Nagy örömmel osztom meg veletek kedves olvasónk, Albert Zoltán élménybeszámolóját a Fraser-szigetről. Továbbra is várjuk a hasonlóan izgalmas, érdekes utiélményeiteket ide!
Mit tehet az ember, ha végérvényesen kinőtte a homokozót? Mint gyerek gyorsan túlteszi magát a traumán, mint szülő, már kicsit lassabban halad, főleg, ha több gyermeke is akad! De az érzés, a meleg simogató, finom otthonos por érintése, mindörökre ott lappang benne.
Van remény! Létezik ugyanis egy sziget, amilyen csak a mesében! A világ legnagyobb kizárólag homokból álló szigete, amelyet a derék óceán hordott össze szorgos munkával, a szél gyalulja, és a sósvíz, az áldott Csendes-óceán nyalogatja, tisztogatja, mégis, édesvizű patakokkal, tavakkal tarkított. A világörökséghez tartozik.
Több mint 165.280 hektáron terül el, van benne trópusi esőerdő, homokdűnék szinte végtelen mezői, homokkövek szurdokai, és a főlátványosság, a 120 kilométernyi keleti part, mely egyben az országút. Fraser island, Queensland, Ausztrália. Mintegy kétórányi autózás Brisbane-től észak felé, jó három a Gold Coastról, de fapadossal is elérhető, Hervey bay, a repülőtérről pedig csak egy ugrás Rainbow beach, a komp.
Amiért a férfiak paradicsoma, az egész éven át tartó horgászszezon, na és a 4x4-es autózás élménye, amit a helyi sajátosság tesz igazán élvezetessé, hogy mindig máskor van lehetőség az út, a part menti beach használatára, ezt ugyanis a természet nyitja-zárja, attól függően, hogy mikor van az apály és a dagály. Dagálykor ugyanis nagyon sok helyen visszaveszi a homokozót a tenger, és elmossa nyomainkat, majd friss, kőkemény új burkolattal visszaadja néhány óra múlva. Ekkor elszabadul a szabadság mámorító indulata, horgászok taposnak a gázpedálra, hogy eljussanak kedvenc helyeikre, vagy kirándulók, kempingezők indulnak felfedező túrákra.
A szigetre belépni csak az ár-apály listával a kezünkben ajánlott, na és egy négykerék meghajtású terepjáróval. SUV-ok, utcai összkerékhajtású divatautók felejtősek, még a kompig sem jutnak el. A kerekeken a levegőnyomást kötelező lecsökkenteni, majd jöhet a partmenti suhanás. Igaz, az első vízmosás keményen odatesz, itt még a fekvőrendőr is homokból van, na és vízből, és ami a legjobb benne, naponta kétszer is változtatja a helyét.
Tehát csak érzéssel, mert aki először hajt bele egy önfeledt mozdulattal a vízmosta árokba, az könnyen megkostólhatja kormánya műbőr borításának ízét az orrából csordogáló vércseppek sós ízesítésével. A felelőtlen száguldást itt a természet bünteti, minden évben előfordul, hogy a felboruló járgányokban pórul járnak néhányan.
A homokozóban a kresz szabályai érvényesek, egyben a főút tehát horgászhely is, séta-, napozó-, játszótér vagy helyenként maga a repülőtér, nem is beszélve, a már több száz méterről kiszagolható féreggyűjtőkről, akik több napig előrohasztott belsőséggel tömött zsákjaikkal kóborolnak, hogy le-lecsapjanak a homokból előbúvó közel méteres kukacokra, amelyek remek csalik. Ez is csak elsőre tűnik könnyűnek, ugyanis a strandkukac (beachworm) rendkívül rafinált jószág, kidugja orrát a csillogó quartz kristályok közül az ordenáré csalira, de elkapni csak akkor van esélyünk, ha még egy jutalom falat is akad a kezünkben, annak ugyanis nem fog tudni ellenállni, és még kijjebb merészkedik, ekkor alig másodpercnyi idő marad, hogy nyakon csípjük és lassan, egyenletesen kihúzzuk otthonából. A helyiek állítják, hogy az első években lehet ugyan próbálkozni, de fogás csak több évnyi kemény gyakorlás után valószínű, és mindenközben kendő, orvosi maszk ide vagy oda, majd megfulladni a bűztől!
Fotók és szöveg: Albert Zoltán
Folytatás következik!
