nem szarral gurigáznak a ruszkik.

Ilyet nem éltem át, de Drezdában a TU géppel úgy jöttünk haza harminc éve, hogy a rövid kifutópályán gyakorlatilag bevezető gurulás nélkül bőgették a turbinákat, és egy jó perc után a nagy zajban egyszer csak kioldották a fékeket, és pillanatokon belül a levegőben voltunk. Ugyanez Ferihegyen könnyed gurulgatás, majd, jééé, a levegőben vagyunk. Megjegyzem a ferihegyi jobb volt...:)

Ezek a ruszkik totál barbárok..

Nem semmi...

Ezer éve...

Szocsi, repülőtér. TU-154, vihar közben, -olyan víz volt a kifutón, hogy befolyt a busz (na jó, ZIL-utánfutó) aljába. Ha valaki látott ilyet, tudja miről beszélek.

Lépcsőn fel, a személyzet mindenkinek mutogat, hogy még a külső lépcsőn topogjuk le a lábunkról a vizet, egy Aeroflot-os függönyön. (Ebből, kettőt is ledobtak, a lépcső mellé, mire végre mind beszálltunk.)

Öv be, gurulás, gép megáll. Tíz percig semmi. Dörög, zuhog.

Álltunk, néztünk mint a hülye, az ablakon pára, ha letöröltük akkor a túlsó oldalán zuhogó eső.

Azután, basszus, Forma-1!

Az a rohadt gép olyat gyorsult, hogy autóban sem éreztem még ilyet! Mire időm lett volna berosálni, már fenn is voltunk.

Szerintem nem barbárok a ruszkik, -csak tudják mit vezetnek. Ezeket a dögöket szerintem direkt ilyenekre tervezik.

Nincs ebben semmi csodálni való.
Az AN-24-est és az AN-26-ost füves reptereken való üzemeltetésre (is) tervezték.

Nem a géppel van baj, hanem a kifutó egy merő szénpor, vagy mifene.

jártam párszor kijevben. többnyire malévval. a pilóták kényelmesen keresgették a leszállóvonalat, ide oda kanyarogtak, amíg ráálltak a leszállósáv vonalára.

aztán egyszer az ukrán légitársasággal mentem. nagy köd volt. repültünk, aztán mint egy zuhanórepülő lecsapott. át a ködön et voilá rajta voltunk a sávon.

elképesztően tudnak repülni (alighanem valóban katonai pilóták lehettek eredetileg, vagy abban az iskolában tanultak). és nagyon tudnak.

@apika2:

Ezt (az általad leírt) felszállási módot személyesen is ismerem.
Ugyanis (anno) sokat repültem (legtöbbet pont egy AN 24 PB -vel, a Nagyvárad-Bukarest relációban) - és akkor is rendre ez volt a "take-off módi" :-))

Satufék, aztán felbőgették a motort jó üzemi powerre - ezután kieresztették a fékeket.
Na volt ott ám "gyorsulási verseny" ilyenkor - olyan érzése volt az embernek, mint ha bakancstalppal nyomták volna bele a széktámlába.

Na de nem is szaroztak sokat a felszállással, ahogy elindultunk, máris éreztük, hogy a kerekek biza nincsenek már a földön :-)))

De tényleg jó gépek voltak azok - soha egy szál gond nem volt velük - pedig tízezer órákat repültek a Kárpátok felett - és mégse szartak be soha.
.