2012-ben, Illinois államban megdöntötték a függőleges szabadesés világrekordját, amiről készült is egy fantasztikus videó. 138 ejtőernyős egy hatalmas hópehely formációt alkot.
Az 5640 méteres magasságban 138 ember alkotta formációt 4 másodpercig tudták megtartani. A sikeres rekordot három napig tartó felkészülés és 15 kísérlet előzte meg. A zuhanó csapat elérte a 340 km/h -ás sebességet ezzel megdöntve a korábbi 2009-es rekordot.
Párizst gyakran nevezik a „Fények városának" anno nem szó szerinti jelentéssel bírt, hanem Párizst, mint a világ első számú kulturális és tudományos központját jellemezte olyan nevekkel mint a biológus Buffon vagy Jussieu, az enciklopédisták: Diderot és d'Alembert és a filozófusok: Voltaire, Rousseau, Condorcet, Montesquieu.
Havas hegycsúcsok, hótól roskadozó fenyők, szikrázó napsütés és tökéletes panoráma várja a téli sportok szerelmeseit. Hív a természet, de mégis hogyan vesd bele magad a vakító, hófehér hegyoldalak kínálta hópaplanba?
Síelhetsz, snowbordozhatsz, szánkózhatsz, de ha egyiket sem mered vagy esetleg nincs meg a megfelelő felszerelésed? Csatold fel a hótalpat és indulhat is túra. De mi is pontosan a hótalp(azás)?
Valószínűleg a legősibb formája a téli közlekedésnek és a egyben a legegyszerűbb téli sport is, amihez nem kell semmilyen előképzettség csak némi kondíció és persze hó. Amíg ki nem próbáljuk addig nehéz elképzelni, hogy ez az ősi végtelenül egyszerű eszköz milyen nagyszerű szórakozást jelenthet.
Az egykoron túlélésre és munkára használt hótalpak mára az egyik legkedveltebb téli szórakozás kellékévé váltak. A cipőre csatolható hótalp segítségével havon járhatsz anélkül, hogy térdig süppednél a hóban. Remek érzés ropogó szűz havon lépkedve a lenyűgöző téli táj csodáit befogadni és átadni magunkat az önfeledt havas mókázásoknak, mint a hóember építés, hóangyalkázás stb.
A hótalppal hátat fordíthatsz a sípályák, felvonók és hütték zajos forgatagának és érintetlen hóval borított járatlan terepen élvezheted a természet közelségét. Nem elégedtél meg a néhány órás túrával vagy a hegy tetejéről szeretnéd látni a lemenő nap utolsó sugarait akkor irány egy menedékház, ahol kipihenheted a napod fáradalmait.
Mi eshet jobban egy hosszú túra után mint egy este a meghódított hegy tetején lévő menedékházban, ahol a kályhában ropog a tűz, a tűzhelyen pedig készül a finom vacsora?
Ha kedvet kaptál és szívesen kipróbálnád a hótalpazást a környező országok hegyei remek lehetőségeket biztosítanak. Íme néhány túra, ahol kipróbálhatod a hótalpazást!
A Hold-utazás helyett Dean Potter egy sokkal vakmerőbb Holdsétára vállalkozott. Ez az igazi Moonwalk!
Dean Potter és Mikey Schaefer páros egy lélegzetelállító videót készített Moonwalk címmel .A hegymászó Potter a Yosemite Nemzeti Park két sziklája közé kifeszített kötélen sétált át mindenféle biztosítás nélkül. A Cathedral Peak vörösen izzó sziklái és a háttérben átúszó telihold összhatása igazán pazar látványt nyújt ezen a különleges technikával készített felvételen.
Moonwalk from Reel Water Productions on Vimeo.
A svájci turisztikai hivatal idén is egy remek, vicces kisfilmmel csábítja a turistákat az országba. A videó főszereplője két órásmester, akik mindent megtesznek annak érdekében, hogy a hozzájuk érkező vendégek nyugodtan pihenhessenek, még az egyik legikonikusabb tárgyukat is eltüntetik, hogy a téli vakáció alatt megálljon az idő. A story közben persze bepillantást nyerünk Svájc téli életébe.
