Utazásunk harmadik napjára terveztük a legnagyobb kirándulásunkat, mely az ország északi részére, a kanyonok és magashegységek világába vezetett.
Az Ulcinj-Sutomore-Podgorica-Nikšić-Plužine útvonalon észak felé haladva, 200 km után értük el a Piva-kanyont, mely türkizkék vizét Európa egyik legmagasabb gátja, a 220 méteres Mratinje vízierőmű duzzasztja vissza. A félelmetes mélység megtekintése és pár fénykép után továbbindultunk a Balkán legmagasabban fekvő városa, Žabljak felé.
Egy rendkívül keskeny és meredek úton haladtunk, szakadékok mellett, ahol a legtöbb esetben nem volt szalagkorlát és két autó nem fért el egymás mellett. Végül kiértünk a Durmitor hegységtől délre egy hatalmas, tágas és csodálatos fennsíkra, ahol kis házak bújtak meg a lankák között, emberek kaszáltak a domboldalon és mintha egy egész más világba csöppentünk volna; ez a terület már a Durmitor Nemzeti Parkhoz tartozik.
Ismét füves és sziklás hegyek között, szerpentineken haladtunk egyre feljebb, mellettünk széles szakadékokkal és hófoltokkal. Két óra alatt értünk el az 1907 méter magasan található hágóhoz, ahol egy másik magyar családdal is találkoztunk. Idefent a szél iszonyatosan süvített, szinte ledöntött a lábunkról, úgyhogy egy kis testmozgás után elindultunk lefelé,Žabljakba.
Útközben egy kisfiútól apró epret vásároltunk, aki az út mellett egy euróért árulta a pohárnyi gyümölcsöt. Žabljak egy alpesi kisváros 1450 méteres magasságban, Montenegró télisport-, és síközpontja. Számtalan túraútvonal indul a Durmitor-hegység csúcsaira, köztük a legmagasabb 2522 méteres, Bobotov Kukra és a hegyek lábánál található igazi alpesi tóhoz, a Crno Jezerohoz. A várostól mindössze félórányi autóútra található a világ második legmélyebb kanyonja, a Tara-kanyon, ahol számtalan kalandban lehet része az utazónak.
Lehet raftingolni, de csupán 10 euróért át is csúszhatunk a völgy feletti kötélpályán. A hídon tett sétánk után Mojkovac és Kolašin érintésével visszaindultunk ulcinji szállásunkra. Utunk végig folyóvölgyekben vezetett, köztük a 98 km hosszú Moraca-kanyonban, mely egészen a főváros, Podgorica pereméig húzódik, nagyon szép útvonal!
Következő napunkon csak a szomszéd városig, Barig merészkedtünk, ahol Európa legidősebb olajfája látható, mely a mai napig hoz termést. Stari Bar, az óváros innen 4 km-re, északra fekszik, amit mindenképpen érdemes meglátogatni. A hegyoldalban kígyózó utcákat, - melynek kövei csúszósra koptak a hosszú évek során - kétoldalt hangulatos kávézók szegélyezik, melyek elé kis padokat és párnákat helyeznek. A boltocskák gyakran többszintesek, volt, amelyik tetején kis tetőkertet találtunk, ami galériaként is funkcionált.
Szöveg és képek: Pécsi Linda
Első rész: Nyugat-Balkáni kalandok - Ulcinj
