Világutazó

Yann Arthus-Bertrand az UNESCO által is támogatott Földünk a magasból című kiállítás megalkotója. A francia fotós 10 éven keresztül fényképezte bolygónkat a levegőből, ennek eredményeként született meg az a 120 fotóból álló vándorkiállítás, melyet a világ 55 országában hatalmas sikerrel mutattak be. A 2-5000 méteres magasságból, helikopterből vagy hőlégballonból készült képek célja esztétikai szépség bemutatásán túl felhívni a figyelmet törékeny ökoszisztémánkra. Yann Arthus-Bertrand képein egyszerre van jelen a természet szépsége, harmóniája és a pusztulása. A varázslatos képek mellett számos információval gazdagodhatunk, melyek feketén-fehéren alátámasztják, hogyan tesszük tönkre ezt a csodálatos Földet.

Yann Arthus-Bertrand 2007-ben kezdte forgatni az Otthonunk című dokumentumfilmet, mely 2009 nyarán került a nagyközönség elé. Ajánlom mindenkinek!

Földünk a magasból című könyvének sikerét követően Yann Arthus-Bertrand újabb képkölteményt készített bolygónkról és annak törékeny egyensúlyáról. Miközben a világ több mint 50 országába kalauzol el, az Otthonunk csodákkal, meglepetésekkel, kérdésekkel és aggodalommal teli mondanivalója egyszerre tanítja és ösztönzi cselekvésre nézőjét.

További fantasztikus képekért és a hozzájuk tartozó leírásért látogasd meg Yann Arthus-Bertrand weboldalát!

Szentségtörés, bizarr trend vagy minek neveznétek, hogy egyre több templomot alakítanak át, luxuslakássá, könyvesbolttá vagy most épp nightclubbá? Ha elég nyitott vagy és Brüsszelbe járva szeretnéd kipróbálni a belga éjszakai életet mindenképp látogass el a Spirito-Martini Louge-ba. Fél éve nyitotta meg az egykoron templomként működő extravagáns szórakozóhely a kapuit. PURESANG Design Studio ötvözte a modern glamour és a gótika stílusjegyeit, ezzel teremtve meg a különleges atmoszférát.

képek: Mark Groeneveld

A bunkerek többségét az I. és II. Világháború idején építették katonai létesítményként illetve egy részük a civil lakosság számára szolgált szintén háborús időkben óvóhelyként. A hidegháború elmúltával a bunkerek nagy része elhagyatottan áll. Néhány éve az idegenforgalmi szakemberek meglátták a lehetőséget bennük, így néhány bunker ma már hotelként funkcionál.

A hétmillió lakosú Svájcban összesen 270.000 óvóhely található, annyi mint sehol máshol a világon. Svájc rögtön nem is egy, hanem két bunkerből átalakított hotelt tudhat/tudhatott magáénak.

A Szent Gotthárd-hágó közelében található La Claustra Hotel 2050 méteres magasságban, mélyen egy hegy gyomrában fekszik. A 2004-ben nyílt négycsillagos luxushotelt és konferencia központot egy katonai bunkerből alakították ki. Az igazi kuriózumnak számító hotelt mindössze egy 200 méteres alagút és az internet kapcsolat köti össze a külvilággal.  Jean Odermatt dizájner úgy alkotta meg a hotelt, hogy az alkalmas legyen a külvilágtól elvonulóknak egy kis elmélkedésre, de eközben a luxusról se kelljen lemondani. A 17 hálószobában az ablakokat tükrökkel és hegyi panorámát megjelenítő grafikákkal helyettesítették.  A 4000 négyzetméteres hotelben a szobák mellett étterem, bár, SPA központ, konferenciaterem és könyvtárszoba és egy barlangból kialakított fürdőrészleg is található.

A másik svájci bunkerhotel a nem túl hangzatos  Null Stern Hotel nevet viseli, és ellentétben az átlagos szállodákkal, ahol cél a minél több csillag, itt büszkén hirdetik a világ egyetlen, nulla csillagos szálláshelyét. Tevelen városában álló eredetileg atomcsapás ellen épült bunker egyszerre 54 vendég befogadására képes. A vendégek elszállásolására mindössze egyetlen hatalmas hálóterem áll rendelkezésre. A körülményeknek megfelelően igazán barátságos áron mindössze 10 dollárért tölthetünk el egy éjszakát. Sajnos néhány hete a hotel bezárt!