Fantasztikus 3D panorámafotó készült New York és talán a világ egyik leghíresebb parkjáról a Central Park-ról. Az orosz Sergey Semenov ezzel az elképesztő felvétellel az Epson International Photographic Pano Awards első helyezését nyerte el az amatőr kategóriában. Semenov az AirPano-nak dolgozik és 3D-s légi panorámafelvételeket készít szerte a világban.
Az AirPano oldalt olyan fényképészek hívták életre, akik nemcsak a fotózás, de a repülés megszállottjai is, amihez minden lehetséges eszközt fel is használnak a helikoptertől a hőlégballonig, hogy megörökítsék madártávlatból a világ legszebb, legérdekesebb pontjait.
Nagyításért kattints a képre!
27 évvel a világ legsúlyosabb nukleáris balesete után, mely a csernobili atomerőműben történt az egykori korház ugyanolyan érintetlenül áll, mint ahogy évtizedekkel ezelőtt, a katasztrófát követően elhagyták. Csak az idő és az anyatermészet "munkája" látszik rajta. S bár az Eilhagyatott helyek, és különösen az elhagyott kórházak különleges hátborzongató atmoszférája valahogy vonzza az embereket, Csernobil az a hely, ahova csak kevesen mennének el önszántukból. Tudj meg többet a turizmus e különös ágáról az urbexről.
Fogadjátok szeretettel Judy Att kis élménybeszámolóját Új-Zélandról. Utazásából blog és könyv is született, melyet itt olvashattok.
Utaznál? Csak épp a fantáziád fickándozik ide-oda és nem képes eldönteni, mit is szeretne? Lágy hullámokat, simogató tengerparti szelet, örök havas magashegységeket, gleccserekkel, vagy a nélkül, melyeket ráadásul a furcsa fények sejtelmes hangulattal ajándékoznak meg, esetleg szikrázó napsütést pálmafákkal, vagy naplementekor hihetetlenül izgalmas fényeket? Sűrű pislogáshoz vezető, alig elhihető színű utóvulkáni jelenségeket, netán szubtrópusi díszleteket vagy földrengés által, folyóból kiemelt vízeséseket? És most kapkodva lapozod a világtérképet, előre-hátra? Nos, tedd az ujjad Új-Zélandra, ott, a felsorolt dolgokat, mindet megkapod. Még nyüzsgő nagyvárosokat is, az őslakók kultúráját, gondosan megőrizve, s a lakott területektől távol elképzelhetetlenül, már-már paradicsomi békeérzetet.
Csak egy hibája van az úti célnak, de az valóban nagy; roppantul messze fekszik. Megviseli az utazót a költségeken kívül a 24 órás repülőút is. Megérkezve, a megszokotthoz képest háromszoros árakat találunk, az üzemanyaga, a kivétel! Mert az olcsóbb, mint minálunk. Hmm. Valahányszor felsóhajtottam - melyik bolygóról vásárolja országod a benzint? – vendéglátóm mindig kinevetett. Ám, aki megengedheti magának az oda utat, nem fog csalódni, mert amit leírtam a természeti csodákról, az mind igaz!
Ha létezik természettündér egyáltalán (szerintem igen), bizonyára ő válogatott magának ide, a három Magyarországnyi – szigetországba, a világ legszebb kincseiből. E tájnak még humora is akad. Hiszen a Déli-sziget erősen igyekszik Ausztráliát megközelíteni, nem törődve a ténnyel: az említett földrész igencsak messze, az Északi-sziget pedig kissé útban van. Szerencsénkre e mozgás mindössze évente pár milliméter, így van még ideje a két nagy szigetnek ezt a meccset lejátszani. Természettündér olykor haragos, megrázza jól a talajt; a fotel meghintáztatja a benne ülőt, a tálalószekrényben egymással koccintanak a borospoharak. Az új-zélandiak már fel sem veszik a kisebb földrengéseket, hiszen jut nekik évente úgy kétezer darab.
Mi is szédített meg leginkább ebben a különleges országban? A fények összjátéka a rendkívül tiszta és párás levegővel. Így lettek az árnyékba vagy távolabbra kerülő tereptárgyak kötelezően indigókékek, a hószikrás nagyhegyek, az ébredő, vagy az aludni készülő Nap fényében, hol fáradtsárgák, hol lángvörösek, a sok párát pedig a növényzet olyan zölddel hálálta meg, hogy úgy éreztem, ezt már örömzöldnek kell elneveznem. Aztán, volt szerencsém olyan árnyalatokkal is találkozni, hogy a szám eltátódott : neeem, ilyen szín már nincs is! Képtelen vagyok elmondani, vagy megnevezni, csak a fotók tudják bebizonyítani ; a (nem)szín - létezik! Szóval; fényképezőgépet vinni kell!
