Világutazó

Íme, 10 klasszikus túraútvonal a világ minden tájáról, túrázni vágyók számára.  A megfelelő fizikai felkészültségen túl, mint a jól edzett tüdő és erős lábak, a megfelelő felszerelésekre is szükségük van az útra indulóknak, de bármelyik úton mész életre szóló élményekkel leszel gazdagabb.

GR20, Korzika, Franciaország

A legendás korzikai GR 20 gyalogtúra 170 km hosszú, közel 10 000 m szintkülönbséggel, átlagosan 15nap alatt teljesíthető. Európa egyik legnehezebb, de egyben legszebb hegyi túrájaként tartják számon, melynek során bepillantást nyerhetünk Korzika sokszínű, vadregényes világába. Erdő, gránittal borított holdbéli táj, szélfútta kráterek, jégkorszaki tavak, hegyi patakok, tőzegmocsár és hósapkás csúcsok. De az élmény nem adja magát könnyen: az utak kövesek és gyakran meredekek, a hidak romosak, a sziklák csúszósak. A GR20 útvonal létrehozását Michel Fabrickant francia hegymászó kezdeményezte. Célja az volt, hogy Korzika legfőbb hegyvonulatán át összeköti a sziget északi és déli részét. Az útvonal kijelölését 1972-ben kezdték meg. 

Inca Trail, Peru

Az Inka Ösvény 33km hosszú és 2400 méterrel a tengerszint fölött vezet. A Szent Völgyből indul és pár napos gyalogtúrával eljuthatunk a Machu Picchuhoz. A fehér, hóval borított csúcsok, a felhőkbe burkolózó erdők látványa és az inkák különleges kultúrája páratlan élményeket kínál.
Dél-Amerika leghíresebb útvonalát az Inka Ösvényt naponta több százan keresik fel, hogy a gyönyörű paloták, fürdők, templomok, sírok romjait megcsodálják . Az inkák kiváló útépítők (is) voltak, a mostoha környezeti és felszíni viszonyokhoz alkalmazkodva építkeztek. Az emelkedő terepen lépcsőket alakítottak ki, a hegyeken, járhatatlan sziklákon keresztül alagutat fúrtak, a szakadékok, völgyek és mocsarak fölé viaduktokat és függőhidakat építettek. A magasan fekvő területeken kőfalakat emeltek az időjárás viszontagságaival szemben, a sivatagos részeken vályogfalak védték az uta­kat a homokviharok ellen. Az UNESCO műemlékké nyilvánította a történelmi utat. 

Élménybeszámoló az Inka Ösvény túráról.

Pays Dogon, Mali
A dogon nép földje, Afrika egyik legcsodálatosabb régiója. A dogon túra hossza 2 és 10 nap között változhat. A Bandiagara meredek sziklaszirtjein kipróbálhatod magad sziklamászásban. A túra során bepillantást nyerhetünk a dogonok különleges törzsi kultúrájába, megismerkedhetünk maszkot viselő, gólyalábas táncosaikkal és megtekinthetjük meredek lejtőkbe vájt agyagházaikat és különleges faragásaikat. Fotósoknak is melegen ajánlott ez a túra.

Everest Base Camp (Alaptábor), NepálA Himalája megmászását hagyjuk meg a profiknak, de az alaptábor elérésével megpróbálkozhatnak a nem képzett hegymászók is. A három hetes Kala Pattar útvonalon 5545 méter magasra lehet feljutni.A kifejezetten nehéz útvonal elképesztően látványos helyeken vezet át, különösen népszerű azok körében, akik el akarják mondani magukról, „a világ legmagasabb hegyének lábánál jártam”. A turisták felszerelését gyakran serpák  viszik fel az alaptáborig, így már "csak" a meredek utakkal és a magaslati levegővel kell megküzdeni. 

Élménybeszámoló az Everest Base Camp túráról.

Indiai Himalája, India

Kevésbé ismert, de remek trekking a Himalája indiai oldalának meghódítása. Ladakh vagy más néven Kis-Tibet a világ legmagasabb hegységének ma még a turizmus által kevésbé érintett régiója. Bár errefelé nincsenek 8000 méternél magasabbra törő csúcsok, a máig változatlan kulturális világ kárpótol minket. Akár 24 napon keresztül is barangolhatunk Spiti és Ladakh között miközben megismerkedhetünk a népviselettel és a hagyományokkal, a jakokat terelő nomádokkal és megcsodálhatjuk a hihetetlen szirtekre épített kolostorokat, gompákat és egyéb szentélyeket. A különösen hosszú és nehéz túra ősi kereskedelmi útvonalakat követ. 