Albánia területén 1968-ban épültek meg az első betonbunkerek, melyek gomba módjára szaporodtak, mígnem a következő nyolc évben számuk elérte a 750 ezret. Az albán tengeri és szárazföldi határok mentén és az ország többi pontján a mai napig állnak ezek a nem túl esztétikus látványt nyújtó betongombák. A kommunista vezér Hoxha paranoid félelmének kézzelfogható műveit szerencsére soha sem kellett használniuk, így a minden második albán lakosra jutó bunkerek mind a mai napig elhagyatottan és lepusztultan várják sorsukat. Két albán egyetemista Gyler Mydyti és Elian Stefa ötlete, hogy ezeket az egykori idegengyűlölet szimbólumait a vendégszeretet jelképévé változtassák, átalakítva öko-hotelekké, kávézókká, éttermekké, ajándékboltokká stb. A tervekről további információk itt.

A National Geographic csatornán futó Bármi áron sorozatban, Charley Boorman kalandos utazásra indult az írországi Wicklow-ból az ausztráliai Sydney-be, 32 ezer kilométeres útja során mindig az adott ország jellegzetes közlekedési eszközeit veszi igénybe. Charley nyomán mi is elindulunk egy virtuális utazásra, hogy megismerkedjünk ezekkel az érdekes közlekedési eszközökkel.

Ha volt már alkalmad érdekes, egy adott országra jellemző közlekedési eszközt kipróbálnod és szívesen megosztanád tapasztalataid vagy csak van egy mókás történeted küldd el nekünk!

Bátran mondhatjuk, hogy Kambodzsának van a világon az egyik legrosszabb vasúthálózata, ám nem volt ez mindig így. A 19. század második felétől, mikor Kambodzsa az Indokína nevű francia gyarmat része volt, a francia telepesek az esőerdő ültetvényeit (kávé, banán stb.) összekötő jól működő vasúthálózatot hoztak létre. Ez egészen 1975-ig a Vörös Khmer hatalomra jutásáig működött, mikor is az agrárparaszti társadalom létrehozását megcélzó rezsim az addig működő dzsungel vonatokat elpusztította ezzel is erősítve az elszigeteltséget.
A Vörös Khmerek bukása után a helyiek fokozatosan tisztították meg a benőtt síneket és működőképessé tettek 320 kilométernyi pályát. Manapság hivatalosan heti egy személyszállító járat van szombatonként, ami nem sokkal gyorsabb (20km/h) mintha az ember gyalogolna, így a helyiek kezükbe vették a közlekedés megreformálását. Kambodzsa fővárosa Phnom Penh és második legnagyobb városa Battambang között "közlekedik” a bambuszvonat, vagy, ahogy a helyiek hívják "Noris”.

A személyszállításra és árufuvarozásra egyaránt használt vonatok a khmer kreativitást dicsérik. A 4x5 méteres bambusz lécekből, katonai járművek tengelyeiből és kerekeiből felépülő benzinmotorral szerelt vonatot a könnyű szétszerelhetőség érdekében semmi sem tartja össze, csak a szentlélek. Erre pedig azért van szükség, mert mindössze csak egy sínpálya van, ami alkalmas a közlekedésre, így gyakran előfordul, hogy szembeforgalom idején szét kell szerelni az egyik bambusz vonatot, míg a másik elrobog, de ez csak egy pillanat műve.

A bambusz vonatok sebessége a 40km/h sebességet is elérhetik fék híján csak a motor teljesítményével szabályozható a sebesség. A kíváncsiskodó turisták kétkedő tekintettel tekintenek a járműre, amely a törött és megvetemedett síneken suhan, de a helyiek szerint nincs ok az aggodalomra tökéletesen biztonságos közlekedési eszköz. Szabályok nincsenek, mint sebességkorlát vagy súlykorlátozás, a vonat terhelhetősége szinte korlátlan, nem ismer lehetetlen, nem ritka, hogy az emberek mellett, motorkerékpárokat, állatokat és zsákszámra friss árut szállítanak, akár mindezeket egyszerre is.
A bambusz vonatok nem részei a hivatalos közlekedési hálózatnak, de a helyiek életében létfontosságú szerepet töltenek be.

Két érdekes videó, hogyan is müködik a gyakorlatban a bamboo train!

képforrás: flickr.com(travelfishery, atkinsinmotion, Blackwych, mattames )

Néhány hete egy hatalmas, tátongó lyukról készült fotóval volt tele az egész sajtó, akkor sokan úgy gondolták csak egy ügyes Photoshop trükknek köszönhető a felvétel, azóta azonban kiderült messze nem erről volt szó.  Nézzük miről is van szó pontosan és hol találkozhatunk ezekkel a képződményekkel.

