Az indiai Nyugat-Tibet (Ladakh) a  "magas hágók földje", melynek fővárosa, Leh, a Himalája elzárt hegyláncai között 3600 méter magasságban épült.

A Leh város központjában, a Tsemo hegyen magasodó  kilencemeletes királyi palota úgy uralja a városképet, mintha a lhászai Potala-palota mása lenne.  A kilencemeletes palotát a legnagyobb ladakhi király, Singge Namgyal (Szenge Namgjal, az Oroszlánkirály 1570–1642) építtette a XVII. század elején.  A közel ezer évig fennálló független ladakhi királyságnak Zorawar Szingh hadvezér vetett véget: a hindu rádzsputokból és szikhekből álló hadserege 1834-ben könnyedén elfoglalta a lehi királyi palotát, Ladakhot pedig hosszú időre Dzsammu és Kasmír állam kebelezte be. A ladakhi nemesi gyűlést feloszlatták, a királyt megfosztották a hatalmától, így a palota a XIX. század közepe óta üresen áll, a királyi család a Stok palotába tette át székhelyét.
A palota régészeti szempontból a legfontosabb épületek egyike Indiában.  A tibeti építők fejlett mérnöki konstrukciójának tanulmányozása mellett kulcsfontosságú szerepe van a ladakhi történelem és kultúra megismerésében is.

A hegyen magasodó palotából elénk tárul az egész város, a városfalon belül álló óvárossal, melynek revitalizációja jelenleg is folyamatban van.
Annak ellenére, hogy India hét csodájának egyikeként  tartják számon, a Leh Palota kevéssé látogatott, évente mintegy 70 ezer látogatót vonz, többségük  indiai. Úgy tűnik kultúrtörténeti jelentősége miatt az állam a hanyatlás és pusztulás ellenére is helyreállító munkálatokba kezdett.