Overland track, Tasmánia, Ausztrália

A 80km-es „Overland track”, vagyis az „isten háta mögötti ösvény" a Cradle-hegy és a St. Clair tó (Ausztrália legmélyebb természetes édesvízi tava) között vezet. A jól kijelölt útvonal sziklás hegyek, gyönyörű tavak, erdők és mocsarak között vezet. Azok, akik még többet szeretnének látni különböző mellékutakon eljuthatnak vízesésekhez vagy akár Tasmánia legmagasabb csúcsához, az 1617 méter magas  Mt Ossa-hoz.

Routeburn Track, Új-Zéland

Új-Zéland egyik legszebb gyalogtúrája a Déli-szigeten áthaladó "Routeburn Track",  mely változatos tájakat tartogat számodra. A 32 km-es háromnapos túra két nemzeti park területén vezet át: Fiordland és Mt Aspiring. A túra leginkább érintetlen erdőkben vezet, de számos kilátópont esik útba mint a Harris Saddle vagy a Conical Hill, melynek kúpos csúcsáról tiszta időben elláthatsz egészen a Tasman-tengerig és több száz hegycsúcs látványában gyönyörködhetsz. Csak korlátozott számban adnak ki engedélyt az útvonalra.

The Narrows, USA

A 26km-es út a Virgin-folyó (patak) által évszázadok alatt kivájt kanyonban vezet, a túraútvonal igazából nem is úton, hanem a folyó medrében halad. A kezdetben széles kanyon, feljebb jutva  összeszűkül a Zion Narrows-nál ér véget, ahol már az ember két karját kinyújtva elérheti a két szemközti falat.  A táv akár egyetlen nap alatt is teljesíthető, de a park területén.

Haute Route, Franciaország-Svájc

Nevének jelentése Magas(lati) Út. A közel 180 km-es út Chamonixból indul átszelve a Pennini-Alpok legszebb részeit, majd a Matterhorn északi oldalánál leereszkedve  Zermattban ér véget közel 6500 métert megtéve felfelé. Bár az útvonalat nyáron már a 19. század közepén sokan teljesítették, az első téli, léccel történő meghódítás egészen 1903-ig váratott magára. Ekkor kapta az útvonal a költői Haute Route nevet a hegyi nyomvonalak keresztségében. A  klasszikus útvonal a Zermatt-Saas Fee távval kiegészítve a leghosszabb: 23 gleccsert keresztez és az össz.szint eléri a 10 000 métert, ami az Everest 8849 méteréhez képest már nem is elhanyagolható. A gleccserek, hágók és a három- és négyezres csúcsok nem csak gyönyörű környezetet kínálnak, de technikai kihívásokkal is szolgálnak a túrázóknak.
 

Baltoro Gleccser & K2, Pakisztán

A Baltoro gleccseren átívelő 62 km hosszú jégfolyosó vezet a világ második legmagasabb csúcsára a 8611 méteres K2-re. A gránitcsúcsokkal és jeges folyókkal tarkított túra kb. 15 nap. A Föld legmagasabb hágójához érve fantasztikus kilátás nyílik, ahonnan a világ 14 nyolcezreséből 4 fenséges látványa tárul elénk: K2, a Broad Peak, a Gasherbrum I. és II. A hágó megmászása nem képzett hegymászók számára is lehetséges.

Forrás

A leghosszabb ideig működő Föld-megfigyelő műhold a Landsat5 közel 29 éven át mintegy 150 000 alkalommal kerülte meg a Földet és ezalatt mintegy 2,5 millió képet készített, ezzel csaknem 10x-esen túlszárnyalta az eredetileg 3 évesre tervezett küldetését.
A Landsat-5-öt már számos alkalommal megmentették, de most egy helyzetstabilizáló giroszkóp hibája miatt  hamarosan végleg felmentik a szolgálatból a veterán űreszközt. Íme néhány fotó, melyet az elmúlt 29 évben készített.

Mergui-szigetek, Myanmar

New England, Amerikai Egyesült Államok

Rodosz, Görögország

Dhofar, Omán

Okavango folyó, Botswana

Erg Iguidi, Algéria

Belcher-szigetek, Kanada

Lake Eyre, Ausztrália

Wabash és Ohio folyók, Amerikai Egyesült Államok

Painted Desert, Arizona

Mount Elgon, Uganda-Kenya határán

Az Egyesült Királyság Nemzeti Levéltára egy különleges interaktív térképet állított össze, amely pontosan bemutatja a Luftwaffe által a második világháborúban Londonra ledobott bombák helyét és időpontját. Az Androidra kifejlesztett Augmented Reality (kiterjesztett valóság) alkalmazás segítségével pedig meg is nézhetjük a helyszíneket miközben London utcáin sétálunk.