A víznyelő a természetben előforduló felszíni karsztjelenség egyik fajtája. A jelenség akkor jön létre, ha a talajfelszín alatti karsztkőzet (mészkő v. dolomit) az esővíz hatására meggyengül és a kőzet repedésein át bejutó és leszivárgó víz kisebb-nagyobb barlangokat váj. Ha a meggyengült kőzet felszíni rétege a ránehezedő terhelés hatására beomlik és meglepően szabályos akár több száz átmérőjű víznyelő is létrejöhet. Bár a víznyelő keletkezése a természetben nem ritka jelenség, az emberi tevékenység is felgyorsíthatja létrejöttüket.

Guatemala
A heves esőzésekkel kísért Agatha trópusi vihar nyomán keletkezett 2010 júniusában, Guatemalában ez a 60 méter mély víznyelő, melyben egy háromemeletes épület is eltűnt. Valószínűleg ebben az esetben az elmaradott csatornarendszer is hozzájárult a katasztrófához, ugyanis a kutak a karsztkőzetben kialakult mesterséges víztározóból elszívják a vizet ezzel csökkentve bennük a nyomást, ennek hatására pedig megnő a beomlás veszélye.

2007-ben szintén a több hetes heves esőzések hatására jött létre a képen látható 100 méter mély víznyelő, mely közel egy tucat házat nyelt el ezzel három embert halálát okozva.

Florida

Egy floridai kertvárosi udvaron 1981 májusában egy lyuk keletkezett mely először egy platánfát nyelt el, majd a következő órákban az egyre táguló lyukba belezuhant egy családi ház, majd öt autó végül egy egész parkoló és a városi uszoda nagy része is. Orlando városának Winter Park nevű kerületében végül egy futballpálya méretű szakadék tátongott, de személyi sérülés nem történt.

Szintén Floridában Mulberryben 1994-ben keletkezett ez az 56 méter mély víznyelő az IMC-Agrico bányavállalat hulladéktelepén. Ebben az esetben a kémiai folyamatok is elősegítették a lyuk kialakulását.

Portugália

Igazán szerencsésnek mondhatja magát az a buszsofőr, aki ezt a buszt vezette. 2003 novemberében Lisszabonban a központi pályaudvar környékén egyszer csak az álló busz előtt megnyílt a föld. Szerencsére a sofőr egyedül ült a buszban és sikerült kimenekülnie mielőtt a jármű eltűnt a 30 méter mély lyukban.

Venezuela

1961-ben egy pilóta fedezte fel a Jauá-Sarisarinama Nemzeti Parkban található Sarisarinama Tepui víznyelőket Venezuelában. Ezek a 350 méter átmérőjű és legalább ugyanolyan mély dolinák szinte tökéletes kör alakúak. A terület a buja erdőknek és vízeséseknek köszönhetően szinte teljesen elszigetelt, így először csak 1974-ben sikerült megközelíteni.

Mexikó

A Yucatán-félsziget cenote képződményeiről egy korábbi posztban olvashatsz. Katt a képre!
 

Alabama

Neversink Pit-et 1998-ban fedezték fel. Ez a 15 méter mély víznyelő különleges páfrányoknak ad otthont és nem utolsósorban gyönyörű látnivaló, mely a barlangászok kedvelt célpontja. Az Egyesült Államokban számos karsztvidék található (Missouri, Arkansas, Kentucky, Észak-Alabama, Texas, Florida), ahol nem ritkák az ehhez hasonló képződmények.

Belize

Igazi szépségek a vizekben található Blue Hole névre keresztelt természeti jelenségek.
Egyik leghíresebb a Great Blue Hole, mely 60 kilométerre található Belize partjaitól a Lighthouse-zátony közepén a Karib-tengerben.

