Indiai élménybeszámoló-sorozatunk, melyben Leveles Zoltán hindu szerzetes útját követhettük nyomon, befejező részéhez ért. A mai posztban remek fotókat és egy videófelvételt is találtok. A korábbi posztok itt, itt, itt, itt. Serhal Dóra interjúja.
Most fejezzük be útileírás-szériánkat, amit több mint egy hónapja indítottuk el. Jó élmény volt?
Nagyon élveztem. Úgy érzem, sikerült elérnem a célom: az eredeti Indiát mutattam be objektíven, a hindu bölcsesség segítségével. A körutamon az ország teljes térképét végigbarangoltam, és távoli falvakat, hagyományőrző kolostorokat, tánciskolákat, műemlékeket is felkerestem.
Esti templomi körmenet Udupiban
Hiszem, hogy India megtanít befelé figyelni. Mindegy, hogy valaki az egzotikum, a kalandvágy vagy a spiritualitás miatt indul oda, tökéletesen feltöltődve és nyitottan tér haza. Az óind hangulatot Budapesten bárki megtalálja nálunk, a Bharata Kultúrtérben.
Merre utaztál utoljára?
Legutóbb Észak-Indiából jelentkeztem, ahol a Gangesz és a Himalája vidékén jártunk. Elmentünk Dev Prayagba, India második legfontosabb folyótorkolatához is. Itt ömlik egymásba az Alaknanda és a Bhagirathi, és a továbbcsörgedező folyót onnantól hívják Gangesznek. Dev Prayagban meglátogattuk egy barátomat, egy barlanglakó jógit, akivel 10 éve ismerjük egymást. Beültünk hozzá beszélgetni a tűz mellé – képzeljétek csak el az élményt!
Rishiskesh és a felkelő nap
Amritsart, a szikhek fővárosát is megjártuk, ahol az Arany Templom található. Mosolyogtató, de helytálló tény, hogy a szikh vallás férfi követői könnyen felismerhetők hosszú szakállukról és nagy turbánjukról.
Mindig örömmel töltök időt a szikhek között: kifinomult, kulturált viselkedésű és mélyen vallásos emberek. Amikor sofőrt hívtunk, a huszonéves vezető nevetve robogott felénk a lobogó szakállával, és egész úton szóval tartott minket. A szent zenéjüket hallgatva, fülig érő szájjal magyarázta, mennyire fontos mind a lelki, mind a családi élet.
Egy szabadtéri cukorüzemet is megnéztünk Amritsar mellett. A cukornád-melaszt középkori módszerekkel állítják elő: a nádat kipréselik, és a megmaradt rostokkal fűtenek, így nem keletkezik melléktermék. A cukornád levét aztán melasszá sűrítik, és mialatt megkeményedik, tömbökbe öntik vagy gombócokká gyúrják. A barna cukornád-melasz, melynek kilója kb. 200 Ft, rendkívül finom, és ételekbe is keverhető – a friss cukornád-limonádé pedig mennyei.
India népszerű úticél lett. Mely helyeket ajánlod felkeresni?
Azokat a vidékeket, melyek megőrizték ősi hangulatukat, és lakosaik hasonlóképp élnek, mint évszázadokkal ezelőtt. Hindu szerzetesként a spirituális helyek érdekelnek a legjobban, és ezeket ajánlom másoknak is.
A hagyományőrző ősi tájakkal csak egy gond van: rengetegen kíváncsiak rájuk. Még az eldugottabb helyek is zsúfolttá válnak előbb-utóbb – legkésőbb akkor, miután az UNESCO felfedezi és világörökséggé nyilvánítja őket. Rishikesh városa például a Beatles látogatása után lett felkapott. Ezzel nem is lenne semmi gond, csak a tömeg kicsit megváltoztatja az eredeti hangulatot.
Dél-indiai vaisnava esküvő Kanchipuramban
Hangsúlyozom: amikor valaki az első indiai útjára indul, egy szakavatott vezető vagy rutinos India-rajongó kíséretében tegye, hogy minden látnivalót elkaphasson.
Mit javasolsz azoknak, akik először utaznak Indiába?
Alaposan készüljenek fel az indulás előtt. Ne csak a gyakorlati kérdéseket – étkezés, utazás, szállás – gondolják át, hanem tartsák észben azt is, egy gyökeresen más világba kerülnek. Indiában kultúrsokk fogja érni az újoncokat: az ország szinte egy különálló bolygó.
Ahol a fák az égig érnek
Miképp is lehet felkészülni az ottani légkörre? A legegyszerűbb a személyes és internetes tájékozódás, valamint az olvasás: jó források a Baktay Ervin-könyvek, az Álmom India album vagy G. Hajnóczy Rózsa Bengáli tűz című munkája. Beszerezhetjük a Bhagavad-gítát, a „hinduk Bibliáját” is. Vegyünk részt minél több és hiteles bhadzsanon, pudzsán, védikus és ajurvéda előadáson, jógaórán.
Végül, mesélnél a további terveidről?
Szeretném minél többek számára elérhetővé tenni az óind kultúra hagyományait, tudatosságát, békéjét. Az élményeimről legközelebb egy áprilisi családias beszámolón beszélek, ahol a Világutazón publikált fotóimat is bemutatom.
Mumbai mellett a nyílt tengeren
Ezen kívül a mesterem, Paramadvaiti Maharádzs érkezését várom a legjobban. Az ő gondolata az is, hogy India olyan, mint bármely más hely a világon: legnagyobb ellenségünk, saját magunk ott is jelen van. Ugyanakkor, az ősi India továbbörökített szellemisége segít a helyes válaszok megtalálásában.