A Bomb Sight nevű projekt 1940. október 7. és 1941. június 6. között a brit fővárost ért bombatalálatok pontos helyszíneit, időpontjait jelöli azon az internetes térképen, amelyet a BBC archívumának felhasználásával a brit Nemzeti Levéltár és az Imperial War Museum állított össze. A német Luftwaffe bombázásának legintenzívebb szakaszában (Blitz) több tízezer civil vesztette életét és több mint egymillió otthon semmisült meg, miután Londonnak 57 egymást követő éjszakai bombatámadást kellett átvészelnie.

Gyorsan elszállt ez az év is, de remélem mindenki sok élménnyel és kalanddal gazdagodott idén is. Ezzel a kis összegzéssel kívánunk mindenkinek Nagyon Boldog, Sikerekben és Egészségben gazdag Új Esztendőt! Örömmel tölt el, hogy velünk együtt kalandoztatok idén is, jövőre is tartsatok velünk!
Íme, a Világutazó 10 legnépszerűbb posztja - a statisztikák alapján 2012-ben!

10. Bath, Anglia fürdővárosa  

9. Levendula mezők

  
8. Régi idők könyvtárai 

7. A világ legszebb helyei 

6. Flintstones-kőház Portugáliában 

5. A világ legzsúfoltabb medencéje 

4. Megnyílt Európa legmagasabban fekvő függőhídja 

3. Sakura a virágzó hagyomány

2. 360° panorámafelvételek a világ legmagasabb vízeséséről 

1. A világ 8 legfélelmetesebb kilátóhelye  

Van az embereknek egy vakmerő csoportja, a hegymászók, akik újra és újra felkerekednek dacolva a zord időjárási körülményekkel, feszegetve testi és lelki határaikat több órán vagy akár napokon át mindössze néhány euforikus pillanatért. Igen, azért a néhány pillanatért, mikor a meghódított hegyről lenézhetnek szinte bármit képesek elviselni. Én azt hiszem már értem őket!:)
Íme, két részlet egy igazi "fertőzöttől", akinek ez az élete!

 "A legtöbb hegymászó valójában nem tébolyodott, csupán az emberlét egy különösen virulens törzse fertőzte meg."   -

Jon Krakauer

Úton a GrossGlocknerre

A sziklák zord világa messze van attól az ideális helytől, ahol életünk hátra lévő részét szívesen eltöltenénk: egy dolog, hogy hideg van és kegyetlenül hasít a szél s a fagy, magasan, ritka oxigéntartalommal és kitett gerincekkel kell dacolnunk, még a lezuhanás, lavina és kőomlás veszélye is ott kísért minden másodpercben.Mi az, ami mégis mágnesként ránt a hegyekbe, mi az az ősi hívó szó, ami hétvégenként sziklamászók, hegymászók és magashegyi túrázók sokaságát vonzza az Alpok és a Kárpátok szellős magaslataiba? Furcsa kérdés azoknak, akiknek ez a szenvedélyük, és valljuk be, furcsa a válasz azok számára, akik nehézkesen merészkednek a küszöbön túl, görcsösen ragaszkodva civilizált kényelmük illékony, fogyatkozó fosszilis energiahordozók és instabil piacgazdasági folyamatok által biztosított illúziójához- vagy csak még nem gyűjtötték össze a bátorságukat ahhoz, hogy testközelből szerezzenek ilyen élményeket.

A cikk folytatásáért és a galériáért kattints ide!

Úton a Mont Blancra

Megszűnik létezni a lenti világ: sem gondot, sem dicsőséget, sem vágyat sem szerelmet nem érzek, mert semmi nem lehet több ennél a lelkem minden zugát színültig töltő érzésnél. A végtelent és a porszem létet, az élethez való görcsös ragaszkodást és a mindent egy lapra feltevő felelőtlenséget egyszerre élem át,  a bármelyik  pillanatban utánam nyúló halál gondolata éppoly közel van hozzám, mint az, hogy könyörögve kérem, hogy épségben átvészeljem ezt a kalandot is. A legintenzívebb élmény ez, a legnagyobb ajándék, a legmagasabb szintű éberséget kívánja félig alva töltött életem napjai közül, és a képzeletemben megélt vágyak helyett a legkönyörtelenebb valóság feltételeit kell elfogadnom. Ha nem teszem- nekem és a rám bízottaknak azonnal végük.  

A cikk folytatásáért és a galériáért kattints ide!

Képforrás

A pilótafülkéből követhetitek végig a világ legnagyobb utasszállítójának, az Airbus A380-asának landolását a san francisco-i repülőtérre.

Landolásra felkészülni!