A kék lyuk 300 méteres átmérője szabályos kör alakú, melyben a vízoszlop magassága kb. 145 méter. Ez a hatalmas mélységkülönbség okozza a színkülönbséget a sekély vízhez képest. Ezt a különleges természeti szépséget 1971-ben Jacques-Yves Cousteau beválasztotta a tíz legjobb búvárkodásra alkalmas terület közé és azóta is közkedvelt merülőhely, melyet 1996-ban a Világörökség részévé nyilvánítottak.
Keletkezésük hasonló, mint szárazföldi társaiké. Az utolsó jégkorszak idején a tengerek szintje 120 méterrel volt alacsonyabb, így a zátony a felszínre került és beindult a karsztosodás folyamata, aminek végén a barlang teteje beszakadt és létrejött a víznyelő.  Amikor a tengerek szintje úja emelkedni kezdett ezek az aknák megteltek vízzel és kialakultak a kék lyukak.

forrás:www.nationalgeographic.com  képforrás: Daniel LeClair, Jose Manuel Ribeiro/Reuters, Selbypic/AP,David Doubilet,George Steinmetz/NGC

A perui gleccserek, klímaváltozás következtében fellépő gyors olvadásának megakadályozása és végleges eltűnésének érdekében egy új ötlettel álltak elő!

A gleccser nagyon lassú folyamat eredményeként hóból kialakult jégtömeg, mely fennmaradásához állandó utánpótlást igényel. Peru az Andok lévén gleccser nagyhatalom, leglátványosabb vonulata a Fehér-Kordillerák több mint 25%-át vesztette el az elmúlt 30 évben az éghajlatváltozás következtében. Ennek a folyamatnak a további megakadályozására dolgozott ki egy ötletet egy perui aktivista és csoportja.

Eduardo Gold a Perui Gleccserek elnevezésű civilszervezet elnöke tavaly egy javaslatot nyújtott be a parlamentbe. Az ötlete az volt, hogy a gleccserek olvadása során előbukkanó sziklákat és talajt fehérre fessék, így csökkentve a napsugárzást elnyelő területek méretét ezzel lassítva a felmelegedést. A javaslata a felszín fényvisszaverő képességén az albedó (a felszínről visszavert sugárzás és a felszínre beérkező rövidhullámú sugárzás hányadosa) hatáson alapul. A világos felületek magas fényvisszaverő képességük következtében nehezebben melegszenek fel, így hidegebb mikroklímát teremtve lassítható a gleccserek olvadása, sőt jobb esetben akár visszájára is fordítható.

Az ötlet, hogy fehérre festéssel csökkentsük a klíma melegedését nem egyedülálló. Az amerikai energiaügyi miniszter és fizikai Nobel-díjas Steve Chu is felvetette már.  Amerikában, számos helyen vannak fehérre meszelt háztetők olyan nagyvárosokban, mint New York. Bár 2005-ben a svájci Gurschen-gleccsert 3000 négyzetméteren fehér PVC-habbal fújták le ott hatékonyan müködött a módszer, ilyen hatalmas léptékű projectben még nem próbálták. (A mediterrán országok építkezésének köszönhetően ez a környezetvédelmi probléma is megoldott náluk.)

Gold ötlete nyert a Világbank által finanszírozott “100 Ideas to Save the Planet” versenyen, így a kapott pénzből megkezdték a gleccserek festését. A festéshez kizárólag természetes alapanyagú mészből, tojásfehérjéből és vízből álló keveréket használnak. Az elmúlt két hétben két hektárnyi területet festettek le a mintegy 70 hektárból. Vajon segíthet ez a kezdeményezés a folyamat megállításában?

A közlekedési jelzőtábla feladata, hogy tájékoztatást adjon az úthasználóknak. Nemzetközi tendencia, hogy ezeket a lehető legjobban leegyszerűsítsék (főleg illusztrációkat használva) és szabványosítsák, így segítve az utazóknak leküzdeni a nyelvi akadályokat. Olykor inkább mulatságosnak tűnnek ezek a táblák mintsem hasznosnak, de nem ám csak az utakon találkozhatunk elképesztő táblákkal.

Néhány hónapja, ha az erdélyi Pécska városán hajtottunk keresztül egy új figyelmeztető táblát láthattunk az út szélén, amin egy földön négykézláb mászó embert üveggel a kezében ábrázolt, alatta pedig a "részeges polgárok" felirat olvasható. A tábla figyelmeztette az autósokat, hogy épp egy kocsma közelében haladnak el, felhívva a figyelmet a koordinálatlan mozgású gyalogosokra.

A hatalmas sajtóvisszhang hatására azonban lecserélték őket a „egyéb veszély”-t jelző táblára.

Íme, egy kivétel, de mégis igen vicces tábla! Kétségtelen, hogy néhány japán high-tech wc-hez szükség van egy alapos használati utasításra, azonban ennél a japán vasúti wcről származó táblával hogy "mit szabad, mit nem" eléggé leredukálták a lehetőségeket. Horgászás? Ennyire kreatívak lennénk?

