Bár a Titanic 1912. április 15-én hajnali 2óra 20 perckor elsüllyedt, még 100 év múlva is éppen annyira foglalkoztatja az embereket, mint akkoriban. A Titanic tragédiája halhatatlanná vált, nevének említése is mély érzelmi hatást gyakorol az emberekre.

A katasztrófa utána az Egyesült Államok szenátusa és a Brit Kereskedelmi tárca is vizsgálatot indított a tragédia ügyében. A vizsgálatok megerősítették, hogy a Titanic  fittyet hányt az ismételt figyelmeztetésekre, és a veszedelmes jégakadályok között is teljes sebességgel haladt tovább.
A tragédia egyik legjelentősebb eredménye az volt, hogy 1914-ben aláírtak egy egyezményt az észak-atlanti országok és létrehozták a jégfigyelő járőrszolgálatot, mely az Atlanti-óceán északi részét átszelő hajózási útvonalak mentén ellenőrizte és figyelte a jéghegyeket.

A Titanic a kanadai Új-Fundlandtól 770 km-re délkeletre, 3800 méter mélyen (a nyomás négyzetcentiméterenként 422 kilogramm) a tengerfenekén , a kutatók által elhevezett Titanic-kanyonban nyugszik.


 

Az 1970-es évektől több sikertelen kísérletet tettek a Titanic pontos helyének felkutatására.
A kutatást nehezítette, hogy a Titanic nyughelye az egyik legnagyobb természetes mágneses észak-atlanti terület, a J-Anomália-hátság, mágneses aktivitású vulkanikus képződmény közelében van.

1985. július 1-jén a franciaországi Brestből indult a Le Suroit francia kutatóhajó Robert Ballarddal és Jean-Louis Michellel a fedélzetén. Az amerikai/francia expedíció tagjai pontosan három hónappal később szeptember 1-én végre megpillantották a Titanic egyik óriáskazánját.
A kutatást két mélytengeri szonda, az Argo és az Angus szolgálta. Az Argo egy személygépkocsi méretű, szánszerű búvárkészülék,melyet hangradarral, erős villanófényekkel és korszerű videoberendezéssel szereltek fel.

 

2010-ben a Woods Hole Oceanográfiai Intézet expedícióján készültek ezek a minden korábbinál részletgazdagabb felvételek. Három mélytengeri robotjárművel vizsgálták végig a tenger aljzatát  hanglokátorok és a nagy felbontású optikai kamerák másodpercenként több száz képet rögzítettek.

A képek alapján az expedícióban részt vevő James Cameron és csapata pontosan rekonstruálták a hajó elsüllyedését.

Az expedíció céljai közt szerepelt ,hogy 3D-s térképet készítsenek a roncsmezőről, és virtuálisan kiemeljék a roncsot, hogy a nagyközönség számára is "látogatható" legyen.
 

Az utóbbi 20 évben is amióta megtalálták a Titanicot, folyamatosan romlik a roncs állapota. Az építés során felhasznált puhafa többsége, például a kabinok fenyő válaszfalai teljesen eltűntek, és csak az acélcsarnokok tátonganak üresen. A fényűző berendezésekből, mennyezetekből, faburkolatokból ma már csak nagyon kevés látható.

A legjobb állapotban a "csendesebb" vizekben fekvő első osztály fogadótermében és néhány luxuskabinjában maradtak meg. A fémevő mikroorganizmusok lassan magát a hajótestet is elpusztítják, azonban a világ leghíresebb hajóroncsát nem csak a természet pusztítja, hanem a roncsvadászok is, akik rengeteg emléket próbálnak megszerezni. Robert Ballard, a Titanic felfedezője, kegyeletsértésnek tartja a tragédia áldozatainak személyes tárgyainak felhozatalát.

1994. június 7-én az Egyesült Államok kelet-virginiai kerületi bírósága  RMST-nek (RMS Titanic Inc.) ítélte a hajómentési jogokat, a roncs és a környékére vonatkozólag egyaránt.
Az RMST az egyetlen olyan társaság, amely felhozott és megőrzött tárgyakat a Titanicról.
Az RMS Titanic, Inc. hét kutató- és gyűjtőexpedíciót szervezett: 1987,1993,1994,1996,1998,2000 és 2004.

Az RMS Titanic Inc. a mai napig több mint 5500 tárgyat tárt fel és konzervált a roncsból, a finom porcelántól kezdve a hajótest egy 17 tonnás darabjáig. Céljuk a lehető legtöbb emlék kimentése és konzerválása, hogy fizikai emléket állítsanak a hajónak és azoknak az embereknek, akik a szerencsétlenségben életüket vesztették.


A centenárium kapcsán 2012 júliusára az Orosz Tudományos Akadémia Sirsov Oceanológiai Intézete és a Deep Ocean Expeditions Ltd. expedíciót szervezett.
A nemzetközi expedíció tudományos vezetője az óceánkutatás két nemzetközi hírű kutatója. Egyikük, dr. Anatolij Szagaljevics professzor, aki a legtöbb mélytengeri merüléssel rendelkező óceánkutató, és aki többek között James Cameron „Titanic” filmeposzának elkészítéséhez biztosította a szakmai-technikai hátteret. A Centenáriumi Titanic Expedíció másik vezetője a tengerkutatás élő legendája, dr. Don Walsh sorhajókapitány, oceanográfus (Walsh professzor, és az azóta elhunyt Jacques Piccard nevéhez fűződik a világtenger legmélyebb pontjának, a Marianna-ároknak a meghódítása).

A Titanic roncsaihoz merülhet az Első Magyar Mélytengeri Expedíció.
A magyar expedíció tagja dr.Palkó Zsolt és dr.Elter Tamás, az Explorer Magazin főszerkesztője.

"Amíg Farkas Bertalan és Charles Simonyi személyében magyarok már megjárták a kozmoszt, és Erőss Zsoltnak köszönhetően sikerült kitűzni a magyar lobogót  a Mount Everest csúcsára, addig ezzel szemben magyar expedítorok még sohasem jártak a rettenetes nyomás és az örök sötétség felfedezetlen mélyóceáni világában.  Ez lesz az első alkalom, hogy magyar felfedezők lehatolhatnak az óceán abisszikus régiójába, és képi anyagot gyűjthetnek a mélyóceán világáról, illetve dokumentálhatják az emberi emlékezet leghíresebb hajóroncsát!"

Forrás: titanic.explorergroup.hu

A Titanic tragédiájának emlékét múzeumok, kiállítások és események tucatjai őrzik világszerte. Tavaly nyílt meg a világ legnagyobb állandó Titanic kiállítása a Tennessee állambeli Pigeon Forge-ba.

Az idei év turizmusának egyik meghatározó eseménye a Titanic-centenárium, ennek alkalmából számos újabb  múzeum nyit és emlékút indul, melyről remek összefoglalót találtok itt.

2012. április 14-én, száz évvel a katasztrófa után, az UNESCO a víz alatti kulturális örökség részévé nyilvánítja a hajóóriás maradványait.