Szerdán premier előtti vetítésen nézhettem meg a Samsara- A lét örök körfogása című alkotást az utazom.com jóvoltából. Lenyűgöző élmény volt.

Pontosan 20 évvel ezelőtt készült a Világok arca: Baraka című nagy sikerű alkotás, amelynek mintegy folytatásaként is értelmezhető a Samsara. Ron Fricke és Mark Magidson a film készítői öt kontinens, huszonöt országában öt éven át rögzítették a jeleneteket 70mm-es filmszalagra, amely döbbenetes vizuális élményt nyújt. A Samsara a természet szépségei, a szent földek, katasztrófasújtott zónák, ipari komplexumok világába kalauzol el minket. Hatalmasak a kontrasztok: a gyártósorok mellett dolgozók, a tibeti szerzetesek élete, a mekkai zarándoklat hömpölygő tömege vagy az érintetlen természet között. A film egyszerre hátborzongatóan gyönyörű és mélységesen elgondolkodtató. A narrációt nélkülöző képek kapcsán kérdések sora merült fel bennem. Mindenkinek csak ajánlani tudom!

Interjú Ron Fricke-kel (rendező, operatőr, vágó, társíró) és Mark Magidsonnal (producer, vágó, társíró)

Reménykedett abban, hogy egyszer majd ott folytatja, ahol a Barakát abbahagyta?

Ron Fricke: Abszolút, ám kellett egy kis idő a Baraka és a második film között.

Mark Magidson: Nem terveztem. A Baraka után nem az járt a fejemben, hogy: „Alig várom, hogy elkészíthessem a következőt.” Kiürültnek, de mégis teljesnek éreztem magam. Olyan érzés fogja el az embert, hogy soha többet nem fog ilyet csinálni és kell egy kis idő, mire újra feltöltődik. Három év alatt huszonnégy országban jártunk – őrült sokat utaztunk. A Chronost 1985-ben csináltam Ronnal. Az egy harmincöt perces film volt, melyet nyolc országban forgattunk és már az is óriási megpróbáltatás volt. Ezek a filmek nagyon elszívják az életerődet, az energiádat és sok időnek kell eltelnie, hogy újra nekiláss egy újabbnak – legalábbis az én esetemben. Nagyon megpróbáltató fenntartani a normális élet és kapcsolatok látszatát. Most már édesapa vagyok. Nagy kihívás ilyen hosszú filmeket vállalni. A Samsara még a korábbiaknál is több időt emésztett fel – majdnem öt évet. Szóval, helyet kell találnod neki az életedben. Az egész élet döntésekről szól, ez is egy ilyen döntés volt. Tudom, hogy Ron meg akarta csinálni. Sok mindent éltem át a Baraka és a Samsara között, és csak akkor tudtam elkötelezni magam.

Ron Fricke: Visszajöttem Markhoz és mondtam neki, hogy itt az idő leporolni az útlevelét és útnak indulni. Kapható volt a dologra. Készen állt egy újabb, irodán kívüli kalandra.

Mi motiválja abban, hogy ilyen rendkívül igényes, technikailag és földrajzilag összetett, néma, szélesvásznú filmeket csináljon?

Ron Fricke: Emlékszem, hogy kisgyerekként mindig egy templomként tekintettem a mozira. Csak néztem a szélesvásznú filmeket, de nem tudtam, miről szólnak, viszont a látványviláguk roppant módon megindított. Ráébresztettek, hogy miközben a nézők ülnek a sötétben, teljesen védtelenné válnak az érzelmeik, és ez tökéletes alkalom arra, hogy a személyiségüktől függetlenül megszólítsuk a belső énjüket. Ez valóban sikerült a 2001: Űrodüsszeiával. Egyetemistaként rendkívül megérintett és azt hiszem, azóta sem hevertem ki. Lenyűgöző, hogy csupán egy hatalmas vászonnal, szavak nélkül ilyen rendkívülit lehet alkotni. Teljesen beleszerelmesedtem és a Koyaanisqatsi – Kizökkent világgal [1982] egy úgynevezett vezetett meditáció fogott el. A szent és bizonytalan vonzott. Sokan önelkényeztetésként tekintenek rá, de szerintem, ha óvatosan csinálja az ember, egy megindító élmény lehet, ami nem szentimentális vagy túlságosan leereszkedő. Markot is magával ragadta. Ő átérzi az egész folyamatot. Csinálhatott volna tömegfilmeket is, de ez egy olyan művészet, ami nagyon megihlette. Mélyen egyedi és jelentőségteljes dolgot akart alkotni.

