A majd 15 órás repülőutat követően (átszállás Dubaiban), a februári télből megérkeztem a trópusi hőségbe, ahol a nyaralás egésze alatt 35 fok körüli hőmérséklet és általában mindig 98%-os páratartam fogadott. Eleinte nehéz volt, hisz úgy éreztem, hogy belégzéskor levegő helyett tégladarabok nehezednek a tüdőmre, de hamar megszoktam. Viszont pezsdítően kellemes, amikor ezt az érzést egy trópusi zivatar zavarja meg, amikor érezni és látni, ahogy a magas szintű pára kezd eltűnni és az eső finom illata váltja fel.

Malajzia számos arcát ismerhettem meg a 10 napos nyaralás alatt: a nyüzsgő metropolisz, a szegénység-gazdaság párhuzama és egymás melletti megtűrése, vidéki tradicionális kisvárosi élet megtekintése, a barna homokos tengerpart, az eleven dzsungel stb. Számomra mindenképpen a dzsungel túrák és az állatok közelsége volt a legkedvesebb, amikor hirtelen meg kellett állni, mert mellettünk a bozótban egy vélhetően nagy testű, négylábú állat haladt el. Nem láttuk, de a léptei súlyosságából a túravezető medvére vagy gorillára tippelt. Míg ezt a felejthetetlen élményt éltük át, észre sem vettem, hogy a jobb lábszáramra felmászott egy pióca. Akkor észleltem, mikor átszúrta a bőrömet és szívni kezdte a véremet.

Szintén hatalmas élménynek könyvelem el, hogy „elefántolhattam” és saját kézzel etethettem őket. Nyugodt és barátságos állatok. A parkok, de főleg a nagy területen elhelyezkedő Madárpark csodálatos volt, a környezet, melyben gondozzák őket szó szerint meseszép. A fővárosban rengeteg park található, amiket nagy odafigyeléssel gondoznak és az ember szívesen megpihen ott a séták közben a fűre ülve. Meglepő volt, hogy a vallásuk által a vonatok csak egy része koedukált, a legtöbb szerelvényen a kék fiú és a rózsaszín lány festés volt. A tömegközlekedés Kuala Lumpur-on belül nagyon fejlett volt, új és tiszta szerelvényekkel.

A hosszas sorban állás és néhány adminisztrációs kérdés után (a malájok számára fontos a turisták hovatartozása) feljutottam a híres ikertorony 88. emeletére, ahonnan bámulatos látvány tárult a fővárosra és a távoli hegyekre.
A helyi és vallási szokások miatt nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a turisták mindezek figyelembe vegyék és látogatásuk alkalmával ezzel azonosuljanak: a nemzeti mecsetbe például úgy léphettem be, ha leveszem a cipőmet és a ruhámra ráveszem az ott megszokott hosszú, női dresszt, fejkendővel.

Írta és fotózta: Horvát Sabine

A kihagyhatatlan látnivalók közé sorolnám a híres Batu Caves-et is, mely a fővárostól körülbelül 40 percre található. A hatalmas buddha szobornál 272 lépcső visz fel a templomhoz, ami egy barlangban található, amolyan zarándok hely is egyben.
Az egész nyaralás alatt kettős érzés fogott el: egyszerre fejlett, korszerű és gazdag ország, miközben a égbe nyúló épületek közvetlen szomszédságában a nyomor, lepukkant épületek látványa fogadja a turistákat.
Összességében nagyon tetszett Malajzia, első ázsiai országom volt. A távoli kultúrák találkozását és a trópusi időjárást ismerhettem meg.