Amikor megérkeztem februárban, természetesen a szürke tél fogadott, de ebben nem is volt semmi különös. Az egy hónapig tartó viszonylag enyhe időjárás és az állandó eső azonban elképesztően nyomasztó volt, teljesen elveszítettem az időérzékemet. A főváros összességében csalódást okozott, mert sem szépnek, sem érdekesnek nem nevezném. Ehhez nagyban hozzájárul az a tény, hogy Oslo jelentős részén építkezések zajlanak, a feltúrt területek látványa és a gépek jelenléte pedig nyilván nem segítenek az összkép pozitív értékelésében. Ha kizárólag városlátogatás céljából érkezik egy rutinos utazó, akkor a norvég fővárost kipipálhatja egy hétvége alatt; az igazán izgalmas dolgok nem itt találhatók.

Vigeland Park

Mindenképpen javaslom a művészet szerelmeseinek a Munch múzeum megtekintését, valamint a Vigeland Parkot, ahol szép idő esetén érdemes pár órát eltölteni a különleges szobrok társaságában. Ha az ember hosszabb ideig tartózkodik Oslóban, feltétlenül látogasson el Ekebergparkenbe.

Ekebergparken

Az én elsődleges célom az volt, hogy fussak, hiszen a síelést saját felszerelés hiányában nem engedhettem meg magamnak. (Az árak horrorisztikus természetéről hamarosan részletesebben.) A parkba feljutni már önmagában kisebb edzésnek felelt meg. Ugyan sportosnak tartom magam, mégis cseppet azért elszégyelltem magam, amikor fitt, kisgyermekes anyukák tolták felfelé a terepnek megfelelően kialakított babakocsit a kicsivel együtt meglehetősen fürgén anélkül, hogy kapkodták volna a levegőt. Itt akkor meg is jegyezném, hogy hihetetlenül szimpatikus a norvégok természethez és sporthoz történő hozzáállása. Nem számít milyen az időjárás, ahogyan ők mondják nem létezik rossz időjárás, csak nem megfelelő öltözet. Saját mondásuknak megfelelően cselekednek, esőben is sétálgatnak gyerekekkel strapabíró esőkabátokba öltözve, sőt, még a babakocsihoz is magukkal visznek mindenféle kiegészítő tartozékot, ami könnyedén applikálható, ha az idő úgy kívánja. Itt nincs kifogás, hogy most ezért meg azért nem sportolok, mert nincs időm, fáradt vagyok, beszólt a munkatársam, mérges vagyok, és hétfő van. Haha. Norvégiában mindenki mozog. A mindenki alatt pedig tényleg mindenkit értek. A hetvenéves bácsitól kezdve a frissen szült kismamáig. Futnak, bringáznak, síelnek. Ezenkívül rengeteg halat esznek, tehát nem feltétlenül kell kvantumfizikusnak lenni a CERN-ben ahhoz, hogy kikövetkeztessük egészségesek és kiegyensúlyozottak. Meg van pénzük. Azért természetesen nem vagyok naiv, az anyagi biztonság rengeteget számít, de valahol mégsem ez a legfontosabb, hanem ennek a többi elemmel való sikeres kombinálása. Itt érdekes módon nem találkoztam az otthon annyira jellemző szlovák rendszámú X6-os BMW gépjárművet vezető, szoláriumsárga bohóc-ripacs típusú emberekkel, akik a végtelenségig meg vannak győződve lényük csodálatosságáról és megkérdőjelezhetetlen felsőbbrendűségéről. Nem számít milyen ruhát öltesz magadra és mennyire sokat hiszel magadról, minden norvég tökéletesen ignorálni fogja. Visszakanyarodva az Ekeberg parkhoz; amennyiben az ember szeretné a friss levegőn zajló aktivitást összekapcsolni szürreális, fáról lelógó szobrok nézegetésével, vagy villanyoszlopból suttogó, horrorfilmbe illő monológ meghallgatásával, esetleg éppen úgy ébredt fel, hogy leghőbb vágya egy Dali által tervezett női szobor mellét fiókként kihúzni futás előtt, akkor ennél a parknál egyszerűen nem fog ideálisabb helyszínt találni.

Oslo Downtown

Említettem az árak nem kifejezetten baráti mértékét, nem túloztam. Nagyjából minden az otthoni árak négyszerese. Egy teljesen hétköznapi bevásárlás a sarki boltban 10,000 HUF fölé szaladhat egy szempillantás alatt, és akkor még nincs más a kosarunkban, mint kenyér, tej, tojás és gyümölcs. Egy átlagos étteremben 2 főre könnyedén fizethetünk 30,000 HUF-ot, a szállodában pedig vidáman elkérnek tőlünk egy éjszakáért 80,000 HUF-nak megfelelő norvég koronát. Egy 2014-es felmérés szerint Oslo jelenleg a világ harmadik legdrágább városa, csak Szingapúr és Párizs előzi meg. Aki kizárólag turistaként érkezik, annak érdemes alaposan átgondolni mire mennyit hajlandó költeni.

Gudvangen

Ahogy írásom elején említettem, a tavaszt már a fővárostól távolabb töltöttem. Kongsberg és környéke olyan, mint egy mesebeli helyszín. Lenyűgöző zöld hegyek vesznek körül, ameddig a szem ellát, gyönyörű vízesések szegélyezik az utat, és csupán néhány órányi autóútra vagyunk Norvégia legszebb fjordjától, Sognefjord-tól.

Sogne-fjord, Norvégia legnagyobb fjordja

Amikor kicsi voltam, nagyjából ilyennek képzeltem az Öreg néne őzikéje című mese helyszínét. Valamiért az nekem mindig a megtestesült nyugalmat árasztotta, ahogyan ez a vidék is. Itt senki nem rohan, az emberek élvezik, hogy nyáron jó idő esetén 24 órából 18 óra napsütötte, hiszen a hosszú nappalok iszonyúan hiányoznak ám a téli sötétségben. A hegyekben már 10-12 fok mellett napoznak fürdőruhában, miközben még a hó sem olvadt el. Pénteken sokan már délben elindulnak haza, hogy a családjukkal legyenek vagy sportoljanak, vasárnap pedig szinte semmi sincs nyitva. Valahogy nem is hiányzik.

Voringsfossen

Zárásként pedig íme néhány érdekesség, ami még különlegesebbé teszi ezt az északi országot. Norvégiában angolul szinte mindenki beszél, a filmeket nem szinkronizálják, ezzel is ösztönözve a nyelvtanulást már gyerekkortól kezdve. Amennyiben alkoholt kívánunk vásárolni, előre kell terveznünk, mert ezt kizárólag a norvég nemzeti alkoholboltban, a Vinmonopolet-ban tehetjük meg. Tehát ha szombat este bulizni akarunk, akkor délutánig szerezzük be az italt, különben hoppon maradunk. Sör kapható az élelmiszerboltokban is. A cipőt illik levenni, amikor belépünk egy lakásba. Figyeljünk a szelektív hulladékgyűjtésre, ezt itt komolyan betartják, nem csak úgy csinálnak mintha.
Aki szereti a természetet és el tudja viselni az időjárás viszontagságait télvíz idején, sőt, akár még különleges szépségre is bukkan benne, egészen biztosan beleszeret ebbe a fantasztikus országba, ahogyan én is.

Sognsvann

Gudvangen és Foss közötti autóút mellett található egyik gyönyörű vízesés a sok közül

Hardangervidda

Írta és fotózta: Balogh Veronika