Mark Magidson: Imádom, hogy a filmek nagyon különleges módon közvetítenek nyelvet és nemzetiségeket, mindössze képekkel és zenével, ami nem szorul fordításra. Elég érzelgősnek hangozhat, de úgy gondolom, hogy egy bizonyos szinten elmélyült kapcsolatot akarunk érezni egymással szemben és meg akarjuk ízlelni az életet ezeken az akadályokon túl.

Milyenek voltak a kezdeti megbeszéléseik? Felvázoltak egy tervet, hogy mit szeretnének elérni és hogy hova szeretnének eljutni? Miben közelítették meg máshogy a Samsarát, mint a Barakát?

Ron Fricke: A Samsara esetében rendelkeztünk egy forgatókönyvvel. Volt kezdete, közepe és vége, és tudtuk, hogy el akarunk jutni bizonyos helyekre. Egy vezetett meditáció volt a születés, halál, újjászületés körforgásában. Mondhatni, az ár formálta ilyenné.

Mark Magidson: A Barakához egy egészen alapos írott anyagunk volt, de nagyon sokban eltértünk tőle. Ilyen tapasztalattal a hátunk mögött nyugodtsággal töltött el minket, hogy meg tudunk alkotni egy filmet, ami összeáll ezekből az alapanyagból. Az efajta filmkészítésnél az élethű ábrázolás segít a film elkészítésében, nem pedig az, amit leírtál. Látványilag azok a dolgok működnek a legjobban, amiket nem lehet előre tervezni a vágás során. Ez a legérdekesebb és a legkifizetődőbb számomra. Így megkapjuk az állandóság hiányát, lényegében a Samsara cím is ezt jelenti. 2006-ban kezdtünk el róla beszélni és 2007-ben indult meg a forgatás.

Ron Fricke: Tudtuk, hogy mivel állunk szemben, illetve hogy miről fog szólni. Tulajdonképpen sokkal nyugodtabbak és nyitottabbak voltunk. A Baraka esetében inkább egy félelemérzet kerített hatalmába minket, hogy: „Megőrültél? Csak úgy belekezdünk egy némafilmbe igazi forgatókönyv nélkül? És ki is fogjuk adni?” Ennél a filmnél ezek az aggályok elmúltak és az összes energia a képi világra koncentrálódhatott.

Mark Magidson: Sokszor van, hogy megtalálsz dolgokat, amiket nem terveztél. Kint vagy a terepen, elmész a helyszínekre, ahol meg akarsz örökíteni valamit. Valamikor sikerül, valamikor nem. A portrék rendkívül csalókák, ezek a legerőteljesebb felvételek a filmben. Ezt Ron nagyon érzi. Nem lehet azt csinálni, hogy azt mondja az ember: „Kimegyek és forgatok egy szép portrét.” Ez nem így működik. Ezek a pillanatok akkor valósulnak meg, ha elmélyülsz a környezetben. Egyfolytában ezt kell keresni. Nem mindig jön össze, viszont amikor összejön, akkor nem számítasz rá. Ez a képbegyűjtés folyamata.

Újra nagyformátumú kamerával dolgozott. Manapság minden digitális, hogyhogy mégis erre a döntésre jutott?

Ron Fricke: Markkal elgondolkoztunk rajta, hogy átállunk HD-re, de öt évvel ezelőtt, amikor elkezdtük, a kamerák még nem voltak annyira fejlettek.

Mark Magidson: Amikor nekiláttunk a Samsarának, a digitális filmipar elfogadott szabványa a 2K volt, amit manapság már senki nem használ. Most jönnek a Red kamerák és a 8K-s Sony kamera. A digitális világ folyamatosan fejlődik. Ha már elmegy az ember ezekre a nehezen megközelíthető helyekre, akkor nem akar olyan formátumú anyagot visszahozni, ami elavult. Ez a probléma a digitális világgal – mindig jön egy jobb iPhone vagy digitális kamera. Olyan rendszerre volt szükségünk, ami időtálló képet rögzít. 70 mm-es kamerarendszert használtunk, ami már körülbelül 50 éve létezik és még mindig a legjobb minőségű képet adja vissza. Megvan az ára a filmszalagok és a felszerelés ide-oda hurcolásának. Ez manapság nehezebb, mint valaha, de energiával tölti fel az embert, ha ilyen formátumban forgat. Kimegy az ember és keresi a legmegmozgatóbb képeket a legjobb formátumban. Ez a képi világ valódi érzelmeket vált ki. Erről szól az egész.

Ron Fricke: Mivel nem használunk se főszereplőket, se történetvonalat, a kép a mi főszereplőnk. Ezért fontos, hogy rendkívül jó minőségű és részletdús legyen. Nagyon felemelő érzés ilyen kamerákkal filmszalagra forgatni. Tudja az ember, hogy amikor bekapcsolja a kamerát, még ha hangokat is ad ki, olyan anyagot kap, ami lassan idejétmúlt lehet, de amihez a digitális technika még nem ér fel.

