Utazásunk hatodik napján az ország legismertebb térségébe, a Kotori-öbölbe utaztunk. A Kotori-öböl valójában egy fjord, mely Európában a legdélebbi ilyen képződmény és már több alkalommal is figyeltek meg itt delfineket.
Kotor városa az öböl keleti csücskében helyezkedik el, legfőbb vonzereje történelmi öröksége. 1979-ben egy földrengésben az óváros fele megsemmisült, az újjáépítést az UNESCO is támogatta, mely még abban az évben felvette a kulturális világörökségi listára.
Az óvárosba 3 kapun keresztül lehet bejutni, ezek közül az egyik a tengeri kapu, amire Jugoszlávia diktátorának, Tito marsallnak egy mondását vésték. Kedvelt látnivaló a 4,5 km hosszú városfal és a római stílusú Szent Trifun-székesegyház.
Utóbbi kéteurós belépő ellenében látogatható, amivel két kiállítást is megnézhetünk, valamint a tornyok közötti kis teraszra is felmehetünk. Kotortól félórányi autóútra fekszik Perast, ahonnan hajóval rövid kirándulást tettünk a Szirti Madonna-szigetre. Az igazán hangulatos szigeten található templom évszázadokig fontos kegyhely volt a tengerészeknek.
Kotortól nyugatra, körülbelül másfél órányira, a Lovćen hegy tetején található Montenegró nemzeti költőjének, Njegušinak a mauzóleuma. Az út nagyon keskeny és szerpentines, de a kilátás elképesztően gyönyörű, az egész Kotori-öbölt belátni.
A parkolótól a mauzóleumig 461 lépcsőfokot kell megmásznunk és egy alagúton is áthaladunk, mire ténylegesen a hegy tetejére érünk. A mauzóleum mögött egy körkilátó is található, ahonnan a párás levegő ellenére is messze el lehetett látni.
Következő nap Albánia felé vettük az irányt. Az úticél Shkodra városa volt, ahova igazából nem is a látnivalók, sokkal inkább a hangulat miatt utaztunk el. A montenegrói-albán határnál legalább egy órát kellett várnunk és átérve Albánia egy szomorú arcát láthattuk. Az út mellett rengetegen kéregetnek a határ másik oldalán várakozó autósoktól, de csak pénzt akarnak, az ételre csak fintorognak.
Shkodrában megnéztük a Nagy Mecsetet, ahova a nem megfelelő öltözékünk ellenére mégis beengedtek pár percre, majd a sétálóutcán ebédeltünk, ami sziesztaidőben teljesen kiürül és az üzletek is bezárnak. A városban rengeteg piac található, ahonnan hangosan szól zene, igazi arab hangulatot keltve. Albán kirándulásunk után este visszatérve Ulcinjba gyorsan megmártóztunk még a tengerben.
Szöveg és képek: Pécsi Linda
Nyugat-Balkáni kalandok - Montenegró vadregényes tájai
Nyugat-Balkáni kalandok - Ulcinj
