A Lencóis Maranhenses Nemzeti Park Brazília északkeleti csücskében fekszik. A park tulajdonképpen egy part menti "homoksivatag". A 270 km2-en vakítóan fehér, óriás homokdűnék ezrei között, kisebb nagyobb édesvizű lagunák teszik szürreális látvánnyá a tájat.
A levegőből fehér száradó vásznakra emlékeztető dűnék nevének magyar jelentése: „Maranhão lepedői”.
A Lençóis igazából nem sivatag, mert évente 1200 mm eső esik szemben a sivatagokkal, ahol mindössze 250 mm. Akkor mégis hogy jött létre ez a természeti csoda?
Brazília két folyója a Parnaíba és a Preguiças a szárazföld belsejéből homokot szállít az Atlanti-óceánba, amit a tengeráramlatok nyugatra a part felé a Lencóis Maranhenses Nemzeti Park 70 km-es partszakaszára sodornak. Száraz évszakban az északkeleti szél a szárazföld belseje felé fújva 40-50 méter magas dűnéket épít, még a parttól 50 kilométernyire is, melyek folyamatosan mozgásban vannak, évente akár 20 métert is vándorolnak.
Az esős évszak során február és július között a homokdűnék közti völgyek megtelnek esővízzel így jönnek létre a lagúnák, némelyikük a 100 méter hosszúságot és 2-3 méteres mélységet is elérheti.