Hogyan döntötték el, hogy milyen helyszínen, milyen képeket akarnak rögzíteni?

Mark Magidson: Nem akar az ember olyasvalamit újra felvenni, amit egy korábbi filmjében már megtett. A kihívás abban rejlik, hogy olyan helyszíneket találjunk, ami vizuálisan izgató és érdekes. Az embereknek nagy a vizuális igénye, főleg az internet korában, a YouTube és hasonló oldalaknak köszönhetően, és sokkal több bámulatos képanyag érhető el mindenki számára. Egy némafilm esetében szinte ezzel versenyzel. Olyan anyagot kell találnod, ami felér ehhez a szinthez. Rendkívül jó megérzésekre van szükséged, hogy eldöntsed, mi állja meg a helyét a képernyőn. Ránk, filmalkotókra a jelenkor van hatással. A Samsarához sokkal több felvétel készült, jóval több helyszínnel és vágással, mint a Barakához 20 évvel ezelőtt. Ez nagyban összefüggésben van a koncentrációképességünk időtartalmával. Ha úgy érzed, hogy eleget láttál valamiből, akkor váltasz egy másik dologra. Úgy érzed, hogy sokkal gyorsabban kell vágnod, és nem időzhetsz olyan sokáig. Ezáltal nagyon sok anyagot elégetsz a vágás során. Nagyon nehéz kijönni 96 percre és ez csak a vizuális része a dolognak. Természetesen az, hogy ez egy egésszé összeálljon, az már egy másik dolog. Ha csak képekkel és zenével szeretnél elmesélni egy történetet, akkor bámulatos képekkel kell dolgoznod.

Ron Fricke: Elmész helyekre és olyan dolgokat látsz, amit mások eddig nem. A bolygó dugig van ilyen helyekkel. Erre mindig rácsodálkozik az ember.

Mark Magidson: A képeket kategóriákra lehet bontani. Például vannak az organikus képek – olyan felvételek a természetről, amin nincs emberi hatás. Ilyenek a vízesések vagy homokdűnék. Vannak még gyári képek, élelmiszer-előállítási képsorok vagy imádkozó emberekről készült felvételek. Ezekre a helyszínekre tervezhetsz és a helyiekkel együttműködve hozzáférhetsz az anyagokhoz.

Hihetetlen módon, de valahogyan sikerült még a Barakánál is több országban forgatniuk. 

Mark Magidson: 25 országban jártunk. Nem tudtuk biztosan, hogy 25 országba fogunk elmenni, de tudtuk, hogy 20 felett lesz majd a számuk. Lehetett volna 28 vagy 22 is. Ezt le kell bontani 95 percre és kijön egy szám – átlagban három és fél perc egy országban. Némelyikre több, némelyikre kevesebb jutott. A film minden egyes felvétele nagy munka eredménye. Vannak helyszínek, amiket csak pár másodpercre használtunk. Kétszer is elkirándultunk egy indián romhoz, Betatakinhoz, Arizonába. Oda is és vissza is két és fél órát gyalogoltunk, 40 fokban kellett cipelnünk a felszerelésünket. Az ott készített felvétel kb. 8 másodpercig látható a filmben. Ennyi. A film nagy részére ugyanez mondható el. Mindig új dolgokat kell látnia az embernek.

Ron Fricke: Amikor elmegyek egy helyszínre, egyszerűen átszellemülök, és egyből tudom, hogy hova rakjam a kamerát és hogy mit csináljak vele. Csak készítek egy-két felvételt. Nem azért vagyok ott, hogy leforgassak egy egész dokumentumfilmet a helyről, hanem azért, hogy megérezzem a valódi lényét. Tudom, hogy egy nagyobb tapéta része, amin más képek is szerepelnek. Ez jellemzi a megközelítésünket. Amint elérsz a helyszínre, átváltozol egy fotógépezetté. Csak akkor látod, ha ott vagy. Ha vakon készíted a felvételeket, akkor rengeteg unalmas dolgot is felveszel, ami nem illik bele a film egészébe.

Mark Magidson: A kezdetekben csak anyagot próbáltunk gyűjteni, de félúton azt mondod, hogy: „Jó, már van egy csomó ebből, kell egy kicsi abból is.” Mondhatni nagyobb változatosságra van szükségünk. Mindig tudod, hogy mi hiányzik és hogy milyen lehetőségeid vannak. Pont akkor jártunk Kínában, amikor a kommunista párt a 60. évfordulóját ünnepelte, szóval átélhettük a nagy katonai felvonulást. Direkt úgy terveztük, hogy láthassuk azt is a kínai üzemek mellett. Mindig a legtöbbet kell kihoznod ezekből az utakból.

