A mexikói Chihuahua sivatag alatt elterülő Naica bányarendszerben található Kristálybarlangot (Cueva de los Cristales) még 2000-ben fedezte fel egy bányász testvérpár, Eloy és Javier Delgado, amikor 300 méternél is mélyebbre fúrtak a Naica-hegy leggazdagabb ólom, ezüst és cink bányájában. A Kristályok barlangja 30 méter hosszú 10 méter széles és itt található a világ legnagyobb 11 méter hosszú 55 tonna tömegű kristály képződménye.
A kristályok kialakulása, több százezer éve kezdődött, amikor a kalcium-szulfáttal telített és a magmától forró talajvíz beszivárgott a barlangokba, ahol 58˚C-on állandósult a vízhőmérséklet, melyen a kalcium-szulfát molekulái lerakódtak és létrehozták a hatalmas kristályokat. Tórium- és uránizotópos kormeghatározás alapján a legidősebb kristályok kora kb. 600 ezer évre tehető.
A kristálybarlangban uralkodó állandó hőmérsékleti körülményeknek köszönhetőn jöttek létre ezek a gigantikus nagyságú kristályok, egészen 1985-ig, mikor is a talajvízszint csökkentésén igyekvő bányászok kiszivattyúzták a barlang vizét, mit sem sejtve ekkor még erről a csodáról. Lehetséges, hogy a víz kiszivattyúzásával megpecsételődött a barlang sorsa. Egykoron a hatalmas kristálygerendák súlyát a víz tartotta, de most ennek hiányában idővel eltörhetnek.
A bányatulajdonos Penolas cég igyekszik megóvni a kristályokat, de az elsődleges tevékenység az ércbányászat, mely fúrással, robbantással jár, ez pedig súlyosan veszélyezteti a barlang épségét.
A mai napig csak néhány kiváltságosnak adatott meg, hogy megcsodálhassa ezt a természeti csodát. A kutató geológusok után egy angol tévéstáb is engedélyt kapott, hogy beléphessen a „kristályok Sixtus-kápolnája”-ba. A barlangba való belépés, csak speciális jéghűtésű kezes- lábasban és oxigénpalackkal lehetséges, tekintettel az 50 ˚C–os hőmérsékletre és 90-100%-os páratartalomra.