Ez a biciklis útjelzőtábla Portlandből származik (bár itt a villamossínek veszélyeire figyelmeztet), de nálunk is kitehetnék néhány méterenként az utak minősége alapján. Néhány hete Dobogókő felé ugyanezt a képet láttam, de egy hús-vér embertől, ami sajnos kevésbé volt vicces, mert egy csúnya arccsonttöréssel végződött egy hatalmas kátyúnak köszönhetően.

Ausztráliában a legtöbb balesetet az utakon átvonuló állatok okozzák, ezért lépten-nyomon európai szemmel üdítő látványt nyújtó állatveszélyre figyelmeztető táblákba ütközünk.

Namíbiában Walvis Bay és Swakopmund között található ez az igen sokat mondó tábla.

Az olaszországi Treviso városában „Vigyázat Prostituáltak” táblán egy magassarkús, miniszoknyás hölgy illegeti magát. A polgármester, aki az ötlet kitalálója elmondta bár mindent megtesznek, hogy visszaszorítsák a prostitúciót, mégis szükségesek a táblák. Az olasz utak mellett megnövekedett a balesetek száma a prostituáltakat bámuló autósok miatt.  Ha belegondolunk ingyen reklámnak sem rossz a „Dolgozó lányok” szemszögéből!

Igen vigyázat, ha ezt a táblát látjuk, készüljünk fel a botot a magasban tartó idős hölgyekre és urakra, akik képesek néhány másodperc alatt hatalmas forgalmi dugókat okozni!

Számos kampány indult a gyorshajtók és ittas vezetők megfékezésére. Ez is egy ilyen probálkozás eredményeként született.

Várjuk a további hasonlóan vicces közlekedési és egyéb táblák fényképeit egy rövid megjegyzés kíséretében ide!

Néhányaknak a vásárlás felér egy lassú kínzással, válogatni, sorban állni a próbafülkék előtt stb., mások számára ez maga a mennyország; mostani divatos szóval őket nevezzük boltkórosoknak. A legújabb zsákmányuk megszerezéséért nem ismernek lehetetlent és ez messzemenően nem csak a ruhákra vonatkozik.
Először is nézzük meg tudományos szempontból kit nevezünk boltkórosnak.

A boltkórosság, azaz a kényszeres vásárlás közel sem új keletű jelenség, tüneteit már több mint 200 évvel ezelőtt leírták. A legkorábbi „betegek” közé tartozott a francia királyné Marie Antoinette, aki híres volt pazarló ételviteléről és hatalmas összegeket költött el ruhákra. Az 1900-as évektől már, mint pszichés rendellenességet tartják számon. A probléma akkor kezdődik, mikor a vásárlás lesz az egyetlen örömforrás, ellenállhatatlan vágyat ébresztve, hogy minden pénzt, még ami nincs azt is szenvedélyére költsön.
A következőkben megnézzük melyek a legtökéletesebb helyek a pénzköltésre.

Az összes „boltkóros“ helyesen dönt, amikor lépteit ideirányítja, illetve megspórolt pénzét erre a nevezetes városra, a divat Mekkájára tartogatja. Hogy melyikre? Ma már szinte a világ összes nagyvárosa rendelkezik olyan híres bevásárló utcákkal, ahol a legnagyobb divatmárkák üzletei sorakoznak. Míg korábban Londonba vagy Párizsba zarándokoltak el a divatbolondok a legújabb kollekciókért, addig ma Japán a legtrendibb ha a divatról van szó. Ám ha nem tudunk, vagy nem akarunk olyan messzire utazni aggodalomra nincs ok, mert London bár az egyik legdrágább város a vásárlás szempontjából, kedvünkre válogathatunk az Oxford Street elegáns üzleteitől, a Top Shop többemeletes áruházán át Notthing Hill egyedi boltjaiig.

