ugyanis Észak-Amerika abszolút mélypontja 86 méterrel a tengerszint alatt. Az itt található víz inkább méreg mint oltalom, ugyanis a sótartalma messze felülmúlja a tengervizét, úgyhogy legkevésbé sem oltja a szomjat. Ameddig csak ellátsz só borít mindent fokozva az amúgy is elviselhetetlen hőséget, még a háttérben a Mount Whitney havas csúcsai jelzik, hogy csupán 150 km-rel arrébb még tombol a tél..
Szöveg és képek: Kiss Juditka
Búcsúzóul még vetünk egy pillantást a művész palettájára (Artists palette drive) ahol a színek teljes skálája bontakozik ki az útmenti sziklákon majd végleg kilépünk a pokol kapuján.
1 nap a Halál völgyében épp elégnek bizonyul, és mi megállapítjuk magunkban hogy a Death Valley bár nem lesz a kedvenc kirándulóhelyünk, mégis egy furcsa színes egyveleg Kalifornia térképén amit egyszer érdemes megnézni. Különleges geológiai formációival egyenesen a sci-fik világába kalauzol, ahonnan szerencsére űrhajó nélkül is hazatalál az ember.