Voltak olyan helyszínek, ahova nehezebb volt eljutni és ott forgatni, mint máshol?

Mark Magidson: Vannak a fizikailag nagy igénybevételt jelentő helyszínek és az engedélyt igénylő helyszínek. A világnak egy nagyon fejlett részén, mondjuk Tokióban, rendkívül nehéz engedélyt szerezni a filmezésre. Volt egy kör alakú medence, amit time-lapse-szel akartunk felvenni – ez pontos beállítást igényel és igen nagy munka. A parkok nem akarták, hogy közeli képek készüljenek, illetve hogy felismerhetőek legyenek a vendégek, meg hasonlók. Szóval, végig ott vannak veled, belenéznek a lencsékbe és ellenőrzik, hogy minden rendben van-e. Nem volt annyira vészes, de ez nem éppen az az eset, amikor kapsz egy ingyen jegyet, hogy majd ellazulj, miután végeztél. Aztán vannak a fizikailag nehezen megközelíthető helyszínek. Ilyen volt például Ladakh-ba, Indiába, ahol a kolostort és a homokfestést vettük fel. 3600 méter magasra kellett felmennünk, éppen rendkívül hideg időben – november vége fele. Dúlsz-fúlsz a magasság miatt. Nehéz itt ülni és arról panaszkodni, hogy milyen nehéz is volt a forgatás. Egy kiváltság volt ilyesvalamit vállalni. Nagyon szerencsésnek érzi magát az ember, amikor átéli ezeket a dolgokat, látja, hogy milyen sok ember él a világon.

Ron Fricke: Az összes helyszín egy kihívás volt. Rendkívül nehéz volt dolgozni a sertésüzemben, Kínában. Indonéziában pedig majdnem elgázosítottuk magunkat egy kénbányában. Nagyon fárasztó bőröndöket hurcolászni a reptereken. Egyszerre mindenből felveszünk egy kicsit, talán ezért volt nehéz egyes helyszíneken. Egyszerre csináljuk a time-lapse-et, a portrékat, a lassított felvételeket.

Mark Magidson: Izgalmas elmenni távoli vidékekre. Ladakh csodálatos hely volt. Elképesztően sokszínű: sivatag, őserdő, óceán, törzsi élet, illetve volt egy sivár homokdűne is, amiről egy csodálatos légi felvételt készítettünk. Abba az országba például nagyon szívesen visszamennék.

Az interjú folytatása...

(Forrás: gazdasagiradio.hu)

November közepétől Bécs legszebb terei csodálatos karácsonyi vásárterekké alakulnak. Puncs, forralt bor és egyéb karácsonyra emlékeztető finomságok illata lengi be a tereket. A Wiener Adventzauber (bécsi adventi varázslat) karácsonyi vásár alkalmából a Rathausplatz és környéke ünnepi díszbe és fényárba borul igazi mesevilággá változtatva a környéket.

Az adventi vásárokon túl is érdemes egy sétát tenni Bécs belvárosában főleg ha kíváncsi vagy a város éjszakai arcára.

Tarts velünk egy virtuális esti sétára Bécsben!

Már csak hetet kell aludnunk, hogy lássuk szerettünk arcát, amint kinyitja meglepetés ajándékunkat. Gondolom, nem én vagyok az egyedüli, aki még nem szerezte be az összes ajándékot. Ez a kisebbik probléma, a nagyobbik az, ha még ötletünk sincs. Ehhez próbálok meg némi segítséget nyújtani és beindítani a fantáziátokat. Érdemes belenézni a tavalyi ötletelésünkbe talán azok között is találtok valami hasznosat.(kommentben ill. Facebookon is várjuk a további ötleteket)

Elveszíteni valamit nem különleges dolog- főleg ha valaki sokat utazik- de rengeteg bosszúsággal, kellemetlenséggel jár. A FinderCodes segítségével, QR és numerikus kódos kulcstartókkal, matricákkal vértezheted fel cuccaidat és már csak abban kell reménykedned, hogy egy olyan jó tét lélek kezébe akad aki visszajuttatja hozzád.

A Lunatik új Taktik névre keresztelt iPhone tokja: ütésálló, vízálló, mindenálló. A tok szinte bombabiztos védelmet nyújt a felhasználónak, azonban viszonylag borsos áron.

Szintén nem olcsó, de remek ajándék az aktív utazást és sportokat kedvelőknek a GoPro kamerák legújabb generációja a Hero3. Többféle minőségben és felszereltséggel is beszerezhetők, melyek segítségével a bringázástól kezdve a szörfözésen át a búvárkodásig minden élmény full HD-ban is megörökíthető.