Mit nem hagynék ki semmiképpen, ha még egyszer eljuthatnék e földre?
Az Északi-szigeten, az Auckland-től keletre fekvő Coromandel félsziget különleges sziklaalakzatait és Hotwater beach-et, ahol a tenger alól feltörő hőforrások a vízfelszínt táncoló párapöffencsekkel látják el, a parti homokot pedig télidőben is felforrósítják. Megállnék a sziget közepén, Rotoruánál, ahol lábunk alatt gőzölög minden, a tavak színe mindenre emlékeztet, csak épp vízre nem, még bugyborékolnak is, és itt-ott kitör egy gejzír.
Megnézném közelebbről a vulkánokat (vigyázat a Ruapehu 10 – 20 évenként kitör! Az utolsó, 7 éve volt!), sajnos időhiány miatt ezt eddig nem tehettem meg. Meglátogatnám a fővárost, a különlegesen szép fekvésű Wellingtont is, ahol a régebbi építésű épületek, pici Gulliverként simulnak a mai magasházak közé.
A Déli-sziget? Minden apró szegletét szeretném újra bejárni! Európai ember számára hihetetlen, vagy csak elképzelhetetlen, hogy elindulok a pálmafákkal díszített szubtrópusból, egy-két órányi autózás után téliesre kopaszodott erdőbe, majd hamarosan ködbe, zúzmarába, örök hó birodalomba érkezem. Ahol a gleccserek nem európai mód elfogynak, hanem szívesen indulnak olykor hízásnak is és… Taraaamm! Lecsúsznak a tengerszintre! Az esőerdők közvetlen szomszédságát kívánják élvezni. Én meg a rendkívül változatosan díszletezett tengerpartokat élveztem. Ahová nem jutottam el, de nagyon remélem, legközelebb e tájról is mesélhetek - a Fjordland.
A legszebb fjord, egyesek szerint – a világ nyolcadik csodája: a rezzenetlen vízzel felszerelt Milford sound. Az ember, ha csupán az e táj képét tartja kézben, akkor is meseországban érzi magát.
Ebbe az országba csak beleszerelmesedni lehet. Arról a bizonyos tengerszínű szempárról meg már ne is beszéljünk…
Ha tetszett az írás, olvassatok tovább Új-Zélandról!
Naponta születnek óriás felbontású fotók valamely gyönyörű helyről a világban. Az újabb hatalmas felbontású négymilliárd pixeles fotó a világ legmagasabb hegycsúcsáról a Mount Everestről készült.
A 477 darabból álló lenyűgöző panorámafelvételt egy amerikai hegymászó készítette. A fotó a 2012. évi mászószezonban készült, előtérben a Khumbu jégfallal. Türelmes nagyítással még az alaptáborban mászkáló embereket is látni.
Az óriás felbontásért kattints a képre!
A kép a GlacierWorks nevű nonprofit projekt keretében készült, melynek célja, hogy a klímaváltozás hatásait tanulmányozza a Mount Everesten. A projekt vezetője David Breashears, aki 1985-ben az első amerikaiként hódította meg a 8848 méteres csúcsot. A tervek szerint hamarosan 120 ezer légi felvétel segítségével az egész hegyet bejárhatjuk legalább így virtuálisan.
Mianmar vagy régi nevén Burma az európai emberek számára egy távoli, kevéssé ismert ország. Leginkább mint a hírekben felbukkanó problémás ázsiai régió él a fejekben. Mindezen túl azonban festői tájak, csodás tengerpartok, buja trópusi dzsungelek jellemzik Mianmart, kultúrájában pedig központi szerepet tölt be a buddhizmus.
A videó a háttérben megbúvó politikai instabilitás ellenére egy pozitív nemzet képét tárja elénk szerzetesekkel, sztúpákkal és megannyi mosolygós arccal. Patrik Wallner Visualtraveling videósorozatának lenyűgöző kisfilmjét nyaralása alatt készítette a láthatóan igen fotogén országról.
Ha kíváncsi vagy az országra:
