Related Posts with Thumbnails

Friss topikok

Volt egyszer egy vadnyugat - a Grand Canyon

2014.01.07. 07:19 Qeki

Vannak igazi klasszikus pontjai a Földnek amit mondhatni mindenki ismer. Ilyen a Grand Canyon is, ami a vadnyugat egyik örök jelképe. Láttam már képekről, elképzeltem ezerszer, de a két dimenzió korlátai közül kiszabadulva ott állni a peremen az egy teljesen más kategória. A kanyon szélén, állva az ember összezsugorodik, és elveszik a távolságban. A  helyenként 1,6 km mély szakadék, 440 km hosszú és 30 km széles, de ha nehéz ezt a sok számot így együtt elképzelni, csak gondolkodjunk el, mit jelent ez a távolság magyarországi viszonylatban...

GC3.jpg

Április végén járunk, mikor már az ember joggal várná el a jó időt, de úgy tűnik nem itt és nem most. Kilenc óra autózás áll mögöttünk, mire Los Angelesből elérjük a Grand Canyon déli kapuját, ami már pont semmire nem elég, így az éjszakát a 66-os út mentén fekvő Williamsben töltjük. Hogy kihasználjuk a sötétedés előtti utolsó órát, végig sétáltunk a kisváros főutcáján, melynek minden épülete és szöglete magán viseli a történelmi út jeleit. Nagyon igyekszünk nem tudomást venni a közelgő viharfelhőkről, de reggelre nincs mese, szembe kell néznünk a tényekkel, na meg a 30 cm-es hóval, ami nem épp biztató jel így az első napon. Lesz ami lesz, mi ugyan meg nem futamodunk, ha már idáig eljöttünk érte. Nekivágunk az egy órás útnak, amiből a csúszós-havas viszonyok mellett simán kettő lesz mire elérjük a Grand Canyon Falut, miközben  XYZ erősségű hóvihar tombol. Legalább parkolót nem nehéz találni, ami itt felér egy ajándékkal. A tény, hogy rajtunk kívül senki nem tartózkodik idekint, jelzés értékű is lehetne, de mi inkább örülünk a helyzet adta lehetőségnek, mert valljuk be nem kis teljesítmény üresen találni a világ egyik leglátogatottabb nemzeti parkját, ahová évente 5 millió turista zarándokol el.

GC5.jpg
A Grand Canyon Nemzeti Park az iránytű minden oldaláról megközelíthető. Las Vegas felől a nyugati bejárat van legközelebb (West Rim). Ide építették fel az üvegfenekű Sky Walk Bridge-et, ami a kevésbé szívbajosaknak való, és azoknak akik csillagászati összegért kimerészkednek a semmibe, úgy hogy még csak le sem fényképezhetik! Nonszensz! Az északi perem (North Rim) a Utah felől érkezőknek nyújt könnyű elérhetőséget, de csakis május és szeptember között járható, mert ne felejtsük, hogy itt 2440m magasan, télen komoly hóviharok tombolnak. A déli perem (South Rim) alacsonyabb fekvésű, jóval forgalmasabb és látogatottabb is mint a többi. Szerencsénkre télen nyáron járható, és mivel minket egy kis hófúvás nem riaszt el, szaladunk is egyből ponthoz, de várakozásunkat csalódás kíséri. 

DSC_0018.jpg

Lehet, hogy nem volt véletlen hogy eddig nem nagyon láttunk embereket... Sűrű köd ereszkedik a kilométeres szakadékba, a látó távolság pedig zeró. Kicsit szíven üt a gondolat, hogy ez mekkora pech… 800 kilométerrel magunk mögött végre itt állunk mélység és magasság határán, lábunk alatt a világ nyolcadik csodája és semmit nem látunk belőle.

GC4.jpg

Nincs mit tenni visszavonulót fújunk, és amíg odakint dübörög a tél, mi a moziban melegedve megismerjük az öt törzs népeit - a Havasupi, Hualapai, Navajo, Hopi, és a Paiute indiánokat, és a történelmüket. A Grand Canyon az ő földjük volt már jóval azelőtt, hogy nemzeti parkként megismerte volna a világ. De még visszább megyünk az időben a kanyon születéséig, amit közel 3 milliárd évre datálnak. Hoppá egy újabb sokkoló információ! Azt is megtudjuk, hogy a Colorado folyó "csak" 5 millió éves, azaz bébi a kanyon igazi korához képest. Folyamatos apadása hozta felszínre a Grand Canyon történelmét a falak rétegeibe vésve. Egy óra mozi után újra szembeszállunk az időjárással, de ezúttal próbálkozásunk nem marad jutalom nélkül.

GC2.jpg

Ahogy a köd kezd felszállni, a kanyon is kezdi megmutatni magát, és végre sikerül elkapni egy-egy lélegzetállító pillanatot. A nap átsüt a vastag felhőn levő hiányos foltokon, és a Grand Canyon mesébe illő látvánnyal ajándékoz meg minket. Közben belátjuk, hogy a szabad parkolókon, és az üres buszokon kívül milyen más látványos előnyei is vannak a szeszélyes áprilisi időjárásnak. 

GC1.jpg
Később autóval folytatjuk utunkat, és a keleti kapu felé haladva minden létező ponton megállunk. Hogy csak párat említsek a sok közül: Mother Point, Yaki Point,  Grand View Point, és sorolhatnám még. Mindenhol csak 15 perc és máris  vége a napnak. Jól időzítünk, és csonttá fagyva ugyan, de időben elérjük a Keleti kapunál fekvő Desert View point-ot, ahol a Navajo torony tetejéről majdnem egy ikonikus grand canyon-i naplementével zárhatnánk a napot. De csak majdnem, mivel az időjárás megint közbeszól. Sebaj, majd legközelebb! Visszajövünk amint jó idő lesz, vagy majd egyszer valamikor...

DSC_0175.jpg

Ezt ünnepélyesen meg is fogadjuk, amint forró csokit iszogatunk a Navajo torony kandallója mellett, miközben összegezzük a mai nap viszontagságait. A csontig hatoló hideget, az átláthatatlan ködöt, a tüdőgyulladás kockázatát, valamint a cserébe kapott felejthetetlen élményeket, és az első pillanatot amikor végre megpillantottuk a vörös-havas sziklákat. Igaz reggel még komoly aggályaink voltak a mai nappal kapcsolatban, és biztosak voltunk benne, hogy az égiek összeesküdtek ellenünk, mostanra viszont átértékelve azt  mondhatjuk,  jókor voltunk jó helyen.

GC8.jpgÍrta és fotózta: Kiss Juditka (topusatippek.blogspot.hu)

Fotós túrák az Egyesült Államokban, kezdőknek, profiknak és megrögzött kirándulóknak egyaránt - TopUSATrip



A bejegyzés trackback címe:

https://vilagutazo.blog.hu/api/trackback/id/tr695742321

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.