A Sierra Nevada-hegységrendszer lábainál található Észak-Amerika egyik legöregebb tava, a földöntúli látványt nyújtó Mono-tó. A csodálatos kék víztükrű tó a sivatag közepén a hófödte hegyek ölelésében fekszik.

A tengervíznél háromszor sósabb Mono-tó nevét az őslakosok adták, a partjain hatalmas rajokban repkedő legyek után, melyek ma is milliószámra találhatók meg a tó környékén.  Az egykor itt élt indiánok a legyek lárváit összegyűjtötték, megfőzték majd ételízesítőként használták.

A Mono-tó 150m2 kiterjedésű és több mint 700 ezer éves, medrét a földmozgások és a vulkanikus tevékenység alakította ki a Sierra Nevada - hegység keletkezésével egy időben.  A sós- és édesvíz kölcsönhatásának (a forrásvízben lévő kalcium egyesült a tó lúgos vízének karbonátjával) következtében alakultak ki a több méter magas, különleges formájú mésztufa alakzatok, melyek tutajként lebegve uralják a tó látványát.

A tavat számos hőforrás veszi körül, ezek és a kiáramló gőzök is arra utalnak, hogy a vulkáni tevékenység még mindig nem szűnt meg. A tó közepén található Paoha - szigetet is egy 200 évvel ezelőtti vulkáni kitörés hozta létre.

A tó természetes állapotában klimatikus kontroll alatt állt, a tavat tápláló édesvízi források és a hóolvadásból származó víz egyensúlyban volt a tóból elpárolgó vízzel. Ám 1941 óta a tó vízszintje 12m-rel csökkent, mivel a tápláló források közül többnek a vizét a Los Angeles-i vízvezeték rendszerébe terelték. Ennek következtében az egyensúly felborult, a vízutánpótlástól megfosztott tó összezsugorodott, vize sósabb lett és körülötte megnagyobbodtak a száraz, szikes lapályok.

 A tudósok attól tartanak, hogy a további vízveszteség komolyan veszélyezteti a tó létét és élővilágát. A sót kedvelő legyeken kívül, szúnyogok és egy só tűrő rákfaj is él a tóban. A növekvő sótartalom azonban végzetes lehet számukra, továbbá azon itt fészkelő és vándormadarak számára is, melyek fő táplálékforrásukat ezek az élőlények teszik ki.

képforrás:flickr.com (Chris Mullins, bigT5g,Simon Christen - iseemooi)