Ne feledkezzünk meg a fényképezésről sem, bár az előbbi, főleg ha magunkat szeretnénk megörökíteni a leglehetetlenebb pózban, remek segítséget nyújthat a tripodok (háromlábú fotóállvány) egyik különös fajtája a Gorillapod, melyet hajlékony lábainak köszönhetően a szinte bárhova fel tudunk erősíteni.

Ha hátizsákos túrára indulsz, minimalizálnod kell a magaddal vihető ruhamennyiséget, de bizonyos körülmények között még a mosás is gondot okozhat. Ashley Newland két éve a Kilimandzsáró megmászása közben szembesült a problémával  és ekkor találta ki a Scrubba-t. A mindössze 180 grammos, 0,33 l fémdoboz nagyágú Scrubbához mindössze néhány liter vízre és pár csepp mosószerre van szükség, némi nyomogatásra, préselésre és máris kiteregethetjük a ruhát (azért a Kilimandzsárón ez is gondot okozna). A mosási hatékonyságra azért kíváncsiak lennénk, de ilyen körülmények között nem a patyolattisztaságra kell összpontosítani, hanem inkább az „illatok” semlegesítésére.

Női világutazóknak, akik sok időt töltenek a konyhában, remek ajándék lehet az utazástervező hűtő mágnes, így a meghódított országok hűtő mágnes trófeái mellett megtervezhetik következő utazásukat is.

Egy térkép, amit nem kell hajtogatni, ami nem szakad ki csak egyszerűen összegyűrhetem?Jól Hangzik. A  Crumpled City térképe a DuPont cég szabadalmának, a Tvyek anyagnak köszönhetően nem csak nem szakad, de remekül bírja az esőt is. Jelenleg 36 város térképét szerezheted be ilyen formában.

Tavaly Bear Grylls volt az egyik sláger. Idén karácsonyra is kijutott belőle, megjelent önéletrajza a Tűzön vízen át!, amiből kiderül, hogyan lett belőle ilyen elvetemült kalandor. A könyv mellé pedig mindenképp dukál egy kis Bear szuvenír is. Ha pedig szeretnénk, hogy megajándékozottunk mindenképpen egyben maradjon, a SAS túlélési kézikönyvét tegyük a fa alá, melyben a szerző, aki 26 évig szolgált a brit Különleges Légi Szolgálatnál, a Special Air Service-nél (SAS) bemutatja, hogyan maradhatunk életben a dzsungelben, a sarkkörön, a sivatagban és a hegyekben.

Természetesen a legjobb ajándék egy valódi élmény, egy igazi utazás, de ha nem vagy biztos a választásban vagy nem tudsz dönteni az ajándékutalvánnyal biztosan nem lősz mellé.
A legjobb repülőjegy ajánlatok: https://goo.gl/c27aOB, akciós utazási csomagok (repülőjeggyel és szállással): https://goo.gl/q7sWmS, a csomagok mellett pedig wellnesshétvégét és síutakat találhatsz:http://goo.gl/ofY1pM

Svájc legújabb turisztikai attrakcióját meglátva és kipróbálva a következők várhatók: remegő térdek, szapora pulzus és "Ó, micsoda kilátás" felkiáltás. Megnyitották ugyanis Európa legmagasabban fekvő függőhídját Svájcban.

Titlis Közép-Svájc legkedveltebb télisportvidéke az Urni-Alpokban. Jövő januárban lesz a századik évfordulója az Engelberg–Gerschnialp hegyi vasút indulásának, erre emlékezvén építtette meg a Titlis Rotair a 100 méter hosszú függőhidat.

A Titlis hegyen 3041 méter magasan húzódó híd alatt 500 méteres mélység tátong. A száz méter hosszú és egy méter széles hídon a korlátok mellett biztonsági kábel is van, amihez a  kevésbé bátrak kiköthetik magukat. Az átkelést csak jó idő esetén engedélyezik, bár a magasság és az erős szél ellenére a híd a működtetők szerint alig mozog.

Európa legnagyobb ilyen jellegű építményének kivitelezése 1,24 millió euróba került. A hegyvidéki építésre specializálódott cég júliusban kezdte meg a munkálatokat. Az építkezéshez szükséges anyagok 90%-át felvonókkal, a nagyobb elemeket helikopterrel juttatták fel. A konstrukció kitalálásakor nem a szél jelentette a legnagyobb problémát, hanem a hatalmas mennyiségű hó és jég súlya, amit a szerkezetnek zordabb körülmények között ki kell bírnia.

A svájciak szerint az adrenalinfüggők paradicsoma lehet a legmagasabb fekvő európai függőhíd.

További félelmetes hidak és kilátók.