Ha drágaköveket pl. zafírt vagy smaragdot szeretnék vásárolni érdemes felkeresni Sri Lankát vagy Thaiföldet, ahol szinte az utcán tudjuk megvenni az értékes köveket, ám hacsak nem vagyunk szakértők érdemes speciális központokat felkeresni, ahol papírral igazolják a kő pontos eredetét. Arany ékszerek vásárlása céljából a legjobb hely az Egyesült Arab Emírségek, ahol már automatából vásárolhatunk aranytömböt. Itt felkereshetjük a világ legnagyobb aranybazárját is. A legkedvezőbb időszak a vásárlásra a téli fesztivál, amikor a nagy kedvezmények mellett még autót vagy lakást is nyerhetünk egy-egy vásárlással. Bűvöletbe ejt a gyémánt csillogása? Akkor irány Izrael, ami a világ gyémántértékesítésének egyik fő csomópontja. A hatalmas komplexumban nemcsak nyers gyémántokat, hanem kész ékszereket is vásárolhatunk. A másik nagy gyémántközpont Amszterdam, ahol lépten-nyomon gyémántcsiszoló műhelyekbe botolhatunk. Ám azzal jó tisztába lenni, hogy honnan is származik a drágakő, nehogy véletlenül egy „véres gyémánt” kerüljön az utunkba.
 

Ha rajongunk az antik dolgokért kitűnő hely számunkra a francia főváros, a Place Vendome környéke vagy Londonban a Camden Market vagy a Portobello, de számos antikvitást áruló üzletet találhatunk a Metro Bond Streeten vagy a Hyde Park környékén is ám ezek drágábbak. A régiségek széles skáláját felvonultató, egyszerűbb, olcsóbb könyvektől az igazi kuriózumnak számító ékszerekig mindenki megtalálhatja szemének és pénztárcájának egyaránt megfelelő kincset.
Nem csak az idő pénz, hanem a mérésére szolgáló márkás órák is, főleg ha a legilletékesebb helyről Svájcból szerezzük be őket. Óriási a választék a legdrágább márkák modelljeiből Zürich és Genf boltjaiban, ahol külön rendelésre is elkészítik a különleges darabokat. Az Arab Emirátusok területén a választék hatalmas, de az árak jóval alacsonyabbak. Azok számára azonban, akik üres pénztárcával „márkás” órát vennének, maradnak a tökéletes kínai utánzatok.

A sort még folytathatnánk... Te hova mennél ha vásárlásról van szó?

A világ legnagyobb hajóroncstemetője Afrikában Mauritánia partjainál Nouadhibou kikötőjénél található. Az ország második legnagyobb kikötője mely a kereskedelem központja a turisták és fotósok kedvenc helye, ahol százával állnak a világ minden tájáról az elhagyott hajóroncsok a vízben és a parton is.

A használatból kivont hajók megsemmisítése igen költséges, így nem meglepő, hogy a könnyebb utat választva a mauritániai a kikötőöbölben dolgozókat megvesztegették, hogy a hajókat lehorgonyozhassák. A jelenség a 80-as években kezdődött mikor a mauritániai halászatot államosították és a fölöslegessé váló hajókat egyszerűen az öbölben hagyták. Néhányan, akik reménykednek, hogy idővel lehetőségük lesz a hajójuk felújítására őröket alkalmaznak, akik ezeken a roncsokon lakva próbálják megvédeni, a gyakran értékes berendezésekkel felszerelt hajókat.

A szegény, helyi halászok leleményes módon a roncsok között hálókat kifeszítve próbálnak „halászni”, ezzel megélhetésüket biztosítani. Az ökológiai veszélyt jelentő temető felszámolását az EU 2001-ben 430 millió euróval támogatta mindezért öt éves halászati jogot kért, azonban a mai napig nem történt változás.

A mexikói fotós Jan Smith 2008-ban számos akadályt leküzdve (egy aknamezőn töltött éjszaka miatt letartóztatták kémkedésért) jutott el és gyönyörű felvételeket készített az elhagyott hajóroncsokról.

képforrás:smithjan.com, flickr.com (slosada)

A mexikói határtól nem messze van az arizoniai sivatagban egy mesterséges tó, mely emléket állít a régen virágzó bányaiparnak és az ennek következtében fellépő környezetszennyezésnek. Bisbee közelében évtizedeken át folyt a rézérc kitermelés, de az 1970-es évek közepére a bánya kimerült. Ebben a tározóban gyűlik össze a meddőn, az értékes érc kivonása után maradt kőzettörmeléken átszűrődő esővíz. Ezt a fantasztikus narancssárga színhatást az oxidáció okozza. A bányavállalatot az arizonai törvények értelmében arra kötelezték, hogy az elárasztott föld alatti járatok miatt szulfáttal szennyezett talajvizet megtisztítsák. A réz bányászat melléktermékeként kiváló minőségű türkiz is megtalálható a területen, ahol egykor a réz mellett aranyat és ezüstöt is bányásztak.