Világutazó

1944 június 6-a nagyon fontos fordulópont volt a II. Világháború alatt. Franciaország felszabadítása a németek által vezetett Hitler nácizmusa alól, alapjaiban mozgatta meg a világot és győzelmükkel méltón írták be magukat a történelembe. A britek, amerikaiak és kanadaiak által alkotott egység elég erősnek bizonyult a német túlerővel szemben. Az angol partraszállás avagy a D-Day helyszínére látogattunk, Omaha beach-re, annak 70-ik évfordulója alkalmából.

Ahogy közeledtünk Colleville-sur-Mer felé, egyre több korabeli,katonai jármű tünt fel az úton,velünk szemben, az ideiglenesen felállított forgalomváltozásra figyelmeztető táblák kitelepítése és a turisztikai látványosságokra felhívó táblák és képek amik csak még jobban fokozták izgalmunkat. Odaérve ,olyan érzés kerített minket hatalmába,mintha időutazáson vettünk volna részt és újra 1944-et írtunk volna.Amikor vége lett a háborúnak és a lakosság végül együtt ünnepel a katonákkal, integetnek nekik az utcáról és hálásan köszönik amiért megmentették őket.

Első utunk az amerikai temetőhöz vezetett ami gyönyörű helyszínen,a tengerpart mellett hosszan elnyúló sziklák tetején található,kilátással a helyszínre, ahol a hősök életüket áldozták. Mit lehet mondani?! Rendezett,hamisítatlan amerikai temető tárult a szemünk elé. Fehér márvány fejfákkal, zöld pázsittal, maga volt a béke és nyugalom. A hatást csak tovább fokozták a hirtelen fejünk fölött mélyrepülésben elhúzó, két hatalmas korabeli katonai repülőgép hangja,amik olyan félelemmel hatoltak le gyomrunk legmélyére,hogy az majd kiszakadt onnan. Egy-egy fejfánál találtunk a hozzátartozók által elhelyezett rövidke életrajzot is amin keresztül egy kicsit jobban megismerhettük az elhunytat és családját.

A múzeumokban a támadás során használt harckocsikat,ágyúkat,fegyvereket és hajókat lehetett megtekinteni. Voltak festmény és fotókiállítások is,amiket természetesen meg is lehetett vásárolni. Felállított és elkerített katonai táborok, korhű fegyverekkel, használati eszközökkel és harckocsikkal.

Ezután elindultunk a partra ami ma már maga volt a béke és nyugalom és amit napjainkban már nem sok minden különböztetett meg a többi partszakasztól ahová nyaranta turisták ezrei látogatnak. A parti sétányon több szép emlékművet is emeltek már a különböző évfordulók alkalmából. Majd az ott harcolókért elmondott halk ima után, utolsó helyszínként a Pointe du Hoc-ot hagytuk. Ez a partszakasz legmagasabb pontja,tökéletes kilátással az Angol csatornára és Omaha partjaira, ahonnan a németek a 25km-es hatósugarú ágyúikkal a csatornát kémlelve várták az ellenség érkezését. Mégis a nap talán egyik legmeghatóbb pillanata az volt amikor a sokadik emlékműnél kezet foghattunk Eric Rackham veteránnal,aki 19 évesen önként vonult be a Brit seregbe és aki az egyik túlélője volt ennek a háborúnak. Ha összeadjuk az éveket akkor nem nehéz kitalálni,hogy ez az Úr ma már bizony 89 éves és tökéletes egészségi állapotnak örvend.

Írta és fotózta: Ugray Melinda

Ӧsszefoglalva a napunkat,tartalmas,kimerítő és fárasztó napot töltöttünk el viszont amit ott kaptunk a helytől,az emberektől,Eric Rackham-től és a történelemtől, soha nem felejtjük el. A teljes beszámolót itt találod.